Az MOGYTTE tanárainak felháborodása mellett január 26-án este a diákok tüntetéssel válaszoltak a vizsgaszesszió előtt két héttel az egységesített vizsgáztatásra hozott utasításra és annak következményeire. Az egyetem bejáratánál olvasható román és angol nyelvű falragaszok szerint az önkényes döntések, a magyar vonal diszkriminálása, a hallgatók semmibevétele mellett az ösztöndíjak számának csökkentése és sok egyéb visszásság miatt a rektor lemondását kérték.
Ami az egységes tételeket illeti, az erre vonatkozó utasítást a törvényes előírások szerint az egyetemi év kezdetén a tanárokkal való előzetes egyeztetés nyomán kellett volna a tanárok és diákok tudomására hozzák, semmiképpen sem közvetlenül a vizsgaidőszak előtt. Az előírást, ami valójában fordítói státusra kötelezi a magyar oktatókat, egyesek visszautasították, és a saját tételeik alapján vizsgáztattak. Az eredményeket az egyetem nem ismerte el. Ez volt a szikra, ami a diákok felháborodását kiváltotta, akik a diszkrimináció ellen emeltek szót.
Az általános és középiskolában éveken át az alternatív tankönyvek sokasága példázta, hogy különböző utakon hogyan lehet ugyanarra az eredményre jutni a tanárok egyénisége és a diákok felkészültségi szintje alapján. Nos, a marosvásárhelyi mamutegyetem rektorai és közvetlen munkatársai az „egyenzubbony” elve mellett döntöttek. Kezdetben a szóbelit iktatták ki, bevezetve a tesztvizsgát, majd a folytatás sem maradt el. Januárban az oktatók még megmaradt önállóságának a felszámolása érdekében a vizsgaszesszió előtt hozott rendelettel megszabták, hogy mind a román, mind a magyar, mind az angol nyelvű képzés hallgatóit ugyanazon tesztkérdések alapján kell vizsgáztatni. Ez egyszerűen hangzik, de a valóságban sokkal bonyolultabb. Először is a tananyag, bár ugyanazt a tanmenetet (programot) követi, nem teljes mértékben azonos. A román tagozaton a román, a magyar tagozaton, ahol célravezetőbb volt, a magyar szakirodalmat is felhasználva tanítottak, az angol szakon az angolt is figyelembe vették. Ahhoz, hogy ne legyenek olyan kérdések, amelyeket esetleg nem tanult a hallgató, mind a három nyelven oktató tanárnak ismernie kellene a teljes román, magyar és angol nyelvű tananyagot, amely alapján a kérdéseket összeállítják. Aki angol és román vagy angol és magyar nyelven oktat, az feltehetően ugyanazokat a kérdéseket adja mind a két tagozaton. Amikor azonban három oktatóról van szó, ez jócskán bonyolítja a helyzetet. Vannak tantárgyak, ahol megegyeztek, hogy fele-fele arányban fogalmazzák meg a tesztkérdéseket, ami a magyar oktatóknak pluszmunkát jelentett, mert a saját kérdéseiket románra kellett fordítaniuk, a román kolléga kérdéseit pedig magyarra. Voltak olyan tantárgyak is azonban, ahol a magasabb rangban levő román professzor odalökte az összes kérdést, hogy oktatótársa fordítsa le magyarra, a tételek egyeztetéséről szó sem esett. Ezek alapján a magyar oktatók nem véletlenül érezték úgy, hogy pusztán fordítói munkára kényszerítve, a magyar nyelvű oktatás szellemiségének a felszámolására tett utolsó lépésről van szó.
Miközben létrejöhetett az önálló angol tagozat, a magyar oktatók jogainak további korlátozása olyan eljárás a rektor és munkatársai részéről, ami előreláthatóan felháborodást vált ki. Ezért a vizsgákkal kapcsolatos utasításai feltehetően azt a célt szolgálják, hogy elterelje a figyelmet a magyar fél önálló magyar kar megalakítására vonatkozó jogos kérésének az időszerűségéről. Amit egyébként a közoktatási törvény is biztosít.
