Elekes Ferenc – 90

• 2025-03-07 16:00:00

• -

A Marosvásárhelyen élő író, költő, újságíró 1935. március 4-én született Siménfalván. Isten éltesse jó egészségben még sokáig, íráskedvet is adjon hozzá! Első nyomtatott könyve 1966-ban jelent meg, verskötet volt, a Városi veréb. Azt többnyire prózai művek, kisregények, elbeszélések, esszék, publicisztikák követték, az utóbbi években sűrűbben a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Ritkán szólal meg, visszavonult a közélettől. Cseke Gábor méltató sorai jól jellemzik Elekes írói karakterét, abból idézünk: „Mindennél távolabb áll Elekestől a nagyotmondás, a szerepjátszás, nem akarja megváltani azt a világot, amit nem lehet megváltani, csak túlélni és bevallani. A    huszadik századról alkotott leegyszerűsített, népi bölcsességbe oltott vízióját épp az teszi autentikussá, hogy a szerző nem kíván többnek látszani benne, mint amekkora.”

Születésnapján közvetve ugyan, de hírt adott magáról a Facebookon. Átvettük onnan, mert az írónak olyan hívei is lehetnek, akik a világhálót nem szokták felkeresni. A közzétett üzenet az Elekes Ferenc több kötetét szerkesztő Bölöni Domokosnak szólt.

*

Reggeli levél Bölöninek

(Cenzúrázva)

Elekes Ferenc

(2020. augusztus 6.) 

(Ezt a levelet három évvel ezelőtt írtam, most időszerűbb, mint akkor! Ezért teszem ide…)

*

Beteg vagy? Sasztán? Más is beteg.

Meghalok? Sasztán? Meghal más is…

A kérdés nem az, hogy milyen az ember. Jól tudjuk, hogy milyen: hát ilyen!

A kérdés az, hogy mi az ember?

Ameddig nem tudja, hogy mi az ember, addig csak forgatja kezében Isten, nézi, találgatja, mint valami idegen gombát, s tűnődik, vajon, ehető-e, s mit is kezdhetne véle.

Még egy árva lélek sem maradt Lazics után ebben a városban, akivel legalább sakkozni lehetne… Vagy szidni csöndben a rendszert. Se sakkozás, se rendszer!

Valami férfikórus most ünnepli fönnállásának valahányadik évfordulóját. Sasztán? Ülve nem énekelhettek!

Ahogyan mi sakkoztunk, annak volt íze, izgalma, szellemisége. Játék közben hecceltük egymást, jobbnál jobb ötletekkel álltunk ki a porondra, mint valami hadvezérek: fölosztottuk a világot, föl Európát, a Somostetőt, a nőket, barátokat, a sietőket és a cammogókat, volt értelme az együttlétnek. Több ezer parti eredményét őrzi most is egy nagy tábla, ha el nem veszett eddig a kavarodásban. Még győzni sem volt fontos, csak a játék maga! És szívtuk a büdös cigarettát, nem fontoskodtunk, tudtuk, ki mit ér, s mire megy el az élet.

Ma már nincs se értelme, se tétje semminek. Ez a mai élet nem élet, hanem valami olyan, mint a komposzt, amire várni kell. Nincs benne rögtönzés, szellem, találékonyság, se semmi. Azt követjük feszült figyelemmel, mit csinálnak mások, nem azt, hogy mi van bennünk.