Együtt a múlt és a jelen

Ahol az időjárást követik

Különleges helyen jártunk legutóbbi nagysármási látogatásunk alkalmával. Régóta hallgatom a Marosvásárhelyi Rádióban az erdélyi települések reggeli hőmérsékleti értékeit. Az említett helyszínek között hangzik el minden alkalommal Nagysármás neve is, ahol általában egy fokkal melegebb van, mint Marosvásárhelyen. A rendszeres adatközlésből arra következtettem, hogy meteorológiai állomás működik a mezőségi kisvárosban. 

Mint kiderült, nem tévedtem, az 1967-ben létesült állomás mindkét munkatársa kedvesen fogadott, és türelmesen elmagyarázták, hogy miből áll a munkájuk a Nagyszebenhez tartozó Dél-erdélyi Regionális Meteorológiai Központ Nagysármási Állomásán, ahogy a hivatalos név olvasható a bejárat mellett.

Az emeletes épület és a hozzá tartozó térség a Gyümölcsös nevű (tengerszint felett) 400 méter magas napsütötte dombon van, a város legmagasabban fekvő utcájának a végén, ahol elfogy az út, és az utolsó telket megkerülve, kocka alakú betonlapokból kirakott lépcsőn lépegetünk fel az emeletes épületig. Újlaki-Nagy János 1982-től, 42 éve dolgozik az állomáson, Horváth Ilona 1990 óta váltja fel kétnaponként kollégáját. Reggel 7–9, délután 13–15 (nyári időszámítás szerint) és este 19–22 óra között rögzítik az adatokat. A dombtető tele van műszerekkel. Egy idő óta együtt van a múlt és a jelen, mondják az állomás munkatársai. A múltat az 1,8 méter magas lábakon álló, lécekből épített, jellegzetes meteorológiai házikó jelenti, a benne elhelyezett hőmérők a jelenlegi maximális és minimális hőmérsékletet mutatják. A kicsit távolabb lévő három talajhőmérő a talaj jelenlegi legalacsonyabb és legmagasabb hőmérsékletét méri. 

A heliográf a napsütötte órák számát mutatja, a szélsebességmérő két méter magasságban követi a szélmozgást, a csapadékmérő a négyzetméterenként lehullt csapadék mennyiségét és a zúzmaralerakódást jelzi.

Ez volt a múlt, 2011-től ugyanis automata állomást szereltek fel, ami számítógépre közvetítette az adatokat, majd az idén májusban újabbat tettek helyette, ami a hőmérsékletet, a légnyomást, a napsütötte órák számát, a nap erősségét, a levegő nedvességét, a szélirányt, a szélsebességet jelzi, egy kockakövön pedig télen a hóréteg vastagságát, sűrűségét és víztartalmát mérik.

A beérkező adatokat a felhőmagasság, a felhőtípusok, a látási viszonyok és a természeti jelenségek leírásával egészítik ki a központ munkatársai. Ottjártunkkor 20,1 fok volt a levegő hőmérséklete, 75%-os a páratartalom, legtöbb 20 kilométernyire lehetett ellátni, holott nagyon tiszta időben a Besztercei-havasok (kb. 50 km) is feltűnnek a láthatáron.

Az adatokat Nagyszebenbe továbbítják, a regionális meteorológiai központba, onnan továbbküldik a bukaresti országos időjárás-előrejelző központba. Az irattárban 1967 óta őrzik a gondosan, kézzel írt adatokat, így visszakereshető, hogy korábbi évek bizonyos napjain milyen volt az időjárás. 

Agrometeorológusként három kultúrával – búza, kukorica, napraforgó – bevetett parcellákon követik a haszonnövények fejlődését, a sűrűségét, a betegségek, kártevők megjelenését, a talajnedvességet és egyéb adatokat.