Egy szakemberre több száz tanuló jut

Egyre több a beszédhibás gyerek

Az utóbbi években jelentősen megnőtt a beszédhibás gyerekek száma, miközben az oktatási rendszer nem biztosít megfelelő számú szakembert, akik eleget tudnának tenni az egyre növekvő igényeknek. Egy logopédusra több mint félezer gyermek jut, így szinte lehetetlen a szakembereknek elegendő időt fordítani az egyes problémás esetekre. Vidéken még rosszabb a helyzet, az ott élő gyerekek gyakran nem férnek hozzá a beszédhibákat kijavító szolgáltatáshoz. Hogy mi áll a beszédhibák kialakulásának hátterében, illetve milyen veszélyekkel jár, ha nem orvosolják ezeket, mindezekről Rencsik Réka gyógypedagógussal, a fejlesztő szolgáltatásokat nyújtó marosvásárhelyi Ludodom Egyesület vezetőjével beszélgettünk.

 – Manapság nemcsak a logopédusok tapasztalják, a pedagógusok is egyre gyakrabban jelzik, hogy mind több a beszédhibás gyerek. Mi lehet ennek az oka?

 – Számos oka lehet, azonban az elmúlt esztendőkben megnövekedett problémás esetek számát – véleményem szerint – nagyon befolyásolja a technikai robbanás, a vizuális kultúra túltengése, ennek következményeként a túl sok televíziózás, telefonhasználat, kész képi információk áradata, amelyeken keresztül nem az élő beszédet hallja, látja, gyakorolja a kisgyermek. Ugyanakkor ezek többnyire helyhez kötik őt, sokkal kevesebbet mozog, és jól tudjuk, a fejlődés a motoros készségek, az érzékelés, az észlelés sorrendiségére alapszik. Időt kell adni a gyermeknek, hogy megtanulja a körülötte lévő világot. Ezeket az utakat, fázisokat gyakran hiányosan járják be, kevésnek tűnik a szenzoros tapasztalat ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű inger érje őket a későbbi tanulási folyamatok megalapozásához, akár a beszédmotivációhoz is. Kitolódott az a türelmi idő is, amíg a családok szakemberhez fordulnak megkésett beszédfejlődésű gyermekeikkel. Fontos tudni, hogy ha legkésőbb kétéves kor körül nem indul be, nem fejlődik a gyermek beszéde, szakemberhez kell fordulni, nem kell megvárni az óvoda kezdetét, hiszen ott a gyermeknek már kommunikálnia kell.

 – Mely tényezők állnak a beszédhibák kialakulásának a hátterében?

 – Az okok mögött nagyon sok történés, tünet húzódhat meg. Ezek lehetnek szerzettek, örökletesek, szervi, funkcionális okok, maga a szülés körülményei (elhúzódó vajúdás, túl gyors szülés, külső beavatkozás, de tudjuk, hogy egyre több a koraszülés, a gyógyszeres kezelések), amelyek a beszédszerveket vagy a hallást, esetleg az agy beszédfeldolgozó központjait is érinthetik már magzati vagy újszülöttkorban. Előfordulhat pusztán egy rossz minta követése is. Az idegrendszer kisgyermekkorban még olyan képlékeny, hogy bármilyen károsító tényező hatással lehet a beszédfejlődésre. Gyakran egy középfülgyulladás kapcsán csak arra gondolunk, hogy szűnjön meg maga a gyulladás, ne okozzon fájdalmat gyermekünknek, de hasonló a helyzet az orrpolip vagy a túl nagy mandulák esetében is, miközben ezek gátolják a megfelelő hallást, nyelést, légzést, oxigénellátást, és nem is gondolunk arra, hogy a beszéd fejlődésére is hatással lehet. Természetesen ez nem általános jelenség, de találkozni olyan esetekkel, ahol ennyire banálisnak tűnő problémák állnak a háttérben.

 – Közrejátszik-e az is, hogy a mai rohanó világban a családokban egyre kevesebbet beszélgetnek, az esti meseolvasás sem mindenütt tartozik a napi rutinhoz, ugyanakkor az iskolában, óvodában is gyakran telik el a délelőtt úgy, hogy a gyerek meg sem szólal?

 – Biztosan közrejátszik ez is, találkozni ilyen esetekkel. Az egyesületünkhöz érkező logopédiai esetek között is van olyan gyerek, aki hiányolja az esti mesét, de talán még jobban magát a beszélgetést. Ennek egyértelműen a felgyorsult, rohanó életmód az oka. Felgyorsult a beszédünk is, míg másfél évtizede 80-100 szót ejtettünk ki percenként, napjainkban ez már gyakran kódolt, idegen szavakkal telített 120-140 szavas frázisokká alakul, ami nem a beszédfejlődést segíti. Sőt, már a beszédértés sérül, ennek következtében a produkció is. Nagyon szerencsések a nagyszülős családok, és azok, akik fontosnak tartják, hogy otthon egymásra figyeljenek. A gyerekek számára kiemelt fontosságú a minta, így a helyes beszédpélda is. Arra kell törekednünk, hogy naponta legyen egy kis idő végighallgatni őket, és feléjük fordulva válaszolni kérdéseikre, beszélni hozzájuk.

 – Melyek a leggyakoribb beszédhibák?

 – Logopéduskollégákkal beszélgetve úgy tapasztalom, hogy a legelterjedtebb probléma a pöszeség. Ennek is több fajtája lehet, mely természetesen az okok mögött keresendő. Elég gyakori a dadogás is. Ennek hátterében legtöbbször valamilyen trauma áll, ezért szükséges pszichológus, ideggyógyász szakemberek bevonása is a logopédiai munkába. Ikertestvéreként emlegetik a hadarást. Előfordul még orrhangzós beszéd, nyelvlökéses nyelés, orr-szájpadhasadékos beszéd is, diszfónia, melyek mindegyikének – terápiájukat illetően – megvan a sajátos módszertana, így a logopédusok is nagyon széles spektrumon kell dolgozzanak. Fontos megemlíteni, hogy az iskolákban őket terheli a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás gyerekekkel való munka is.

 – Nyilván számos tényező függvénye, de általában mennyi ideig kell dolgoznia a szakembernek a gyerekkel, amíg sikerül a beszédében észlelt hibákat korrigálni?

 – Fejlődését tekintve minden gyermek egyéni utat jár be, így a beszédfejlődés vagy artikuláció javításában és a beszédzavarok terápiájában is. Természetesen itt nagyon nagy hangsúlyt kap a szülő hajlandósága a közreműködésre, a probléma eredete, valamint hogy időben elkezdődött-e a korrekciós tevékenység. Amennyiben ezektől mind eltekintünk, lehet három hónap, de elhúzódhat évekig is egy-egy terápia.

 – Melyik az az életkor, amikor még könnyebben javíthatók ezek, ha a gyerek szakemberhez kerül? Illetve mikor van túl késő, amikor már annyira rögzülnek, hogy nem lehet hatékonyan segíteni?

 – Gyógypedagógusként mozgásfejlesztéssel támogatom a logopédiai munkát, és az a tapasztalatom, hogy azok a kisgyerekek, akik másfél-két éves korukra elkezdtek beszélni, és 4-5 éves korban még fennáll a pöszeség, könnyebben javíthatók. Semmiképp nem ajánlott halogatni. A megkésett beszédfejlődésű gyermekek is ugyanúgy végig kell járják a mozgás- és beszédfejlődés fázisait, tehát eleve késésben vannak, de az ő esetükben sincs „túl késő”, amennyiben a szülő kitartóan együttműködik a szakemberrel. A már rögzült, helytelen képzési hibákat is lehet javítani, ezek korrekciója esetenként több időt vesz igénybe, de véleményem szerint, amennyiben nem patológiás az eset, vagy nem a központi idegrendszer érintettsége áll a beszédzavar mögött, az artikulációs zavarok 5-7 éves korra, azaz iskolakezdésre már kijavítódnak.

 – Ha a beszédhibákat nem orvosolják, a későbbiekben milyen veszélyekkel jár a gyerekre nézve?

 – A leggyakoribb, hogy sérül az olvasás és az írott nyelv használatának a készsége, azaz maga az írás. Nagyon fontos eleme a beszéd fejlődésének a beszédhangok differenciálásának képessége. De ez a jelenség is sokkal összetettebb, mert nem minden diszgráfiás gyerek törvényszerűen beszédhibás, viszont hajlamosak vagyunk úgy és azt leírni, ahogyan azt ejtjük. Nem is kell beszédhibára gondolnunk, ha helytelen írásról van szó, mindössze a magyar nyelv négy alapszabályát kell ismernünk. De visszatérve a kérdésre, a beszédhibák vizsgálatakor a logopédusok mindig elvégzik a diszlexia-diszgráfia előjelző teszteket is, mert a beszédzavar tünete ezeknek a jelenségeknek.

 – Az óvónők, tanítónők rendelkeznek-e megfelelő felkészültséggel ahhoz, hogy egy adott – tegyük fel, enyhébbnek minősülő – beszédhibát korrigálni tudjanak?

 – Nem tisztem ezt eldönteni. Úgy vélem, minden pedagóguskolléga a legjobb tudása szerint végzi a feladatát, gyakran áldatlan körülmények között, segítség nélkül, nehézségek árán. A mi oktatási rendszerünk mindig valamit követ, nem feltétlenül a gyermeket szolgálja. A kultúránk, nyelvünk talán a leggazdagabb a világon a nyelvi készségeink fejlesztéséhez. Számtalan népi játék, mozgásos játék, mondóka, ringató, kiszámoló van az óvodapedagógusok tarsolyában, amit ha 3-6 éves korban rendszeresen, ritmusra letapsolnak, énekelnek, lépegetnek, eljátszanak a gyerekekkel, azzal megalapozzák a beszéd, a figyelem, a gondolkodás megfelelő fejlődését és az írás-olvasás helyes alakulását.

 – Köztudott, hogy az iskolai logopédusok túlterheltek, vidéken sok esetben nincs is logopédus, tehát nem minden gyerek jut el szakemberhez. Mit tehet ilyen esetben a szülő, ha tegyük fel a pedagógus is jelzi, hogy gondok vannak a gyerek beszédével?

 – Valóban, a logopédiai ellátásra figyel legkevésbé az oktatásügy. Éppen azért, amit már korábban is említettem, hogy az egyszerű, még az óvodáskorban megjelenő artikulációs zavaroktól a tanulási zavarokig, minden területet nekik kell lefedniük, ráadásul több intézményben egyszerre. Ez lehetetlen küldetés.

A vidéki iskolákba ki sem tudnak jutni, de vannak olyan régiók, települések, amelyek sehová nem tartoznak, mert a létszám nem éri el a határt, amire egy logopédusi állást biztosítana a rendszer. Amíg több száz gyermekre jut egy logopédus, a vidéket nincs ahogy ellátni. Ilyenkor a szülőé és a pedagógusé a felelősség azért, hogy ellátásban részesüljön a gyermek. Azaz a szülőt terheli a legjobban, aki elutazik a gyermekével valamelyik városi logopédiai kabinetbe vagy olyan intézménybe, egyesülethez, ahol szakellátást tudnak biztosítani számára. Ez nem kevés áldozattal jár a szülő részéről.

Egyesületünk kapcsolatban áll vidéki tanintézményekkel, igyekszünk támogatni a vidéken dolgozó óvónőket-tanítókat, azonban ez elenyésző. Jó volna kidolgozni egy olyan rendszert, melyben legalább évente egyszer-kétszer szürővizsgálatot végeznének a szakemberek minden nagyar tanintézményben, ha nem is végleges megoldást nyújtva, de prevenciós céllal, a súlyosabb, nehezebb esetek feltérképezésére, azok célzott és időben való továbbirányítására.

Ezeknek a célja, hogy felmérje a gyermekek beszédállapotát, segítse a pedagógusokat, amikor nemcsak a helytelen kiejtésre fókuszál a szakember, hanem a tanulási zavarokat jelző tünetekre is. Ezek folyamán fény derülhet olyan ok-okozati összefüggésekre, amelyek ha időben orvosolhatók, egy-egy gyermek, család egész életére pozitív hatással vannak.