Ha a jelenlegi kormánynak a központosítás lebontásáról szóló szlogenjére gondolunk, a döntés jogát mégiscsak az iskolákra, a szülőkre és a diákokra kellene bízni, miközben a miniszterelnöknek az elviselhetetlen nyári kánikulában főhetne fontosabb dolgokon a feje.
A kánikulától izzadó uborkaszezon hangulatát feltupírozó politikai hajcihőben Emil Boc, akit napokig „reszelt” a sajtó amiatt, hogy a hírszerző szolgálat helikopterén sétáltatta meg a lányát és az unokaöccsét, azzal az ötlettel áll az ország színe elé, hogy újra be kellene vezetni az iskolai egyenruhákat. Az épületes gazdaságélénkítő javaslatokra váró szájtáti közvélemény pedig kapkodhatja a fejét, hogy a szégyenletes érettségi eredményekre hogyan talált gyógyírt a kormány legfőbb embere. Az egyenruha fegyelemre nevel, erősíti a közösséghez való tartozást, egyenlőségjelet tesz a különböző anyagi háttérrel rendelkező diákok között – sorakoznak az érvek, és sokan vannak, akik egyet is értenek a miniszterelnökkel. Amiben van bőven igazság, csakhogy a csúfos érettségi nyomán valami egészen más ötlettel kellett volna a javulás reményét előrevetíteni. A kormányfőtől azonban mindössze annyi tellett, hogy párttársa februárban beterjesztett törvénytervezetével hozakodjon elő. Kétségtelen, hogy korábban nem tapasztalt hőség üli meg az okos elméket is, de a mindenkori ellenzők valami bizniszt sejtenek a megsürgetett egyenruhásdi mögött. Netalán lenne a kormányban vagy a kormánypárt közelében olyan személy, aki a textiliparban érdekelt? Vagy csak alaptalan gyanú ilyen szándékot sejteni az újramelegített ötlet mögött? Az interneten aktiválódott ellenzők szerint a két rend (azaz a téli és a nyári) együttes nem kis pénzbe kerül a turkálók által banikért kínált márkás ruhadarabok helyett. Ráadásul a szülők egy részében, akik az átkosban a rossz minőségű kötelező kék műanyag szoknyában vagy nadrágban feszengtek az iskolában, kellemetlen emlékeket idéz, a diákok pedig az egyéniségüket féltik a sajátos öltözködési stílust elfedő mindennapi formaruhától. Ha szenvedélyektől mentesen tekintjük a kérdést, el kell ismernünk, hogy nem egy marosvásárhelyi iskola bevezette az egyenruhát, s Törökországban járva meggyőződhetünk, hogy a tanintézetek sajátos színeiben elkészített skót kockás, rakott szoknya és színes blézer mennyire elegáns lehet. Ha viszont a jelenlegi kormánynak a központosítás lebontásáról szóló szlogenjére gondolunk, a döntés jogát mégiscsak az iskolákra, a szülőkre és a diákokra kellene bízni, miközben a miniszterelnöknek az elviselhetetlen nyári kánikulában főhetne fontosabb dolgokon a feje.
