Elismerés kiváló pedagógusoknak

Az a fontos, ahogyan tanítunk

Ötödik alkalommal adták át a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet megyénk hét tanítójának, tanárának, akik sok évtizedes, kiemelkedő, értékes tevékenység után vonulnak nyugállományba. Az emlékérmek átadására általában minden tanév elején kerül sor a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének megyei szervezetei által rendezett ünnepség keretében. 2020 őszén ez a járványhelyzet miatt elmaradt, ezért az elismerést február 24-én a Bolyai középiskolában vehették át a kitüntetettek. 

Az emberi erőforrások minisztere által adományozott elismerés oklevélből és a Fritz Mihály szobrászművész által készített emlékéremből áll. A kitüntetettek pályaképét a díjazott önéletrajza és pedagógustársainak véleménye alapján Horváth Gabriella megyei elnök állította össze, Székely Emese, a Bolyai líceum angol-magyar szakos tanárnője olvasta fel, a díjakat Siklódi-Burus Botond, az RMPSZ országos elnöke adta át.

Az alábbiakban a méltatások alapján készült összeállítást közöljük.

A nagyadorjáni születésű Csalóka Ernő, a Havadi Általános Iskola tanítója, 1974-ben a Székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceumban kapott tanítói oklevelet, majd 1982-ben a Babeş–Bolyai Egyetem bölcsészkarán szerzett orosz-magyar szakos tanári oklevelet, véglegesítő vizsgát orosz nyelvből a Temesvári Egyetemen tett. Volt nevelő, majd orosz-magyar szakos tanár Algyógyon és a Nyárádmagyarósi Általános Iskolában, ahol az igazgatói tisztséget is betöltötte. 38 éves pedagógusi pályafutása alatt 22 évet a Havadi Általános Iskola tanítójaként dolgozott. 

Munkatársai jellemzése szerint megbízható, jól felkészült, példamutatóan szorgalmas pedagógus, aki munkájával, színes egyéniségével igazolta, hogy a tanítói hivatásra született. Munkásságára érvényesek Eötvös József szavai, aki szerint „Félig sem olyan fontos, hogy mit tanítunk gyermekeinknek, mint az, ahogy tanítjuk”. Csalóka Ernő kimeríthetetlen erővel, bátran, meghátrálás nélkül végezte a nemzedékeken átívelő munkát, és a sokféle feladatnak, amivel megbízták, igyekezett eleget tenni. Tanítványai tisztelik, szeretik, és sikerült olyan osztály- és szülői közösségeket kialakítania, amelyek segítették hivatásszerűen végzett munkájában. 

Biró Anna, a dicsőszentmártoni Traian Általános Iskola nyugdíjba vonuló I. fokozatú tanítónője Királyfalván született, és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban kapta a gazdag útravalót a tanítói pályára. Mezőzáhon, Nyárádmagyaróson, Vajdaszentiványon, Toldalagon és végül Dicsőszentmártonban tanított, 32 éven át.

Négy évtizedes munkássága idején következetes, igényes, határozott, de ugyanakkor tapintatos, célirányos, nagy szakmai tudással rendelkező tanító, akit rendkívüli lendület, pontosság, alaposság, mély humánum jellemez. Tanítványait odaadással, pedagógiai felelősséggel és szakértelemmel nevelte. Módszertanilag átgondolt, változatos órái mellett lelkesen támogatta tehetséges tanítványait, akik sikeresen szerepeltek megyei és országos versenyeken is. Türelemmel és szeretettel bánt a közepes és gyenge képességű tanulóival is, akik érdeklődéssel és a tanító néni iránti szeretettel követték óráit. Az önmagával szembeni magas elvárásoknak megfelelően egész pályája során mindig a jobbra, többre törekedve számtalan továbbképzésen vett részt. Módszertani felelősként 18 éven át végezte a szakmai ellenőrzéseket Dicsőszentmártonban és a környékbeli falvakban oktató tanítóknál. A pedagógiai kör felelőseként szívügyének tekintette az iskolájában és a város körzetében dolgozó kollégáinak a tevékenységét. Nyílt óráival, a pedagógiai körökön bemutatott dolgozataival magasra tette a mércét. Önzetlen segítőkészségét karitatív nőszövetségi tevékenysége igazolja. Ünnepekhez kapcsolódó műsorok szervezése, levezetése, közéleti eseményekben való szerepvállalás, egyházi rendezvények szervezésében való segítségnyújtás is jelen volt életében. 

Deák János, a mezőpaniti Kádár Márton Általános Iskola fizika-kémia szakos tanára, majd igazgatója a Fehér megyei Székelykocsárdon született. A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tett érettségi után a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola fizika-kémia szakán szerzett tanári oklevelet, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem ipari kémia szakán vegyészi diplomát. Későbbi feleségével, a mezőpaniti születésű Izsák Júliával 1977-ben sorstársként indultak Bákó megyei első munkahelyükre, és 1978-ban kötöttek házasságot. Maros megyébe visszakerülve, Mezőpanitban telepedtek le, ahol a néphagyomány értékét felismerve Deák János kapcsolatot teremtett adatközlők és néprajzkutatók között. Hozzájárult ahhoz, hogy határokon innen és túl megismerjék a mezőpanitiak népviseletét, népdalait, több mint harminc kiszállást szervezve.

2000-től töltötte be az igazgatói tisztséget. Ez idő alatt a tanintézmény felvette az egykori tanító, Kádár Márton nevét. Az épületet kibővítették és felújították, az osztályokat korszerű digitális eszközökkel szerelték fel, megteremtve a minőségi oktatás feltételeit. 

A néptánc és népzene oktatása a Bokréta és a Muskátli tánccsoportban folyik ma is. A helyi hagyományokkal, népszokásokkal kapcsolatos tárgyi értékeket az iskola néprajzi múzeumában gyűjtötték össze. Deák János nevéhez fűződik a Monográfia Alapítvány – az iskola alapítványa –, amely anyagi támogatást nyújtott a népi hagyományokhoz kötődő versenyek, bel- és külföldi kiszállások költségeinek fedezésére. 

Deák Juliánna, a Kádár Márton Általános Iskola fizika-kémia szakos tanára Mezőpanitból indult, és a marosvásárhelyi Egyesülés középiskolában tett érettségi után járta be szinte ugyanazt az utat, mint férje, Deák János. Ő is a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola fizika-kémia szakán szerzett tanári, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem ipari-kémia karán vegyészi oklevelet. 1990-től a mezőpaniti iskola címzetes tanára lett, és férjével együtt lendültek neki a munkának. Tanári tevékenysége eredményeként diákjai sikeresen tudtak építeni az általános iskolában szerzett ismeretekre, és szereztek egyetemi, főiskolai diplomát. Munkásságának másik ágát szülőfaluja néphagyományainak, népviseletének, néptáncrendjének, népszokásainak az ápolása, tanítványainak való továbbadása, bel- és külföldön való népszerűsítése, fesztiválokon való sikeres bemutatása jelentette. Fontos szerepet játszott az iskola névadásának lebonyolításában, sok értékes kezdeményezése valósult meg. Könyvet írt az iskola történetéről, szervezője volt a Curie-versenyeknek, honismereti vetélkedőknek, ballagási ünnepségeknek, gyermekjátékok felelevenítésének, Kaláka kézművestáboroknak. Népművelő tevékenységét az EMKE országos elnöksége oklevéllel ismerte el 2002-ben. 

Az iskola lett a második otthona, hiszen az első tégla lerakásától, aminek egyenruhás negyedik osztályos kisdiákként volt a szemtanúja, mindvégig annak az épületnek a falai között lüktetett a szíve, és az 50 év mélyen beíródott az emlékeibe, életének a részévé vált – írja önéletrajzában.

Demeter Aranka több évtizeden keresztül tanított a Beresztelki Általános Iskolában, pedagógusi pályájának utolsó évében pedig a Faragói Általános Iskola első osztályosait oktatta. Tanítványai nagyon szerették, ezért rendszeresen jártak iskolába. Lelkes és lelkiismeretes pedagógusként sokat tett a jövő nemzedékért, nemzetünk kultúrájáért. 

Az igényes tanítói munka mellett nagy hangsúlyt fektetett az iskolán kívüli tevékenységekre, melyeknek személyiségfejlesztő hatásuk volt. Irányította a tanítók körének a munkáját. Versenyeket vezetett helyi, körzeti és megyei szinten. A megyei tanfelügyelőség is elismerte munkáját, 2006-ban érdemfokozatot kapott.

Jó kapcsolata volt a szülőkkel, tanulókkal, kollégáival, az iskola vezetőivel. Színdarabokat tanított felnőtteknek és fiataloknak, tánccsoportokat vezetett. Sok színházlátogatást szervezett felnőttek és gyermekek számára, rövidebb és többnapos kirándulásokra vitte tanítványait. Újságcikkeket jelentetett meg a Szászrégen és Vidéke és a Népújság hasábjain. 16 évig aktív tagja volt a szászrégeni Népszínháznak. 2002-től kapcsolatot tartott a budapesti Hagyományok Háza tagjaival, besegített a gyűjtéseikbe. Községi szinten sokat tett a közművelődés és a politika terén is, mivel tíz évig kultúrigazgató volt, és a községi RMDSZ elnöki tisztségét is betöltötte. Szeretett gyereknek és felnőttnek segíteni. Mindig lehetett számítani rá. Tanítványai ma is gyakran megkeresik, és beszámolnak fejlődésükről.

Gyarmathy János neves szobrászművész 40 éve tanít szobrászatot a marosvásárhelyi művészeti középiskolában. Nyárádszeredában született, Szászrégenben érettségizett, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrász szakát végezte. Már az egyetem befejezése után elkezdte pedagógusi pályafutását. Minden tanévben évfolyamonként legalább egy szobrászat csoportot vezetett, főleg a középiskola felső osztályaiban. Rengeteg diák került ki a keze alól, akikből elismert szobrászművész lett. Az a tény, hogy a mai napig aktívan alkotó művész, nagy jelentőséggel bírt tanári munkájában, hiszen a művészeti pályán elsőrendű a személyes példa.

Sok diákját díjazták országos és nemzetközi versenyeken, többek közt az országos képzőművészeti szaktantárgyversenyen, többször meghívták az országos szakolimpia zsűrijébe is, így nemcsak felkészítő, hanem értékelő tanárként is kifejthette szaktudását.

A végzős szobrász diákok éveken keresztül az ő irányításával teszik le a tanulmányzáró szakvizsgát. A Művészeti Szaklíceum minden évben megrendezi diákjainak kiállítását a Kultúrpalota galériájában, ahol a szobrász diákok munkái kiemelt helyen tekinthetők meg.

Szaktudása mellett emberként is elismert személyiség. Diákjaival és tanárkollégáival kiváló kapcsolatot tart fenn, tisztelik, becsülik, szeretik.

Pedagógusi munkája mellett kiemelkedő a művészi tevékenysége, szobrászati kiállításai hazai és nemzetközi elismerésnek örvendenek, számos díjban részesült az évek során, neve művészeti lexikonokban szerepel, munkásságáról több kiadvány, könyv jelent meg. Művészi alkotásai révén több testvérváros szobrászaival van kapcsolatban, közös rendezvényeken és kiállításokon vesz részt. Szobrászként kiváló példakép diákjai számára is.

Tóth Katalint, a magyarsárosi Bandi Dezső Általános Iskola tanítónőjét, 2006–2016 között igazgatóhelyettesét nevelői, szülőföldje az irodalom szeretetével, a történelmi múlt tiszteletével és megbecsülésével, a természet iránti vonzalommal indította útnak. 42 évnyi szolgálata idején jobbára összevont osztályokba járó kisdiákokat oktatott, nevelt. Tanítványaival a szeretet nyelvén kommunikálva sikerült legyőznie a nehézségeket, és jól szerepelni a mese- és versmondó, anyanyelvi és matematikai vetélkedőkön. Nyaranta férjével együtt nyári sátortáborozást szervezett helybeli és környékbeli diákok számára, hogy megismertesse velük a vidék tárgyi és szellemi értékeit. 

Tagja az Erdélyi Népművészek Társaságának, alapítója és irányítója a Bandi Dezső falumúzeumnak, szakmai írásai a Közoktatásban jelentek meg, a közösség, az egyház, a falu életéről lapunk, a Népújság hasábjain számolt be rendszeresen. A helyi Unitárius Nőszövetség társelnökeként előadásokkal, irodalmi és helyi hagyományok ismertetésével gazdagítja a közösség életét – hangzott a méltatásban.

A díjazottak nevében Tóth Katalin mondott köszönetet: – Boldog vagyok, hogy a Kárpát-medencei magyar pedagógustársadalom tagja lehettem 44 éven keresztül. Külön köszönet az RMPSZ országos és megyei szervezetének a következetes, kitartó és szeretetteljes munkáért, amit értünk végeznek – mondta, majd díjazott pedagógustársainak hosszú, aktív nyugdíjas éveket kívánt, akárcsak a rendezvény szervezői.