Egy református tudós zenei háttere

(Folytatás október 26-i lapszámunkból)

Bay Zoltán zenei ismereteit a tudományban is kamatoztatta. Felismerte, hogy kétféleképpen lehet egy fontos mondanivalót elkülöníteni: „A zongorista a dallamot úgy tudja kiemelni, hogy azt más billentéssel játssza, a kíséretet pedig halkan, hangsúlytalanul. Ugyanígy a fizikában: a hasznos jelet azzal tudom kiemelni, hogy felerősítem vagy lecsökkentem a háttérzajt” – fogalmazott a felismeréssel kapcsolatosan Kovács László. Szegeden az orvoskollégák kérésére egy különleges kardiográfberendezést tervezett, mely a különböző háttérzajok kiszűrésével tiszta képet mutatott a szívműködésről. Továbbá Bay Zoltán fektette le a szívritmus-szabályozó készülék működési alapjait, de már nem sikerült kiviteleznie a műszert, mert új munkahelyén, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. laboratóriumának igazgatójaként más kutatások foglalták el.

A világon elsőként Bay Zoltán készített atomszámláló berendezést. Érdekes módon itt is a hangok és zajok analógiájából kiindulva sikerült kiszűrnie a hasznos információt a zaj közül.

Aki nem énekelt, nem tudja, milyen az igazi szeretet. Bay Zoltánnak szüksége volt erre az élettapasztalatára is, mert 1944-ben a nácik elhurcolták több zsidó származású munkatársát. A magyar tudós viszont érezte, hogy ez a tett elfogultságon alapszik, és sikerült egy légvédelmi rádióprogramra hivatkozva 13 tudóstársát kiszabadítania a valószínű halálból. Talán ezért kellett az a sok kórus és hangszeróra… 

Bay Zoltán számára elfogadhatatlanná váltak a második világháború elvei, ezért Szent-Györgyi Alberttel, „a Nobel-díjas kémmel” ellenállási mozgalmat szerveztek. Legnagyobb szerencséjükre a sikertelenség volt a mentségük. Mivel nem jutottak fegyverekhez a háborúból való kiugrás elősegítése érdekében, Bay Zoltán rövid fogsággal megúszta a letartóztatást. A rádiótechnikában jártas tudós egy titkosított rádióadót akart építeni, mellyel az angolokkal szándékozott kommunikálni. Terve nem sikerült. Szent-Györgyi Albert ezt a kudarcot szerencsésnek ítélte: „Kezdeményezésünk külső okok miatt összeomlott, ez volt a szerencsénk. Ha folytatni tudtuk volna, Bay Zoltánnal kötött barátságunk úgy zárult volna, hogy egymás mellett lógunk a kötélen…”

Amikor diákkorában „a zongoratanár a stílusjegyeket tanította Zolinak, akkor Haydn komolysága, Mozart játékossága és 

Beethoven nemes egyszerűsége közül talán a klasszikus korszakot lezáró mester hatott rá legjobban: ha van igazi mondanivaló, ha van mély tartalom, akkor bátran lehet azt egészen egyszerű eszközökkel megjeleníteni. Mély elméleti megfontolások és sok-sok alapozó kísérlet után egészen egyszerű eszközök és módszerek alkalmazása – ez jellemzi Bay Zoltán valamennyi világra szóló kísérleti eredményét” – foglalja össze Bay Zoltán életművét Kovács László.

Bay Zoltán 1948-ban elvi megfontolásból elhagyta Magyarországot, de előbb ellátogatott kedves osztálytársához és barátjához, Szabó Lőrinchez. A különleges látogatásról ekképp írt a tudós: „Akkor egy szép tavaszi vasárnapon egész nap náluk voltunk, s míg Lőrinc beszélt, én csak bólintgattam, mert a torkomat fojtogatta a tudat, hogy én búcsúzni jöttem, de ő nem tudja. Nem volt szabad, hogy tudja, mert a rendőrségen mit mondott volna később, hogy nem jelentette a szökésemet. Ez volt az én búcsúm abban az időben testvértől, baráttól. Hogy miért jöttem el? Mert semmiképpen sem akartam részt venni olyan rendszer munkájában, amely az emberi jogok, a szabadság és becsület ellen volt. Kivonni pedig nem tudtam volna magam, ha otthon maradok”.

Szabó Lőrinc az igazi barátság jegyében egy verssel örökítette meg barátja emberségét a Tücsökzene című versciklusában:

Első tízpercben a

nagy udvaron, ahol a fiúkat

bámultam, árván, vad játékukat,

jött valaki, s halkan objektíven

így szólt hozzám: „Ha nem játszol te sem,

ne nézzük együtt a többieket?”

Megörültem. Kezeltünk. „A neved?”

„Bay Zoltán.” Szép arca, szeme volt.

Az első barát? Magányom oszolt.

Távozása miatt megfosztották magyar állampolgárságától és a Magyar Tudományos Akadémia tagságától is. A rehabilitációra részlegesen csak 1989 után kerülhetett sor: az akadémia tiszteletbeli tagjává fogadta, de állampolgárságát csak halála után kapta vissza, 2016-ban.

A tudomány és a zene egységes egésszé olvadt össze a református tudós életében. Élete végéig hűséges társa volt egy barna pianínó washingtoni otthonában. Ez volt az a hangszer, amely megszólaltatta a derűs és a sötétebb életérzéseket is.

A Gondviselés 1994. október 4-ig tervezte, hogy Bay Zoltán közöttünk éljen. Küldetése befejeztével a nagy mű elvégeztetett, a tudós megpihent. Emberségének, tudományos munkájának dallama élő visszhangként tovább él az érző, a tudni vágyó emberek szívében. 

Szilágyi Mihály