Egy hanggyógyító zenész

Valami különös rejtelem van a művészet és az élet kapcsolatában. Ha figyelmesek vagyunk, gyakran szembeötlik, hogy több zenész meglepően rövid életet élt (például Franz Schubert 31, Wolfgang Amadeus Mozart 35, Felix Mendelssohn-Bartholdy 38, Frédéric Chopin 39, Robert Schumann 46, Bódi László 47 évesen vált végérvényesen emlékké). Talán azért volt így, mert ennyi idő alatt is át tudták adni a világnak mindazt a hangzó érzést, amire hivattak?

Bár több zenész élt rövid életet, mégsem szabad ebből arra következtetnünk, hogy a zenélés halálos tevékenység, s emiatt jobb megtartani a tisztes távolságot. Érdekfeszítő kérdés, hogy vajon mit választana valaki, ha egyszer elmondaná neki egy, a jövőből érkező hang, hogy híres, ismert zenész lesz, de közvetett módon a zene okozza a halálát, viszont ha nem zenél, tovább él, de vele együtt hal meg a neve is? Eljátszadozhatunk a „mi lett volna, ha…” kérdéssel, de ehelyett ismerkedjünk meg egy orvos zenésszel!

Krzysztof Trzciński (Komeda) 1931-ben született Pozńanban, Lengyelországban. Szülei hamar felfedezték rendkívüli zenei képességeit. Négyévesen kottaismerő édesanyja vezetésével kezdett el zongorázni, hatévesen már zongoraórákat vettek neki. A tehetséget nem szabad elpazarolni – ez a gondolat vezérelte a szülőket. A bankigazgató édesapa megtehette volna, hogy fiát a jövedelmezőbb banki tudományra tanítsa, de – helyesen – a tehetség fejlesztése mellett döntött. A kis Krzysztof virtuóz zongorista karrierről álmodozott, valósággal elbűvölte a hangszer.

Nyolcéves korában elmérgesedett a második világháború. A család éppen a tengerparton nyaralt, amikor a fiúcska hirtelen belázasodott. A segítségére siető orvosnak döbbenetes diagnózist kellett közölnie a családdal: a gyereken a járványos gyermekbénulás tüneteit fedezte fel. A háború miatt a mozgásképtelen gyerekkel vissza kellett utazniuk Pozńanba. Utazásuk minden idegüket próbára tette, mert a vasutat is bombázták a németek. Mire hazaértek, azzal kellett szembesülniük, hogy megsemmisült a lakásuk. Szerencsére a gyerek betegségét sikerült megállítaniuk, de azért egy visszamaradt izombénulás következtében kissé vékonyabb és rövidebb maradt az egyik lába.

A háború után zeneiskolában folytatta abbamaradt tanulmányait. Elmélyült a „klasszikus” zenében, és alaposan elsajátította a zeneelméletet is. Belépett az iskolai együttesbe. Egy véletlen folytán az iskola egyik volt diákja, Witek Kujawski, aki híres jazz-basszusgitáros volt már, meglátogatta az iskolai zenekart. E találkozás alatt Krzysztof végképp eldöntötte, hogy a dzsessz útjára lép. Édesanyja és betegsége miatti szenvedései azonban arra ösztönözték az érzékeny fiatalembert, hogy orvosnak tanuljon, hogy enyhíthesse mások szenvedését. Az anyai útmutatásban valószínűleg anyagi megfontolás is lappanghatott.

1950-ben sikerrel felvételizett a Pozńani Orvosi Akadémiára. Kezdetben ortopéd szakosodásra gondolt; talán még reménykedett abban, hogy valamiképp helyrehozhatja gyerekkori betegségének az emlékét. Végül az ortopédia helyett a sokkal zeneibb fül-orr-gége területre specializálódott.

Egyetemi évei alatt a szovjet uralom megkeserítette zenei elképzeléseit. A vad sztálini korszakban amerikai eredete miatt tiltott zenének minősült a dzsessz, sőt cinikus módon a magát ateistának hirdető orosz hatalom egyenesen sátáni eredetűnek nevezte ezt a stílust (ha Istenben nem is, de az ördögben hittek). Volt tehát félnivalója a zene miatt.

Egy ifjúsági találkozón felfigyelt, amint valakik arról sugdolóznak a háta mögött, hogy Koreában az amerikai dzsessz micsoda fellángolást okozott, és ez a Trzciński is ugyanezt műveli. Trzcińskit elgondolkodtatta ez a véletlen beszélgetés, és elhatározta, művésznevet vesz fel. Attól kezdve zenészként a Komeda nevet használta (gyerekkorában, a háború alatt krétával írt valamit a falra, s egy elírás következtében keletkezett ez a szó). A zenélés mellett az orvosi szakmában is a tökéletességre törekedett. Nővére arról számolt be, hogy mindent meg akart tanulni. A testvér állítását igazolta a kitüntetéssel szerzett egyetemi oklevél.

Komeda orvosként a muzsikát csak szórakozásként művelte, tervei között nem szerepelt, hogy dzsesszzongoristaként ismeri meg a világ. Még kezdő orvos volt, de már hírnevet szerzett az orvoslásban. Egy év alatt a szenvedély mégis legyőzte a szakmát? Komeda végképp elkötelezte magát a zene mellett.

Egy zenei fesztiválon egy különös nővel találkozott, Zofia Titten-brunnal. Ez a Zofia már a háború alatt, 13 éves lányként egy felderítő katonacsapat tagja volt. A háború után zongoristaként csatlakozott a lengyel dzsessz stílushoz. A lengyel dzsesszélet egyik legendájának és mozgatórugójának számított. Rendkívül sokat tett Komeda zenéjének a népszerűsítése érdekében.

Zofia úgy jellemezte Komedát, mint aki nemcsak érzékeny, tehetséges művész, hanem finomlelkű, bölcs ember is. Talán nem véletlen ez a rendkívül szép jellemzés. A történet úgy alakult, hogy Zofia elvált kalandor természetű férjétől, és 1959-től Komeda felesége lett. Egymás pártfogói voltak. Komeda tekintélyes zenei karrierjét feleségének is köszönhette. Sok más kompozíciója mellett több Roman Polanski-film zenéjét is ő szerezte, Amerikába is eljutott. Zeneművei sajátos stílusúak, sajátosan szláv romantikus hangulatúak.

Amerikában Komeda számára Los Angeles a végzet városa volt. Több Polanski-film zenéjét komponálta itt. 1968-ban egy társasági összejövetelen bekövetkezett a tragédia. Egyik honfitársa, Marek Hlasko író ittasan véletlenül fellökte Komedát. A kissé sántító zeneszerző leesett egy lejtős feljárón, és a fejét egy kőbe ütötte. Az ütés következtében agyvérzés érte. Az amerikai orvosok sem tudtak segíteni rajta. Hazavitték Lengyelországba, de ott sem javult az állapota, 1969. április 23-án, 37 évesen meghalt.

Komeda, több nagy zeneszerzőhöz hasonlóan, tragikusan rövid életet élt, de zenéjével, erőteljesen sajátos nyelvezetével meghatározta a lengyel dzsesszélet irányvonalát. Akárcsak Mozart, ő sem tapasztalta meg szakmai hanyatlását. Mesterien kidolgozott zenéjét ma is ismerik, többször újra előadják. A dallamokban, az akkordokban örökké él őszinte emberi hangja.

Szilágyi Mihály