Dilemmák az oktatásügyben
2012-11-12 16:04:41
- Bodolai Gyöngyi
Mozdulni sem lehetett pénteken délután azon a tanácskozáson, amelyre a megye magyar iskoláinak, tagozatainak igazgatói és aligazgatói kaptak meghívást.
Mozdulni sem lehetett pénteken délután azon a tanácskozáson, amelyre a megye magyar iskoláinak, tagozatainak igazgatói és aligazgatói kaptak meghívást, hogy a magyar oktatásért felelős szakfelügyelőkkel találkozzanak a tájékozódás a véleménycsere érdekében. Az oktatási tárcát Borsos László, Király András államtitkár tanácsosa képviselte, s a pedagógusszövetséget a megyei elnök, Horváth Gabriella.
A találkozó kezdetén jelen volt Frunda György szenátor és Borbély László képviselő. Bár bevallották, hogy politikusként nem minden esetben tudták megnyugtató módon elintézni az oktatásügy legfontosabb kérdéseit, és a jó döntések mellett sok rossz döntés is született, véleményük szerint az elért eredményekről sem szabad megfeledkezni. Arról például, hogy a rendszerváltás óta 23 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy minden tantárgyat magyarul lehessen tanítani, továbbá, hogy a központosítás lebontása a helyhatóságokon keresztül ma nagyobb önállóságot biztosít az iskoláknak.
Illés Ildikó főtanfelügyelő két dilemmáját osztotta meg, és várt választ azokra a hallgatóságtól, egyrészt, hogy hány kilencedik osztályt indítsanak, figyelembe véve a sok éve tapasztalt lemorzsolódást, másrészt, hogy vannak iskolák, ahova egyre kevesebb a jelentkező, s ha nem telik be egy osztály, nehéz elhelyezni az oda jelentkezett tanulókat. Különösen a szakközépiskolák iránt csökken az érdeklődés, s a diákok többsége az elméleti líceumok felé irányul. A főtanfelügyelő-helyettes kérdésünkre elmondta: azt szeretné, ha az osztályfőnökök a képességeiknek megfelelő helyre irányítanák a diákokat. A pedagógusok közül Mihály István szólt hozzá a felvetéshez, és azt kérte, hogy a végzős tanulók számának megfelelő osztályt hirdessenek meg.
Illés Ildikó másik dilemmája, hogy mi legyen a városnegyedi iskolákkal, ahol egyre kevesebb a diák, s ahol csak egy sor osztály maradt, szüntessék-e meg a magyar tagozatot, hogy a környéken levő másik iskola erősebb legyen.
Ferenczi Margit tanfelügyelő az érvényes rendeletekről, törvényekről, az iskolaigazgatóknak szükséges tudnivalókról, Haller Katalin szakfelügyelő az óvodai oktatásról, Fejes Réka elsősorban az előkészítő osztályokról (1383 gyermekkel 85,5 teljes, 23,5 osztatlan osztály működik), a továbbképzésről, a kreditpontokról, Kiss Tünde a magyar nyelvű oktatást szabályozó rendeletről beszélt. Elmondta, hogy a román tagozaton tanuló diákok heti négy órában kérésre tanulhatnak magyarul. A tanácskozáson beszámoltak arról, hogy az új homlokzati táblákon hogyan kell feltüntetni magyarul is a tanintézmény nevét.
Elhangzott az is, hogy az iskolai könyvtárosoknak és titkárnőknek továbbképzőt szerveznek.
A résztvevők figyelmébe ajánlották A székelység története című tankönyvet.
Horváth Gabriella, a pedagógusszövetség megyei szervezetének elnöke bejelentette: mivel a 2012-es évet a külhoni óvodák évének nyilvánították Magyarországon, 370 szakmai kiadványokból álló csomagot osztanak ki az óvónőknek. Ezt megelőzően az Ábel Kiadó 50 segédtankönyvét adták az elszigetelt településeken oktató tanítónőknek.
– Megtisztelve érzem magam, hogy részt vehettem az igazgatók és aligazgatók tanácskozásán, ahol a részt-vevők azt bizonyították, hogy nemcsak szakmai, de szívügyük is a magyar oktatás ebben a megyében. Olyan aktuális problémákról esett szó, amelyek nemcsak az idei iskolai év gondjait jelentik, hanem a jövőre is kivetítették a lehetőségeket. Ennek során nemcsak Maros megyére vonatkozó jelenségeket elemeztek, hanem azt az általános jelenséget, hogy tagozatos iskoláinkban a létszámcsökkenés miatt lemorzsolódóban van a magyar oktatás és hogyan lehet ezt megakadályozni. Frunda György szenátor és Borbély László képviselő jelenléte még felelősségteljesebbé tette a beszélgetést, mert olyan konkrét dolgokat soroltak fel, mint a gyerekek ingáztatása, az iskolanévadás, a vezetőtanács működéséről szóló törvénycikkelyek, amelyek az 2011. évi 1-es törvény szellemében nagymértékben a helyi közösségre tartoznak, és a helyi közösség kell ezeket felelősségteljesen megoldja – értékelte a megbeszélést Borsos László tanácsos.
(b.)
