Idén nyáron Székelyvécke községbe voltam hivatalos, egy értékmentő, dokumentarista fotóművészeti alkotótáborba, amelyet a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub szervezett. Az alkotótábor témája a falu halhatatlanságára fókuszált.
Egyik esti sétánk alkalmával Magyarzsákodon egy kedves idős nénike kíváncsian pillantott ki a kapunyíláson. Szóba is elegyedtünk, behívott az udvarára, és meglágyította a szívünket. Azt a szeretetet, ami belőle sugárzott, próbáltam megérteni, hogy aztán képekkel meséljem el.
Gulácsi Magdus néniről van szó, aki úgy indított, hogy nyugodtan tegezzük, hisz az Istent is tegezzük: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved!”.
Aztán csengő kacagásokkal megszakított mesélésbe kezdett. Elmondta, hogy ő már gyermekkora óta így imádkozik: „Istenem, adj belém erős hitet, adj belém Isten s ember iránti tökéletes szeretetet!”. Mondani fogom én is ezután, ígértem. Mire ő azt válaszolta, hogy nem elég mondani, kedves, azt meg is kell élni! Azóta is próbálkozom. Nagyon nehéz.
Behívott a házába is, ahol büszkén mutatta, hogy a Népújságban Magyarzsákodról is írnak, s ő bizony hűségesen megrendeli az újságot! Úgy hozzák a nyugdíját, hogy már le van vonva az előfizetési díj.
Magdus néni finom kaláccsal, kávéval kínált, mesélt a múltról, és igen, 92 évesen, a jövőbeli terveiről is. Szeretne egy Mária-szobrot a templomba visszaállíttatni. Adja Isten, hogy megérhesse, nagyon megérdemelné!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
