Díjazott pedagógusok

• 2025-10-22 14:00:00

• Bodolai Gyöngyi

A szakma elismerése

Október 11-én a szovátai Teleki Oktatási Központban tartották a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének 2025-ös díjátadó ünnepségét, amelyen országos viszonylatban 30 pedagógus vehette át a szövetség Ezüstgyopár életműdíját a katedrán és a közélet terén magas fokú szaktudással, lelkiismeretesen és szeretettel végzett, önzetlen, felelősségteljes munkájáért. Beszámolónk első részéből szándékosan hagytuk egy következő alkalomra a Maros megyét képviselő öt kitüntetett pedagógus részletes pályaképének bemutatását. 

Benedek Zsolt történelemtanár, a Marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója 2002-ben lett címzetes történelemtanára a 445 éves múlttal rendelkező, nyolc éve újraindított Református Kollégiumnak Marosvásárhelyen. 2013 márciusától helyettes, majd ősztől kinevezett igazgató. Még abban az évben sikerül elindítania a Református Kollégium keretén belül már régóta igényelt hosszított programú óvoda két csoportját és az elemi előkészítő osztályt, amelyek azóta is a létszámkeretet meghaladó diákkal működnek. 2018 szeptemberében a főépületben elindul az általános iskolai oktatás is, és ugyanebben az évben a magyar tannyelvű általános asszisztensképző iskola is megnyitja kapuit az egykori tanári lakások egyikének a felújítása nyomán. 2018–22 között a főépület teljes körű felújítási munkálatainak a koordinálásával az ott tanuló diákok oktatásának színvonalát emeli európai mércének megfelelőre. 2023 szeptemberében megnyitja kapuit a református bölcsőde két, három, 2024 szeptemberétől pedig négy csoporttal. Ugyanebben az évben egy természettudomány szakos osztály indításával a líceumban is bővül a kínálat, kiteljesítve az oktatás szerkezetét a bölcsődétől a posztliceális képzéssel bezáróan. Benedek Zsolt jellemzően a Szent Ágoston-i mércével méri intézményvezetői programját: a lehet maximumához és a nem kell minimumához igazítva céljait. Ennek eredményeként a Marosvásárhelyi Református Kollégium közössége ma már nem a fennmaradásért való küzdelmet célozza meg, hanem a fejlődést, az erdélyi magyar diákok széles rétegének művelését, látókörüknek, világképüknek, istenismeretüknek a reménységgel való kiszélesítését, minden lehetőséget kihasználva az adott keretek között – olvasható többek között a Márton Csilla és Zalányi Erzsébet által írt méltatásban. 

– Mire gondolt, amikor átvette az Ezüstgyopár díjat? – érdeklődtem az elismerést követően.

– Ahogy szétnéztem és eltűnődtem, hogy kik részesültek Ezüstgyopár díjban, elgondolkodtam, hogy vajon tényleg közöttük van-e a helyem nekem is. Ugyanakkor megtisztelő és megható volt az a pillanat, amelyben az iskola vezetésében 13 éve végzett munkámat ismerték el, valamint azt, amit a Maros megyei szórványoktatásért teszek – válaszolta érdeklődésünkre a kitüntetett.

Györfy Éva óvónő, a marosvásárhelyi Stefánia Napközi Otthonos Óvoda volt igazgatója A székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceum végzettje, aki pályafutása során elhivatottan munkálkodott az óvodai nevelés, a közösségformálás, a gyermekek testi-lelki fejlődése és a kulturális értékek továbbörökítése érdekében. 

A mozgásos fejlesztés iránti érdeklődése már pályája kezdetén megmutatkozott, ebből írta I. fokozati dolgozatát. Nevéhez új kezdeményezések fűződnek, megalapította a Dr. Bernády György cserkészmozgalmat, bevezette a fejlesztő tornát az óvodába, óvodai úszásprogramot indított. 2000-ben megalapította a Garabonciás Egyesületet, amely révén több száz gyermeket vezetett be a közösségi lét, a természetjárás, a népi mesterségek és az identitás megtapasztalásába a kőrispataki, pálpataki és a Madarasi Hargitán szervezett táborokban. A biciklitúrák, gyalogtúrák, síelés, kenyérsütés és közös játékok egyszerre építették a testet, lelket és közösséget. Több hazai és nemzetközi projektben vett részt, és 2008-ban a nagykőrösi Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógia Karának Óvodapedagógia és tanítóképzés szakán szerzett újabb felsőfokú diplomát. 2003-ban nevezték ki a marosvásárhelyi Stefánia Napközi Otthonos Óvoda igazgatójává. Vezetésével valósult meg az épület korszerűsítése, az óvoda új csoportokkal, munkatársakkal való bővülése, szakmai megújulása. Tudományos érdeklődését számos publikáció tükrözi. Sokszínűsége, lendülete, gyermekközpontú szemlélete nemcsak az általa vezetett óvodát formálta, hanem Marosvásárhely óvodapedagógiájának egész arculatát is – olvasható a Kovács Júlia óvodákért felelős tanfelügyelő által írt méltatásban. 

Kérdésünkre, hogy mit jelent számára az elismerés, Györfi Éva így fogalmazott: 

– És annyit hagyok hátra, hogy ha mindenki munkaköri leírásától függetlenül észreveszi a mindennapokban a teendőket, akkor megy előre az élet, és azt kívánom, hogy az utánam jövők vegyék észre, és annak megfelelően cselekedjenek. 

Fodor Gyöngyi magyartanárnő 1972. augusztus 26-án született Segesváron, abban a városban, ahol a multikulturalitás a hétköznapi élet szerves része. A középiskola elvégzése után a kolozsvári egyetem magyar–román szakára iratkozott, majd újdonságra nyitott alkata az olasz szak felé irányította. Párhuzamosan elvégezte a könyvtárszakot, és újságírást is tanult. 1996-ban visszatért szülővárosába, hogy szolgáljon, értéket teremtsen a segesvári magyarság és pedagógusi közösség aktív tagjaként. Felelősen, nagyon igényesen teszi ezt ma is, és közben gondot fordít pedagógusi továbbképzésére is: 2004-ben megszerzi a II., 2010-ben az I. fokozatot. A továbbiakban elvégzett szakmai képzései azon törekvéséből fakadtak, hogy diákjai számára a tanórákat minél korszerűbben szervezze meg, illetve, hogy a tananyag minél könnyebben befogadhatóvá, életközelivé válhasson számukra. Ezeket a felfedezéseit, mint módszertanos, igyekezett átadni a kollégáknak is. Szervezői, vezetői hozzáértését bizonyította a 2013–2016 közötti időszakban, amikor méltósággal, igényesen, lelkiismeretesen végezte az aligazgatói munkát. Anyanyelvünk gondos ápolásáról tanúskodhat az a több tucat diák, akiket különböző versenyekre készített fel, kísért el, mint például a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny, vagy a rangos Aranka György nyelvművelő verseny, amelynek különböző szakaszain jutottak el tanítványai a Kárpát-medencei fordulóba, és tértek haza díjazottként. Díjat nyertek az országos Atlantisz harangoz szavalóversenyen, a Gúzsba kötve táncolni fordítói versenyen is. Munkája a katedrán túlra is kiterjedt, színjátszó kört, irodalmi rendezvényeket, emlékműsorokat szervezett és szervez ma is, szeretettel ápolja a kiskunfélegyházi és keszthelyi testvériskolákkal a kapcsolatot. Állandóan tervez, valami újat talál ki. Az utóbbi két évben részt vett előadóként a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem nemzetközi konferenciáján. Tavaly a Művészet a tanításban témában adott elő tapasztalataiból, idén pedig Sokszínűség és multikulturalitás az oktatásban tematikában a jelenben egyre halmozódó speciális foglalkoztatást igénylő tanulókról írt elgondolkodtató és egyben kreatív előadást.

Aktív, odaadó munkával kapcsolódik be a segesvári református egyházközség életébe. Közösséget szolgáló tevékenysége a Gaudeamus Alapítvány keretében is megmutatkozik: önkéntes munkát vállal a kulturális rendezvények megtervezésében, megszervezésében, a bentlakó diákok délutáni tanulásának a felügyeletében – válogattunk a Veres Anna Mária által írt laudációból. 

– Az érzéseim ellentmondásosak, hiszen életkorom folytán még nem tartok a pályaösszegző szakasznál (ennélfogva meg is ijedtem kissé), de tudom, és hálatelt szívvel érzem át, isteni és emberi visszajelzés ez a díj, erkölcsi megerősítés, amely kitartásra ösztönöz az elbizonytalanító körülmények közepette – nyilatkozta a díj átvétele után a kitüntetett.

Pop Ágnes nyugalmazott tanítónő a Maros megyei Mezőszengyelen született. Mindig hálával és szeretettel gondolt vissza első tanítójára, Molitorisz Zoltánra, akitől a betűvetést, a számokkal való könnyed bánást tanulta, és aki megszerettette vele az olvasást. Tanulmányait Marosludason folytatta, majd tanítói oklevelet szerzett. Negyvennégy éves tanítói pályájának beteljesedését a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban töltött tizenhét év jelentette. Mindvégig hitt család–iskola–közösség együttműködésének és összhangjának csodákra képes erejében. A siker többértékűségét tartva szem előtt, a gyerekek tehetségéhez és képességeihez mérten változatos pedagógiai módszereket és eljárásokat alkalmazott, bátor véleménynyilvánításra, céltudatos munkálkodásra ösztönözte diákjait. Az összetartó osztályközösségek alakítása, az anyanyelvi kulturális örökség megtartása, a nemzeti értékek megismertetése és megőrzése érdekében számos iskolán kívüli tevékenységet, ünnepi és megemlékező műsort, hagyományőrző programot szervezett. Mindennapi munkáját örömmel, odaadással végezte, és vallotta, hogy ha a tanítás öröm forrása a pedagógus számára, előbb-utóbb azzá válik a tanulás is a diákok számára. 

Fontosnak tartotta, hogy kisdiákjai kibontakoztathassák képességeiket, időt és energiát nem kímélve, gyakran órák után készítette fel őket a különféle tantárgy-vetélkedőkre. Eredményes munkája országos és nemzetközi elismerésekben, dobogós helyezésekben is tükröződött. Nem csupán saját kiemelkedő képességű tanítványai tehetséggondozásán fáradozott, hiszen húsz éven át a Brenyó Mihály pontszerző matematikaverseny országos koordinátora volt, és részt vállalt a Vályi Gyula matematikakör tehetséggondozó tevékenységeiben is. 

Szívügyének tartotta az anyanyelv helyes és kulturált szóbeli és írásbeli használatának tanítását, az olvasás megszerettetését is. Évente többször szervezett író-olvasó találkozókat neves írók, költők meghívásával. Tollforgató diákjainak írásait Nevenincs osztálykönyv, avagy kagylóba szorult porszemek címmel szedte kötetbe, és a Kossuth-díjas költő, Kovács András Ferenc írt hozzá ajánlást – olvashatjuk többek között kolléganői, Ferencz Edith-Mária, Fülöp Izabella Tünde, Jánosi Szerén, Somlay Melinda, Szitai Tünde Klára közösen írt méltatásában.

– Nyugdíjazásom kapcsán feltették nekem a kérdést, hogy milyen a jó tanító, amire most azt válaszolnám, hogy a Jóistennél jobb tanító nincs – nyilatkozta a kitüntetés átvétele után.

Szilágyi Hajnal nyugalmazott tanítónő, fizika-kémia szakos tanár

„Te vagy a legnagyobb hős a világon, én a diákod, te a tanárom” – hangzott el a marosvásárhelyi Európa Általános Iskola 2023-ban végzett negyedik osztályának évzáró ünnepségén, ahol Szilágyi Hajnal tanítónőtől vett búcsút az alsó tagozat végzős osztálya. A népszerű slágert ők írták át, és próbálták heteken keresztül az évzáró napjáig, amikor a szigorú, határozott, de mindig segítőkész és igazságos tanító nénit is sikerült meghatni. Izgő-mozgó, többségében fiúkból álló osztály volt az utolsó, amelyet Szilágyi Hajnal tanított. Diákjai kezdetben nem kevés bosszúságot okoztak, de később annál több örömet szereztek „tancijuknak”, azzal a teljesítménnyel, hogy a különböző helyi és országos versenyeken az első helyen végeztek, és különösen a reál tantárgyakból díjat, dicséretet kaptak. Az alsó tagozaton tanító pedagógus, ahogy mostanában a főiskolát végzett tanítókat hivatalosan emlegetni illik, akit a tanár megnevezés is bőven megillet, 1955. december 26-án született a Hargita megyei Városfalván, az elemi osztályokat szülőfalujában, a középiskolát 1970–74 között Székelyudvarhelyen a Dr. Petru Groza Líceumban (ma Tamási Áron Gimnázium) végezte. 

1975–78 között a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola fizika-kémia szakán diplomázott, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Egyetem kémia szakán szerzett felsőfokú tanári oklevelet 1982-ben. Tanítói oklevelét egyetem utáni képzésen nyerte el 2002-ben. A II-es fokozatot kémiatanárként, az I-es fokozatot tanítóként érte el. 

Az első évben egy Szilágy megyei településen tanított, majd a Kerelőszentpáli Általános Iskola fizika-kémia szakos tanára volt. Mivel a rendszerváltást követően hiány volt tanítókból, Marosvásárhelyre költözése után az alsó tagozaton kapott állást. 

Bevallása szerint nagyon megszerette a tanítói munkát, ezért döntötte el, hogy azt folytatja. Ennek ellenére volt idő, amikor az alsó tagozaton főállású tanítóként, óraadó kémiatanárként és módszertanosként matematikát oktatott a marosvásárhelyi Kántor- és Tanítóképző Főiskolán. 

„A kisiskolás gyermekek lelkülete tartott a tanítói pályán. Ott lehetett igazán látni, hogy a pedagógus keze alatt mivé formálódik »a nyersanyag«. Különösen a matematikát szerettem tanítani, mert szórakozásnak éreztem. Országos, megyei matematikaversenyek győztesei minden általam vezetett végzős osztályban voltak, elismerésként egy serleget is kaptam ezért.”

Pályafutása során megyei és országos bizottságokban, országos versenyek zsűritagjaként, megyei vetélkedő szervezőjeként, a covid-járvány idején a digitális oktatás egyik úttörőjeként tevékenykedett. Utolsó munkahelyéről, a 4-es Számú (ma Európa) Általános Iskolából 2023-ban küldték nyugdíjba.

– Hogy mire gondoltam a díj átvételekor? – tűnődött el néhány percre, majd Váci Mihály sorait idézte: „…osztani magad – hogy így sokasodjál;/ kicsikhez hajolni – hogy így magasodjál…” – ami akár a díjkiosztó ünnepség mottója is lehetne.