Egy egyetemalapítás margójára

A Báthory István által alapított egyetem ma is létezik

Négyszáznegyven évvel ezelőtt, 1581. május 12-én Báthory István egyetemet alapított Kolozsváron. A megemlékezésen túl dr. Ábrám Zoltán közíróval, a volt Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem professzorával áttekintjük az egykor Erdélyben létrehozott felsőfokú oktatási intézményeket, elemezzük a magyar nyelven zajló egyetemi képzés helyzetét, lehetőségeit és nem utolsósorban a jövőbeni kilátásokat.

– Tudomása szerint hogy alakult meg az erdélyi magyar felsőoktatás? 

– A 2021-es esztendő a magyarság számára Báthory-emlékév az erdélyi fejedelem, lengyel király és litván nagyherceg Báthory István 1586-ban bekövetkezett halála emlékére. Az akkoriban perszonálunióban levő Lengyelország és Litvánia egyik legkiválóbb uralkodója először Vilnában (Vilnius) alapított egyetemet, majd két évre rá, 1581. május 12-én kiadta azt a kiváltságlevelet, amely a Kolozsváron alapított kollégium fejlesztési távlatairól rendelkezett. Elrendelte az iskola akadémiává való fejlesztését, hogy magiszteri és doktori címet adományozhasson. Első rektora lengyel volt, az oktatást Lengyelországból érkező jezsuiták, olasz, német, francia tanárok biztosították. Ez a kolozsvári egyetemalapítás alapja. Előtte a tehetős és tehetséges erdélyi fiatalok egyetemjárása elsősorban a protestáns Németalföld, kisebb mértékben a távolabbi Anglia, valamelyest a katolikus Itália egyetemei felé irányult. 

– Mit tudhatunk meg a kolozsvári előtt két évvel alapított vilniusi egyetemről?

– A Báthory István által 1579-ben az akkori litván nagyhercegség központjában alapított egyetemi fokú jezsuita kollégiumból mára a térség legrégebbi és Litvánia legjelentősebb egyeteme lett, egyúttal az itt élők szellemiségének a közvetítője. Amikor személyesen ott járhattam, litvánokkal elbeszélgetve az a meggyőződésem alakult ki, hogy szeretettel viszonyulnak Báthory István emlékének a felidézéséhez. A múzeumok, a történelemkönyvek megadják a neki kijáró tiszteletet, kötelező olvasmánynak tekintik. A Vilniusi Egyetem egykori obszervatóriumában, valamint a Szent János-templomban Báthory portréjával találkozunk, az egyetemi épülettömb központi belső udvarán pedig egész alakos falfestményével és az árkádsorban elhelyezett márványtáblával gazdagíthatjuk a Báthory-emlékjelek számát, utóbbin az alábbi felirat olvasható: „Stephanus Bathoreus (1533–1586). Rex Poloniae. Magnus Dux Lithuaniae. Dux Transilvaniae. Conditor Universitatis Vilnensis.”

– A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora nyilatkozataiban a kolozsvári egyetemet Báthory István alapítására vezeti vissza… 

– Valóban, a BBTE tavaly márciusban megválasztott új rektora, dr. Daniel David büszke a Báthory-örökségre, és nyilatkozataiban vallja az 1581-es alapítólevél jelentőségét. Azóta hat önálló egyetemalapítás történt Kolozsváron, hiszen az előzők megszűntek. A mai Babeş–Bolyai Tudományegyetem a nemzetközi rangsorokban a legjobb helyezést elérő romániai egyetem. Tehát jelképesen mi is tolmácsolhatjuk a rektor úrnak, hogy büszkék vagyunk az általa irányított egyetemre. És talán elérkezik az idő, amikor sor kerülhet majd az egykori kolozsvári egyetemalapító, Báthory István portréjának, emléktáblájának a leleplezésére Kolozsváron is. 

– Miért nem valósult meg Báthory alapítólevelének a célkitűzése?

– Ha az előbbi elismert jogfolytonosságot figyelembe vesszük, akkor tágabban értelmezve elmondhatjuk, hogy a Báthory István által alapított egyetem ma is létezik. Amúgy szűkebb értelmezésben rövid életűnek bizonyult, ami két fő okra vezethető vissza. Egyrészt 1586-ban, ötvenhárom éves korában váratlanul elhunyt az egyetemalapító, másrészt 1588-ban a jezsuitákat kitiltották Erdélyből. Pedig ígéretes volt a kezdet, hiszen 1583-ban mintegy háromszáz hallgató tanult itt, közel kétharmaduk protestáns deák.

– Hogyan folytatódik az erdélyi magyar felsőoktatás története? 

– Erdély történetében zűrzavaros évek, évtizedek következtek, mígnem Bethlen Gábor fejedelem megalapozta a békés fejlődést. 1622-ben a fejedelemség központjában országgyűlési határozat és fejedelmi alapítólevél alapján a gyulafehérvári kollégium akadémiává fejlődött. Ide került tanárnak hollandiai tanulmányai után, 1653-as hazatérését követően Apáczai Csere János, aki a jelennek is üzen: külföldre menni tanulni, majd hazajönni, és itthon kamatoztatni a megszerzett tudást. 

Sajnos nemsokára bekövetkezett a gyulafehérvári kollégium pusztulása, amelyet a II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjáratát követő török pusztítás idézett elő. Ekkor a kollégium Nagyenyedre költözött át, és már csak főiskolai ranggal rendelkezett. Itt oktatott a későbbiekben, 1678-tól élete végéig Pápai Páriz Ferenc mint a görög nyelv, bölcselet és természettudomány tanára.

– Egy ideig a vallásfelekezetek biztosították az oktatást. Beszélhetünk-e erdélyi katolikus, illetve protestáns főiskolai szintű oktatásról?

– Az iskolaalapítás kezdetei idején, majd hosszú évszázadokon keresztül a templom és az iskola szorosan összekapcsolódott. A tordai országgyűlésen 1568-ban kimondott vallásszabadság a szabad vallásgyakorlaton túl a felekezeti sajátosságokat is ápolta. A már említett jezsuita rend, vagy a későbbiekben a piaristák jelentős szerepet vállaltak az oktatásban. De nem feledkezhetünk meg Kolozsvár, Nagyenyed, Székelyudvarhely vagy éppen Marosvásárhely református kollégiumáról sem. 

– Száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Mária Terézia császárnő elrendelje a kolozsvári iskola egyetemmé fejlesztését, és újabb száz év múlva végérvényesen létrejött Erdély egyeteme, a Ferenc József Tudományegyetem… 

– Sajnos nemcsak felekezeti toleranciából, hanem vallási forrongásokból is példát nyújt Erdély történelme. A nyugalom hiánya, a Rákóczi-szabadságharcot követő időszak nem kedvezett az újabb egyetemalapításnak. Végül Mária Terézia császárnő 1774–1776 között újjászervezte a kolozsvári egyetemet, a piaristákra – és bécsi tankönyvekre – bízta az oktatást a bölcsészet, a hittudományok, a jog, valamint az orvostudomány területén. Sajnos nem sokkal később II. József elvette az universitas rangot.

Anélkül, hogy a későbbi történelmi változásokra kitérnénk, ki kell jelentenünk, hogy létre kellett jönnie a kiegyezésnek, hogy ez a légkör, a monarchia megteremtése lehetővé tegye 1872-ben a Ferenc József Tudományegyetem megalapítását az alábbi szakokkal: bölcsészet, jog, orvostudomány, matematika és természettudomány. Az egyetemalapításhoz alapot nyújtott az 1859-ben megalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület és annak gyűjteményei, különböző múzeumi anyagok, de jó hátországot képeztek a neves gyulafehérvári, nagyenyedi vagy marosvásárhelyi könyvtárak is.

Érdekességképpen megemlítem, hogy Ferenc József császár az erdélyi egyetemalapítást követően, 1875-ben hozta létre a szintén az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Bukovina központjában Csernovic máig fennálló tudományegyetemét, amely ekkor még német nyelvű volt, külön román és ukrán nyelvi tanszékekkel. Az egyetem bejáratánál emléktábla hirdeti az egykori rektorok névsorát. Amikor ottjártamkor rápillantottam a márványtáblára, mindjárt a kolozsvári egyetemmel való hasonlóság jutott eszembe. Hiszen akkoriban ugyanaz a rendszer uralkodott mind Kolozsvár, mind Csernovic egyetemén: a rektorokat egy évre választották, többnyire a rektorhelyettesekből, és akár több egyéves mandátumot is betölthettek munkásságuk során.

– De fél évszázad múltán újból saját egyetem nélkül marad az erdélyi magyarság…

– A sors iróniája, hogy a Báthory alapította egyetem megalakulásának dátumával egyezően, 1919. május 12-én vették át a román csapatok az egyetem kulcsait, és Kolozsváron létrejött az I. Ferdinánd Király Tudományegyetem. Az eredeti egyetem Szegedre telepedett át, ingóságait és gyűjteményei nagy részét hátrahagyva. Az új politikai helyzetben, 1940–1945 között újra magyar nyelven folyt az egyetemi oktatás Kolozsváron. A háború végén visszajött Nagyszebenből Kolozsvárra a román egyetem, de vele párhuzamosan – nyilvánvalóan politikai okokból, a későbbi béketárgyalásra „készülvén” – 1945. június elsejei hatállyal magyar előadási nyelvű Állami Tudományegyetem létesült, amely nemsokára a Bolyai Tudományegyetem nevet vette fel. Ennek volt kezdetben fakultása a Marosvásárhelyre költöző orvosi kar, amely 1948-ben Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet néven önállósodott. Szintén politikai okokból, 1959-ben egyesítették a kolozsvári egyetemeket, és így jött létre a Babeş–Bolyai Tudományegyetem.

– Jelenleg hogyan néz ki a romániai magyar nyelvű felsőoktatási hálózat, milyen intézmények alkotják?

– Alapvetően öt intézményben, illetve intézményi hálózatban összesen tízezer feletti magyar hallgató tanul mintegy ezer oktató irányításával. Az alábbi egyetemekről van szó: Babeş–Bolyai Tudományegyetem és tagozatai, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és tagozatai – beleértve a Partiumi Keresztyén Egyetemet is – , Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, Protestáns Teológiai Intézet. Kisebb létszámmal magyarországi egyetemek kihelyezett tagozatai is működnek, mint a székelyudvarhelyi marketingképzés vagy a Kántortanító-képző Főiskola Marosvásárhelyen, amely voltaképpen a Károli Gáspár Református Egyetemhez tartozik.

– Milyen stratégiai kérdésekkel kell szembenéznünk?

– Az egyetemi, főiskolai képzés állandó változásban van a kor kihívásainak szellemében, hiszen más a kínálat-kereslet, mint tíz éve vagy korábban. Ennek megfelelően alakulnak újabb és újabb képzések magyar nyelven. A legfontosabb kihívás azonban az, hogy sikerüljön a helyeket betölteni. És itt nemcsak az apadó gyermeklétszámra gondolok, hanem arra is, hogy sokan magyarországi egyetemekre iratkoznak be, sőt már az is divat, főleg a határ menti vidékeken, a Partiumban, hogy már nem itthon járnak középiskolába a gyerekek. Szomorú jelenség, hogy a Székelyföld után a legnagyobb magyar többségű vidék, a többnyire „elfeledett” Érmellék központjából, Érmihályfalváról a gyermekek nagyon nagy számban már debreceni iskolákba járnak, ott érettségiznek le, nem térnek haza.

Alapvető stratégiai kérdésnek tartom, hogy az egykori Bolyai Tudományegyetemről nem mondhatunk le, jelképként fennmarad, de irreálisnak tűnik az újjászerveződése, vagyis helyette egy új állami magyar egyetem alapítása, amihez nincs politikai akarat. Szerencsére bő két évtizede volt politikai akarat Budapesten, és létrejött a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amihez az állami támogatás elnyerése már reálisabb célként fogalmazható meg. Amiként a meglevő magyar nyelvű oktatási formák szorosabb szövetségének, együttműködésének a távlatai is gyakorlati célként szerepelhetnek. A tanügyi törvényben megfogalmazott multikulturalitás nehézségei mellett továbbra is folytatni kell a „harcot” a szervezeti és döntéshozatali önállóságért a megnevesített egyetemeken. És mindenekfelett tudatában kell lennünk, hogy Erdélyben az egyetemalapítást, -megszüntetést, -átszervezést mindig meghatározta a történelmi háttér, és mindig politikai akarat vagy szembenállás függvénye volt.

(A régi képeket Minier Csaba a saját gyűjteményéből bocsátotta a Népújság rendelkezésére)

Nagy-Bodó Tibor