Dr. Kelemen Atilla: Lejárt a „macsópolitizálás” ideje
2012-01-27 16:22:08
- Mózes Edith
Az elnök minapi barátkozási kísérlete, a hóvihar és fagy ellenére is tovább tartanak a tüntetések. Újabban RMDSZ-ellenes szlogenek is elhangzanak. Mi erről az RMDSZ legnagyobb területi szervezete, a Maros megyei szervezet elnökének véleménye, kérdeztük dr. Kelemen Atilla elnököt?
Az elnök minapi barátkozási kísérlete, a hóvihar és fagy ellenére is tovább tartanak a tüntetések. Újabban RMDSZ-ellenes szlogenek is elhangzanak. Mi erről az RMDSZ legnagyobb területi szervezete, a Maros megyei szervezet elnökének véleménye, kérdeztük dr. Kelemen Atilla elnököt?
– Ez egy új hang a tüntetéseken, ami végül is várható volt. Az RMDSZ soha nem próbált kibújni a kormányzás felelőssége alól. Úgy gondoljuk, az RMDSZ az elmúlt 21 esztendőben bizonyított, konkrétan és felelősen vállalta a kormányzás felelősségét. A fájdalmas intézkedéseket is felvállaljuk, mert sajnos ezeket is meg kellett hozni.
Egy kicsit azért aggódom, mert azt látom, hogy egyfajta nihilizmusba fulladnak ezek a tüntetések, hiszen az ellenzék is megkapta a magáét, úgymond. Bármilyen előrehozott választásokról beszélünk, mégiscsak politikai erőkre kell szavazni, másképp nem lehet. Így van ez Dél-Amerikától Japánig mindenütt. Ezért aggaszt ez a fajta le mindenkivel nihilizmus. Azt viszont látni kell, hogy annak a „macsópolitizálásnak”, amit az államelnök folytat, az ideje – ha egyáltalán volt ideje – lejárt. Az egészségügyi törvény és az Arafat-ügy borította ki azt az elégedetlenség-poharat, amely lassan telegetett az utóbbi években.
A fő veszélyt abban látom, hogy bár Romániának a fájdalmas intézkedések ellenére is olyan politikai tőkéje gyűlt fel, ami korábban talán soha nem volt – hisz aránylag jobban megoldotta ezt, a ma már az egész világra kiterjedő krízist, elkerülte azt az államcsődöt, amelybe belesodródott Görögország, elkerülte azt a hatalmas adóssághalmazt, amibe Olaszország is belesodródott, és elkerülte a leminősítést –, ezt a politikai tőkét most elfecsérelni látszik. Tudatában vagyok annak, hogy az emberek nagyon nehezen élnek, de ettől függetlenül azt hiszem, hogy azt a politikai helyzetet, amelyben Románia jelen pillanatban létezik, egy okos vezetés ki kellene használja. Nem lehet a dolgokat politikai türelmetlenséggel megoldani.
– A hét elején a parlament rendkívüli szesszióra ült össze, amely meglehetősen viharosra sikeredett. Az ellenzék fontolgatta, hogy kilép a parlamentből, azóta visszatáncolt. Viszont a magyar emberek egyre gyakrabban kérdezik, hogy az RMDSZ mikor lép ki a kormányból?
– Részt vettem ezen a gyűlésen, és megpróbáltam nagyon odafigyelni a háttérrezdülésekre. Igazából nem volt nagy elmozdulás sem az ellenzék, sem a kormánypárt részéről. Mindenki vérmérséklete, illetve türelmetlensége szerint mondott dolgokat. Baconschi leváltásának bejelentése pedig elég rossz emlékű dolgokat idéz fel. Annak idején, a pártaktívák gyűlésén szokták bejelenteni, hogy X elvtárs holnaptól nem igazgató. Nem így kellett volna.
Az RMDSZ egy dolgot mondott el, és ezt határozottan hangsúlyozta a koalíciós egyeztetésen is: többé nem fog olyasmibe belemenni, mint például a félresikerült egészségügyi törvény esetében, hogy valahol a Cotroceni-palota valamelyik hátsó szobájában éveken át dolgozik egy csapat és nem kommunikál a reszortminisztériummal arról, hogy milyen törvényt akar csinálni. Ilyen dolgokat, amelyek nincsenek előre egyeztetve, az RMDSZ többé nem tud felvállalni.
Ami a kormányból való kilépést illeti, egyfajta patkányeffektusként mondhatnánk, hogy az RMDSZ kilép. De azt gondoljuk, hogy most nem szabad politikai káoszba belevinni Romániát. Az RMDSZ-nek nagyon fontos egyensúlyozó szerepe volt az elmúlt 21 esztendőben, mindig be tudta bizonyítani, hogy ilyen szempontból a legérettebb politikai alakulata Romániának. Azt hiszem, hogy ezt a dolgot most is fel kell vállalni, de a kritikákat kell sokkal keményebben tudtára adni a koalíciós partnernek, hogy mit, meddig, mikor lehet megtenni. Az ellenzék részéről én nem tapasztaltam azt az átütő politikai éleslátást, ami nekem azt mondta volna, hogy jó, holnap ezek kezébe lehet adni a hatalmat, mert ezek ki fogják vezetni Romániát a nehéz helyzetből. Aki azt hiszi, hogy bármelyik politikai alakulat kormányra kerülésével holnaptól engedmények születnek, az nem méri fel azt, hogy az Európai Unió tagjaként milyen mozgáslehetősége van Romániának, de azt sem, hogyan lehet az ország gazdasági mozgásterét nem teljesen lebénítva, a fizetésképtelenségtől, államcsődtől megmenteni. Ezt egyetlen kormány sem tudja megtenni úgy, hogy holnap engedményeket tesz. Ez sokkal komolyabb és sokkal nehezebb politikai helyzet, mint hogy ilyen könnyen el lehetne intézni.
