Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Gazdag, színvonalas, újdonságot is tartalmazó programmal emlékeztek Bolyai Jánosra, a világhírű magyar matematikusra születésének 222. évfordulóján a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban. A reggel nyolctól kezdődő program végére tett pontot az ünnepelt tevékenységét értékelő felvezető szöveg, egy filmvetítés, az igazgató köszöntője, valamint egy gondolat- és kíváncsiságébresztő előadás, befejezésképpen pedig az iskola diákjainak műsora.
Hajdú Zoltán igazgató érdeklődésünkre elmondta: – A születésnapi ünnepség már reggel 8-kor elkezdődött az Edunium Egyesület Bolyai műhelyével két osztályteremben, ahol a két nagy matematikus, apa és fia élettörténetét interaktív módon kísérték végig öt osztály diákjai. Tíz órától másik öt osztály tanulói koszorúzták meg a két Bolyai sírját, ahol Jakab István iskolalelkész mondott rövid beszédet. Tizenegy órától a kilencedikes évfolyamnak szerveztek egy versenyt a matematika katedra tanárai. A részt vevő diákok egy térképpel a kezükben el kellett induljanak a városban, és a Bolyaiak nevéhez fűződő épületeket megkeressék. Az első helyezetteket díjazták. Egy órától a díszterem volt a színhelye az emlékünnepségnek. A nap eseményein 25 osztály körülbelül hétszáz-nyolcszáz diákja vett részt. Úgy osztottuk be a programot, hogy minden osztály egy-egy órát hiányozzon a napi tevékenységekről, de közben mindenki részesüljön egy kis történelemben – nyilatkozta az igazgató.
Az ünnepség a díszteremben az iskolaigazgató Bolyai János munkásságát méltató felvezető szövegével kezdődött, amelyet a műsorvezető Tóth Adrienn XI. osztályos diák olvasott fel. Ebben elhangzott, hogy Bolyai János volt az első olyan magyar matematikus, aki Eötvös József szerint „világraszólót” alkotott. Életéről és munkásságáról, a geometriában elért korszakalkotó felfedezéséről, a modern matematika kialakításában játszott szerepéről rangos monográfiák, tudományos dolgozatok, népszerűsítő cikkek egész sora jelent meg.
Bár a Teleki Téka 12.000 oldalnyi kéziratát őrzi, nyomtatásban egyetlen műve, A tér abszolút igaz tudománya, az Appendix jelent meg, amely megtörte az euklideszi geometria egyeduralmát, felszabadította az utat az emberi gondolkodás előtt a tér másként való felfogásához, utat nyitott a huszadik század fizikai elméletei előtt, melyek világképünket gyökeresen megváltoztatták. Egyetemes matematikai zseniként kora matematikájának minden olyan ágával foglalkozott, amelyekről tudomást szerzett. Geometriai műveinek jelentőségét a halála utáni évtizedekben ismerték el, matematikai felfedezéseit a közelmúltban.
Bolyai János életműve Marosvásárhely, Erdély és az egész magyar közösség számára büszkeséget jelent. A matematikai tudományok területén végzett munkája példaként szolgál minden olyan tudós számára, aki mer a konvenciókon túl gondolkodni és új utakat keresni – hangzott el többek között a felvezető szövegben.
A dísztermet megtöltő diákok megtekinthették a Mindenkiért Kulturális Egyesület által készített rövidfilmet Bolyai János életéről és munkásságáról.
Újdonság volt Lázok Klárának, a Teleki–Bolyai Könyvtár főkönyvtárosának előadása, aki elmondása szerint olyan helyen dolgozik, ahol naponta közvetlen kapcsolatba lehet kerülni Bolyai Jánossal, ugyanis a Tékában őrzik több mint 12.000 oldalnyi kéziratát, a hozzá kötődő tárgyakat és számtalan könyvet, amit róla írtak. Ezért döntött úgy, hogy Bolyai Jánost „hagyja beszélni” magáról, tanulóéveiről, passzióiról, kéziratairól, amelyekből néhány a diákok számára is bármikor hozzáférhető lesz.
Kezdetben az apa, Bolyai Farkas fia születéséről írt leveléből idézett, amelyből az újszülött csecsemőkori arcára következtethetünk, férfikorából nem maradt fenn egy hiteles kép sem.
Bolyai János 222 éve, 1802. december 15-én jött a világra Kolozsváron, Bolyai Farkas, a marosvásárhelyi Református Kollégium későbbi híres tanára és Árkosi Benkő Zsuzsanna, egy kolozsvári sebész lányának gyermekeként. Apja az újszülöttről így számol be 1803-ban írt levelében barátjának, Carl Friedrich Gaussnak: „Isten szép fiúgyermekkel ajándékozott meg… Egészséges, szép gyermek, finom vonásokkal, fekete hajjal és szemöldökkel s tüzes sötétkék szemmel, mely néha úgy ragyog, mint két drágakő”.
Gyermekkorát Marosvásárhelyen és Domáldon töltötte. Eleinte a szülői háznál az apja által kiválasztott legjobb diákok foglalkoztak vele, matematikára apja tanította. 1814-ben, 12 évesen íratták be a kollégiumba, ahol rögtön a negyedik osztályba került, és 1817-ben évfolyamelsőként tette le a mai érettséginek megfelelő záróvizsgát. Édesapján kívül Köteles Sámuel filozófiaprofesszor volt a legnagyobb hatással a diák Bolyai Jánosra. Ezt tanúsítja Köteles Sámuelnek a kollégium nyomdájában megjelent kötete, amelybe a 15 éves Bolyai János a jelmondatául választott Horatius-idézetet írta be. „Álld helyed bátran, ha szorít a sors, és/légy szilárd; viszont okosan, magad vond/ össze, hogyha kedvez a szél, túlontúl/büszke vitorlád.” Az idézet arról tanúskodik, ahogyan a 15 éves Bolyai János látta a világot.
Mivel a család anyagi nehézségei nem tették lehetővé, hogy Göttingában tanuljon tovább, a bécsi hadmérnöki akadémiát választotta, ahol visszaemlékezései szerint a fő tantárgyak a mértan, méréstan, trigonometria, történelem, német és francia nyelv, amelyek mellé a felsőbb évfolyamokon felvette a matematikai földrajz, kísérleti fizika, perspektivikus ábrázolás, mechanika, taktika, építészet tárgyakat. Viszont utólag elégedetlenül említette, hogy nagyon kevés matematikát tanulhatott az egyetemen.
Bécsben nemcsak tanult, kadétsága alatt szívesen jelent meg „a gyönyörű bécsi színházakban, az operákban és balettekben oly gyönyört lelt, hogy Bécset ezért sajnálta a leginkább elhagyni.”
Lázok Klára beszámolt arról is, hogy 1823-ban fejezte be tanulmányait, és mérnöki alhadnagyi rangban szeptember elsejétől Temesvárra helyezték. „Életének szerves részét képezte a katonai pályája, hadmérnöki tevékenysége”, olyannyira, hogy legtöbb levele aláírásában mérnöki képzettségét és tiszti rangját is feltüntette – emelte ki Lázok Klára.
A fentieken kívül még néhány fontos kéziratra hívta fel a figyelmet az előadó.
Ezek közül a legismertebb a temesvári levél sorsdöntő rövid mondatával: „A semmiből egy új, más világot teremtettem”, amelyet édesapjának írt arról, hogy sikeresen megoldotta a paralellák rejtélyét, amelyen éveken át dolgozott.
Terjedelmes kézirata az Üdvtan, „amelyet mint az emberi tudást összefoglaló, rendszerező, valamint az egyént és közösséget egyaránt boldogságra vezérlő enciklopédikus műként képzelt el Bolyai János” – folytatta a felsorolást Lázok Klára. Hozzátette, hogy legterjedelmesebb zeneelméleti kézirata, a Muzsika-tan a nyugalomba vonulását követő években keletkezett. „Az Üdvtan szerves részeként a számtani arányokból kiindulva illeszti be a zenét az általa kialakított filozófiai keretbe. A zene hatásaként veszi sorra az egyes hangszereket, és kifejti véleményét a hegedűtanulásról is, amelyet hétéves korától kezdett el, és felnőttként hozzáértését marosvásárhelyi fellépésével is igazolta. „Annak érdekében, hogy magyar szóval jelölje az egyes zenei fogalmakat, jelenségeket, egy sor új zenei szót, kifejezést alkotott” – hangzott el az előadásban, továbbá az is, hogy van még kutatnivaló Bolyai János műveiben, bár kéziratainak olvasását és értelmezését megnehezíti, hogy három nyelven, latinul, magyarul és németül írta, és a nyelvünk egyszerűsítésére egy új magyar ábécét talált ki és használt – ismertette a Bolyai János-kéziratok olvasásának problémáit Lázok Klára, aki kutatásra buzdította a fiatalokat.
Az emlékünnepségen fellépett Nagy Vajna Laborc, aki a Bolyai János jegyzeteiből című alkotásból (Mandics György – Mandics Veress Zsuzsanna) adott elő egy részletet, hegedűn a fuvolista Ludescher Jankával duóban Beethoven Menüett című darabját adták elő. Az emlékünnepség az iskola néptánccsoportjának a fellépésével zárult.