Egy visszahozhatatlan negyedszázad krónikája

Felejtés és irányvesztés elleni, új gondolatokat serkentő, erős „gyógyszert” ajánlott a marosvásárhelyiek figyelmébe dr. Novák Zoltán történész.

Felejtés és irányvesztés elleni, új gondolatokat serkentő, erős „gyógyszert” ajánlott a marosvásárhelyiek figyelmébe dr. Novák Zoltán történész péntek délután a Bernády Házban.

 Tapasztalt „gyártótól” származó terméket, amit az érdeklődés „súlyossága” függvényében kell használni, nagy mennyiségben nem mindenkinek javallott, mert eseménytorlódást idézhet elő, kisebb adagban viszont kötelező, függetlenül attól, sőt, annál is inkább, hogy elviselhető függőséget okoz. Sebestyén Spielmann Mihály harmadik Időtárának 674 oldalán az 1919-1944 közötti Vásárhely arculata rajzolódik ki. Két impériumváltás, Bernády második polgármestersége – amely érthető okokból nem lehetett annyira fényes, mint az 1900-1912 közötti első –, a marosvásárhelyi zsidók gettósítása és elhurcolása, gazdasági és kulturális mozzanatok – negyedszázad történései időrendben, napokra lebontva, úgy, hogy az események labirintusában az anyaországról leszakított város mindennapjait, egykori lüktetését is érzékelhesse az olvasó. A Mentor Kiadó gondozásában megjelent kötetből többek között az is megtudható, hogy 1919. április 21-én letartóztatták Csorba Andrást, a posta főnökét, 1922-ben 148 visszaadott iparűzési engedélyt regisztráltak a városban, de a Maros-völgyi famunkások tüntetéséről, a színházi élet nehézségeiről is beszámol, és arról is tájékoztat a szerző, hogy mennyibe került akkoriban a kenyér és mi történt az úri kaszinóval.

– Marosvásárhely büszke időszaka és bukása ez a huszonöt év – mondta Novák Zoltán színes, szórakoztató ismertetője végén, majd a kötet utolsó kétszáz oldalára, a helynév-, illetve személynévmutatóra és tárgymutatóra hívta fel a figyelmet, amely valóságos „manuális számítógépként” könnyíti meg a könyv használatát.

– Évekkel ezelőtt kétszer is úgy adódott, hogy városi tanácsos lettem, akkor szembesültem igazán azzal, hogy milyen gondokkal kell megküzdenie egy városnak. A könyv szereplői közül egyeseket személyesen ismertem, másokról szüleimtől hallottam, édesanyám 1940-től élt itt, de minden üzlet történetét ismerte. Ezt kellett megírnom, a város mindennapjait. Ez egy „volt” Vásárhely, egy visszahozhatatlan világ, és nekünk kötelességünk ebből a világból átadni valamit az érdeklődőknek – mondta Sebestyén Spielmann Mihály. A szerző az ismertetett kor jellegzetességeire, a Trianon utáni kétpólusú világ, a 20-as évekbeli lakásépítések – „lakást kellett adni a megszállónak, aki aztán 1940-ben elmegy, és jön helyette egy másik” –, a kevés élelem következtében megjelent kenyérjegyek és sorbanállások jelenségére – „1940-től sorban állunk, a sorbanállás bajnokai vagyunk” – is felhívta a figyelmet. Ezt követően a mű elsődleges forrásának számító sajtótermékekről, arról a hiú, kora negatívumait el nem fedő médiáról beszélt, amelyet az ötvenes évek közepétől a valóságot kilúgozó, hódolt nyelven írt szövegek váltanak fel.

– Ezért lesz hihetetlenül nehéz az 1945–1989. december 31. közötti időszakot tartalmazó következő kötet megírása, melyből eddig száz oldal készült el. Nincsenek dátumok, nem tudni, hogy pontosan mikor történtek az események, mikor indult egy gyár, egy autóbuszjárat. Nem találok megragadható napokat, órákat. Egy hazug időszak ez, amelynek a dokumentumai is hazugok, és valahogy le kell fejteni róluk az álcát – tette hozzá Spielmann Mihály, majd arra kérte a résztvevőket, ha módjukban áll, emlékekkel, dokumentumokkal járuljanak hozzá az elhallgatások, ismeretlenségek korának megfejtéséhez.