Eltakarítják a romokat

Megmozdult a közösség

Közmunkára gyűltek össze szombaton a nyárádmagyarósiak, hogy segítsenek a két hete történt tűzeset károsultjainak a romok eltakarításában. Egy élet szerzeménye veszett oda, és kérdéses a jövő is.

Amint arról lapunkban a tűzoltók tájékoztatása alapján beszámoltunk, november 27-én tűz ütött ki egy nyárádmagyarósi lakásban: „benzinnel gyújtott be a kazánba” egy 88 éves férfi, aminek következtében arcán, karján és lábán égési sérüléseket szenvedett, a ház pedig teljesen kiégett. Pontosan két héttel a tűzvész után összefogtak a falubeliek, hogy segítsenek az idős házaspáron, és eltakarítsák a romokat az udvarról.

Értékes könyvgyűjtemény pusztult el 

Tucatnyi férfi gyűlt össze szombaton délelőtt a károsult család portáján, hogy a tűzeset után maradt állapotokat felszámolja, és rendet teremtsen az udvaron. Elsőként a házat fedő bádogelemeket szállították el, majd elkezdték a tetőszerkezetből megmaradt, elüszkösödött gerendákat, azután pedig a bútordarabok, megégett könyvek maradványait szállítóeszközökre pakolni, hogy megtakarítsák a ház környezetét, mielőtt a lakásbelső megtisztítását elkezdenék. A kalákát szervező Kacsó Lajos polgármester lapunknak elmondta: bárkiről is lenne szó a közösségben, legalább egy ennyivel tartoznak a bajbajutottaknak. Nagyon szomorú esetről van szó, és egy élet munkája veszett el a tűzeset folytán, az idős pár szó szerint 

az útra került, de szerencsére vannak gyerekeik, akik felkarolják őket. A község vezetője elmondta: a ház kigyulladása után néhány perccel értesült ő is, riasztotta az ismerősöket, és sokan siettek segíteni: amíg a tűzoltók a lángokkal küszködtek, addig a falubeliek a lakásból menthető dolgokat hordták ki. Az idős férfinak értékes könyvtára volt, ennek egy részét megmentették, de a sok könyv és jegyzet a padlástérben mind odaveszett, pedig sokat jelenthetett volna a következő nemzedék számára. Mindig ceruza volt az öregúr kezében, de most az utolsó írószerig mindent felemésztett a tűz.

A nap folyamán a helyiek az udvart teljesen megtisztították, a lakásból is ezt-azt kihordtak még, de a ház kitakarítására majd egy következő akciót szerveznek – tette hozzá a polgármester. Köszönetet mondott a munkára érkezőknek, hiszen az otthoni teendőket félretéve jöttek segítő kezet nyújtani, és örvend, hogy ma is él az összefogás, tudnak segíteni annak, aki rá van szorulva, akit tragédia ér.

Úgy érezték, segíteniük kell 

A házaspár több mint két évtizede, nyugdíjazásuk után költözött vissza Nyárádmagyarósra, a szülői házba. A családfő tanárként kezdte pályafutását, aztán utászmérnöknek tanult, majd a bukaresti katonai akadémián dolgozott matematikatanárként. Nyugdíjazása és hazatérte után a helyi iskolában is tanított még néhány évet. Közösségi ember volt mindig, kivette a részét a kulturális életből is, a helyi református egyháznak pedig presbitere és gondnoka is volt, néhány éve pedig lassan visszavonult az otthon csendjébe. Magyarként nem sokan jártak be akkora karriert a hadseregben a múlt rendszerben, mint ő, de nemzetisége miatt akkor nem juthatott magasabbra az ezredesi fokozatnál, mert tanár volt és nem aktív katonatiszt, de a valós ok inkább az volt, hogy a rendszer nem nézte jó szemmel, hogy gyermekei magyarul tanultak az egyetemen. Szülőfaluját sosem felejtette el, ha megtudta, hogy valaki földi szolgál katonaként a fővárosban, azt mindig megkereste, pártfogolta. Sokszor hazalátogatott a Bekecsaljára, ilyenkor magyarul énekelhetett (még a Himnuszt is), de hivatalában nem szólalhatott meg anyanyelvén – tudtuk meg a beszélgetés során a polgármestertől és a helyszínen segédkező két idős férfi egyikétől. A 75 éves Vas Tamás már fiatalként ismerte a katonatisztként hazajáró falubelit és testvéreit is, sokat is tudna mesélni azokról a „nem nekünk való” időkről – tette hozzá az egyik munkaszünetben. Ő a szomszédos Nyárádselyében született, de fiatalként Magyarósra kellett költöznie munkahelye miatt, ezért itt telepedett le, itt nősült meg, fiai is itt élnek. Úgy gondolja: egy vér, egy nemzet tagjai vagyunk, ezért idősebb kora ellenére is úgy érezte, itt kell lennie a család megsegítésére hirdetett munkán.

Lezárult egy fejezet (?)

A helyszínen jelen volt a tűzben égési sérülést szenvedett férfi felesége is. Elmondta: az eset nem úgy történt, ahogy a tűzoltók beszámoltak, a férje nem benzinnel gyújtott be, hanem a begyújtás után nyitva hagyta a kazán ajtaját, és amikor a közelben álló benzines edényt szerette volna tovább tenni, karja felakadt, s az edényt a tűz mellé ejtette, így lobbant lángra minden. Öt tűzoltóautó érkezett ki, mire már a ház lángokban állt, szerencsére a kútból is táplálni tudták a tömlőket, de a bádogtető miatt nehezen fértek hozzá a tűzhöz, ezért nehezen ment az oltás – mesélte el a történteket, miközben nem győzött hálálkodni a falubeliek hozzáállásáért, segítőkészségéért, az akkor és most nyújtott segítségért.

Férje már jól van, a napokban elhagyhatta a kórházat, jelenleg Marosvásárhelyen, a református egyház idősotthonában vannak ideiglenesen elhelyezve – mondta el, miközben szétnézett az egykori dolgozószobában, hátha maradt abban még valami. Nemcsak a helyiség égett ki, és annak értékes bútora, hanem a tetőzet is hasznavehetetlen – állapította meg, bár a tűzoltáskor még úgy tűnt, hogy az épület ezen része kevésbé károsult, hiszen ez cseréppel volt fedve. A jövőt még nem látják, szeretnék újjáépíteni a házat, hogy ha nem is laknak majd állandóan itt, de néha itt tölthessenek egy-egy időszakot – tette hozzá. Ám mivel idősek, a gyerekeik hallani sem akarnak erről a tervről. Szerintük a tűzesettel az idős szülők életének egy fejezete lezárult – legalábbis a nyárádmagyarósi.