Életünk bioritmusa

Mint már az előző cikkben említettem, tudott dolog, hogy szerveink működésének belső ritmusát külső tényezők irányítják, és ezt az egész élővilágra jellemző, számtalan állatfaj viselkedésében megfigyelték. Például a denevérek csalhatatlanul érzik a sötétség beálltát, amikor nappali rejtekhelyükről kijönnek vadászni. A cigánycsuk nevű afrikai madárfajról (12 éves megfigyelés után) azt állapították meg, hogy éves biológiai ritmusa állandó, és alapvetően meghatározza a madarak hormonszintjét, még akkor is, ha fogságban élnek. Az állatokkal végzett kísérletek alapján a tudósok arra következtettek, hogy belső óránk működése genetikailag meghatározott, és ez a gyógyítás szempontjából is érdekes. Nem is tudjuk, hogy pusztán gondolataink erejével képesek lehetünk belső óránk befolyásolására. Mindenkivel megtörtént már párszor, hogy ha erősen gondolt a felkelési órára, másnap a kívánt időpontban felébredt az ébresztőóra segítsége nélkül. A mediterrán népek délben sziesztát tartanak, egyszerűen alkalmazkodnak a déli órákban jelentkező forrósághoz. A kutatások szerint is a déli órákban szervezetünk a külső hőmérsékleti viszonyoktól függetlenül is lelassul. Az északiak is hajlamosak egy rövid délutáni pihenőre. A jelenség hátterében persze szerepet játszik az elfogyasztott ebéd emésztése, aminek következtében a vér nagy része a hasüregben összpontosul, átmeneti vérhiányt okozva az agyunkban. Jürgen Zulley alváskutató szerint a déliek sziesztázási szokásait érdemes volna mindenütt utánozni. A kronobiológia, melynek az orvostudomány egyre nagyobb figyelmet szentel, az idő és az élő szervezetek közötti kapcsolatot kutatja. Egyre több orvos hívja fel a figyelmet a kronohigiéné fontosságára, miszerint nappali aktivitásunkat természetes biológiai ritmusokhoz kellene igazítanunk. Társadalmunk azonban figyelmen kívül hagyja mindezt. Jó példa erre az óra átállítása a nyári, majd a téli időszámításra, mely eltolja az addig beidegzett életviteli ritmust, és főleg időseknél zavarokat produkálhat. A gazdasági szakemberek és energetikusok vitatkoznak azon, hogy gazdasági szempontból van-e értelme az egésznek, de azt leszűrték, hogy a nyári és téli időszámítást követő időszakokban megnő az antidepresszánsok és altatók forgalma. A szervezet azonban alkalmazkodik, s egy idő után átáll, ám mire ez kialakul, már állítják is vissza az órát. A korai iskolakezdés úgyszintén negatív hatású, ha a reggeli órákban nehéz tantárgyak kerülnek az órarendbe. 8 és 10 óra között a szervezet még nincs teljesen felébredve, így a diákokat ebben a napszakban fokozott szellemi tevékenységre kényszerítjük. A szakirodalom külön fejezetet szentel a hosszú repülőutakkal az időeltolódás miatt kialakuló egészségi problémáknak. A bioritmust felborító többműszakos munkavégzés is sok embert érint, és ez nem csak az alvás–ébrenlét ritmusára vonatkozik. Nagyon fontos tehát, hogy a közlekedésrendészetben, kórházakban, gyárakban, termelőegységekben, tűzoltóknál, energiaellátásban, éjszakai műszakban dolgozó emberek egészsége érdekében az előre mutató rotáció alkalmazásával minden tudásunkat felhasználjuk. A kínai orvoslás elmélete szerint minden szervünk saját időrendet követ. A gyomrunk például reggel 7 és 9 között dolgozik maximálisan, tehát ekkor kell töltekezni. Ezt sugallja a keleti mondás is: „a reggelidet edd meg egészen, az ebéded felét oszd meg a barátoddal, a vacsorádat add oda az ellenségednek”. Ezen belül azonban mindenkinek érdemes megfigyelni saját biológiai ritmusát. 

A szakirodalomban sok általánosító adat olvasható. Ezek szerint a rövid távú emlékezet a legtöbbünknél a kora reggeli órákban működik a legjobban. Ezzel szemben a hosszú távú memóriánk a kora délutáni órákban a legaktívabb. A logikus gondolkodásnak a 

legoptimálisabb napszak a késő délelőtt. A késő délutáni és kora esti órák az állóképességet fejlesztő izomtevékenységnek felelnek meg a legjobban, míg az izomépítő tevékenységek (a kondicionálás) a késő esti időszakban a leghatásosabbak. Szintén kutatási eredmények támasztják alá azt a jelenséget is, hogy az egyes betegségek tüneteinek intenzitása is napszakonként változik. Az asztmára jellemző fulladási rohamok főként éjszaka jelentkeznek. A szívinfarktusok ezzel szemben reggel 6 és déli 12 között gyakoribbak. A kronobiológiai kutatások arra is rávilágítottak, hogy a zavartalan éjszakai alvás közben kiváló hatással működik a zsírégetés, a fölöslegesen elfogyasztott kalóriák felhasználása. 

A chicagói egyetem kutatói bebizonyították, hogy a 8 órát alvó személyeknél a zsírégetés legalább kétszer hatékonyabban zajlik, mint azoknál, akik naponta 5-6 órát alszanak. A komplementer gyógyítással foglalkozó szakemberek szintén megfigyelték, hogy az egyes orvosságok napszakonként más intenzitással fejtik ki hatásukat. A hatóanyagok felszívódása, illetve lebontása és kiürítése a szervezetből napszakonként eltérő. Napjainkban a kronobiológiát a rákgyógyításban is igyekeznek felhasználni azzal, hogy a kemoterápiás készítményeket szervezetbe juttató pumpákat úgy állítják be, hogy azok a legintenzívebb sejtosztódás napszakában lépjenek működésbe. Mindent egybevetve, fontos felfigyelnünk biológiai óránkra testünk működésével kapcsolatban ahhoz, hogy a természettel összhangban tudjunk élni, hogy szervezetünk úgy működjön, ahogy a teremtőnk megtervezte. A szervóráról, az alvás zavarairól a folytatásban.

Bogdán Emese