Történt szeptember 13-án
Az elmúlt másfél évben az oktatási rendszer teljesen a feje tetejére állt. A vírushelyzet miatt új próbatételek elé lett állítva mind tanár, mind diák. Ez alatt az idő alatt volt, hogy teljesen „megállt az élet”, a tanintézményekben tanulók és tanítók tanácstalanul várták a megoldást, volt online oktatás, de úgynevezett „hibrid” is. Az iskolák tavaly májusban telhettek meg újra a tanulni vágyó gyerekekkel.
Minden iskolába járó újult erővel, reményekkel telve vág bele az új tanévbe. Ennek kapcsán a három magyar marosvásárhelyi alma mater igazgatója osztotta meg gondolatait.
Mátéfi István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója: „A tudás kívánása eredeti vágy a lélekben. Csak fel kell serkenteni” (Bolyai Farkas)
– Az iskola szerepét, jelentőségét Szent-Györgyi Albert magyar Nobel-díjas orvos gondolataival fogalmaznám meg: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.”
Az új tanévet egy kissé szorongva, de annál nagyobb lendülettel, illetve bizakodva kezdjük, hiszen reménykedhetünk abban, hogy az oktatás újból visszakerül a megszokott iskolai környezetbe. Lassan valóra válik az a többéves álom is, hogy tevékenységünket megfelelő körülmények között, egy teljesen felújított épületben végezhetjük. Ennek a közös célnak a megvalósítása nagyon nagy megértést, türelmet és áldozatot igényel diákok, szülők és tanárok részéről egyaránt. Az elmúlt években szerzett tapasztalataink révén a felmerülő problémákat – legyenek azok a felújítás vagy akár a vírushelyzet okozta nehézségek vagy kihívások –, közös akarattal és együttműködéssel idén is meg fogjuk oldani.
Köszönöm a szülőknek, hogy megtiszteltek bizalmukkal, és gyermekeik nevelő, oktató intézményeként a Bolyai Farkas Elméleti Líceumot választották, ahonnan majd tudással teli, felkészült felnőttekként kerülnek ki, és képesek lesznek folytatni tanulmányaikat az ország valamely egyetemén. Ezt bizonyítják az előző években elért vizsgaeredmények is. A 2020–2021-es tanév végi megmérettetéseken a nyolcadikos és tizenkettedikes végzős diákjaink egyaránt nagyon jól teljesítettek. Az átmenési arány a VIII.-osok esetében 100%-os, míg az érettségizőknél 99,12%-os volt, a 229 érettségiző diákból 227-en sikeresen vizsgáztak, és 8,34-es érettségi iskolaátlagot értek el.
A 2021–2022-es tanévben célunk folytatni és tovább fejleszteni azt a minőségi oktatást, amelyet az előző években a nehézségek ellenére sikerült megvalósítani. Az elmúlt időszakban végzett munkálatoknak és beruházásoknak köszönhetően mind a 38 rendelkezésünkre álló osztályterem megújult. A gimnáziumi és líceumi osztályok rendelkezésére álló 32 osztályterem többségében új bútorzat, intelligens táblák, számítógépek, internet-hozzáférés segíti a pedagógust és a diákot a korszerű oktató-nevelő munkában.
Az előző tanév nagyon mostoha volt közösségi tevékenységek szempontjából, bizakodunk abban, hogy ez másképpen fog alakulni az új tanévben. Reméljük, hogy a tanulás mellett minden diáknak képessége és adottsága függvényében sikerül bekapcsolódnia az iskolai – közösségformáló és személyiségfejlesztő – diákéletbe – fejtette ki az intézmény vezetője.
Az iskola igazgatója erre buzdítja a diákokat: cselekedjetek az idézetben megfogalmazottak szerint, legyen öröm a mindennapi munka, tevékenységeteket kísérje az alkotás izgalma, tudásvágyatok legyen határtalan, és szeressétek azt, amit mindennap kell teljesíteni. Ne feledjétek, maximális figyelemmel és komolysággal kell betartani az egészségügyi szabályokat, vigyázzatok magatokra, diáktársaitokra és tanáraitokra egyaránt.
Dr. Tamási Zsolt, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója: „S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben, Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be” (Janus Pannonius)
– Ma, egy új tanév kezdetén Jób szavai jutnak eszembe: „A fában mindig marad még reménység: hogyha lenyesik is, új ágakat hajthat, zsenge hajtásai el nem maradhatnak.”
A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum tanévnyitója az idén is különleges. Mert sosem voltunk még ennyien együtt. 18 osztály, 485 diák, 40 kolléga, szülők s minden jóakarónk.
Évszázados múltunk során, Jób szavait idézve, sokszor nyesték le vagy próbálták tőből kivágni iskolánk fáját. Egy dolgot viszont a favágók elfelejtettek: a fában mindig marad reménység, mert újra és újra új ágakat akar hajtani.
S itt állunk most, az újrahajtott ágak előtt. Köszöntöm a vakációból visszatérő diákjaink mellett az új hajtásokat, az előkészítős osztály diákjait és a középiskolás diákjainkat.
Lehet, hogy ti és szüleitek a médiából tudjátok, amit a nagyobb társaitok és szüleik maguk tapasztaltak: ezt az iskolát sokan nem akarták, sokan hitték azt, hogy új ágakat már nem hajthat. De hajtott!
Mert a hit és bizalom nem a múló földi erősségeken múlik. Mert a hit és bizalom alapja, hogy minden reménységünk Krisztusból fakad. S elődeinkhez hasonlóan mi is észre akarjuk venni, hogy vannak lehetőségek. S akarjuk, hogy a lehetőségekkel élni tudjunk. S akarjuk, hogy ezért tegyünk! Mert a mi lehetőségünk a kölcsönös bizalom, az egymásra való támaszkodás, a hit, hogy tőlünk senki sem tudja elvenni az álmaink. S így van, létezik – sokszori újraindulással – ez az iskola. Amely puszta létével, veletek, velünk együtt tudja és meri hirdetni, vállalni, hogy új ágakat hajt. Új ágakat, amelyek ugyanabból a forrásból fakadnak. S az a forrás kötelez.
Mi nem egyszerűen csak egy iskola vagyunk. Mi akarunk, s teszünk azért, hogy úgy legyünk együtt, hogy a tananyag mellett arra is figyeljünk, hogy az iskola ennél nagyobb értéket képvisel. Mert mi tudatosan a keresztény gyökerekre támaszkodunk, ezekből a gyökerekből növekszünk, ezek a gyökerek táplálják azt az évszázados fát, amelyet hiába akarnak időnként lenyesni, tud, akar és képes új ágakat hajtani. S nem csak hajt, hanem gyümölcsöket terem. A kölcsönös bizalom gyümölcsét, a tudás, sikerek, eredmények gyümölcsét, a bölcsesség gyümölcsét, a kitartás gyümölcsét, a barátságok gyümölcsét, a kapcsolatok gyümölcsét, a megmaradás gyümölcsét, a példamutatás gyümölcsét, az öröm gyümölcsét.
Most ennek a tanévnek a kezdetén elmondhatnám, hogy a járványhelyzet negyedik hulláma milyen változásokat hozhat. Elmondhatnám, hogy hol tartanak a peres ügyei az iskolának. Elmondhatnám, hogy mikkel kell a tanév során megküzdeni. De sokkal fontosabb elmondanom, hogy köszönöm, hogy itt és most így együtt vagyunk. Köszönöm, hogy vagyunk, köszönöm, hogy vagytok, köszönöm, hogy együtt bízunk abban, hogy ha a forrásunk Krisztusból fakad, akkor iskolánk fája mindig fog tudni új rügyeket, ágakat hajtani. Legyen szép, vidám, mosolygós, eredményes tanévünk!
Bízzunk egymásban, tanár a diákban, diák a tanárban, szülő az iskolában, az iskola a Gondviselésben. S abban, hogy miénk a reménység: a fa él, ágakat hajt, hajtásai, gyümölcsei el nem maradnak; élni akar és élni is fog!
Benedek Zsolt, a Marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója: Földi és mennyei kincsek
– A nyári vakáció elröppent, és helyében érezteti velünk jelenlétét az ősz. Viszont az ősz beállta nálunk az új iskolaév kezdetét is jelenti. Van, aki szívesen kitolta volna a nyarat, még csak egy hét, esetleg kettő, de van olyan is, aki már várta a mai napot. Vártuk, mert ez a tanév új kihívásokkal van teli, és ezeknek a kihívásoknak meg kell felelni. Szülőknek, tanítóknak, tanároknak kötelessége gyermekeink jövőjének tudatos tervezése. Egyre nagyobb kihívás ez évről évre. Arra kell törekednünk, hogy a kezeink alatt felnövő generáció olyan alapokat kapjon, hogy felnőtté válva nemzetünk stabil építőköve legyen. Nevelőtestületünk, állítom, hogy szakmailag, jól felkészülten várja ezt a tanévet. Felelősségünknek tartjuk, hogy megtanítsuk a gyerekeket a nekik átadott információk helyes kezelésére, megtanítsuk arra őket, hogy mi a helyes és mi a helytelen, mi a jó és mi a rossz, hogy tudjanak különbséget tenni a kettő között.
Nehéz időknek nézünk elébe. Tanügyi rendszerünk alulfinanszírozott, oktatóinkat, dolgozóinkat elbocsátások sorozata fenyegeti, gyereklétszámunk egyre apadó. Mindezek ellenére bizakodva nézünk előre, hiszen a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban a szülők bizalommal hozzák gyerekeiket, osztályaink telítettek és megfelelő létszámmal működnek.
Mindezek mellett még szembe kell néznünk az iskola főépületének a teljes felújításával, amely megnehezíti az iskolában zajló oktatás menetét, de tudjuk azt, hogy egy év múlva már egy teljesen modern és felújított épületben tanulhatunk, oktathatunk, és ez bizalommal tölt el minket. Ennél sokkal nehezebben viselhető el az a bizonytalanság, amelyet a világjárvány hoz magával. Emlékezzünk vissza, hogy a tavalyi iskolai évet is bizalommal kezdtük el, aztán hirtelen minden leállt, és ez a leállás októbertől májusig tartott. De abból is sokat tanultunk. Megtanultunk beszélni mi, tanárok, telefonoknak, képernyőknek. Legtöbb esetben nem is láttunk titeket. De az nem volt az igazi. Hiszen az iskola akkor iskola, ha gyerekzsivaj tölti be az osztálytermeket, folyosókat, udvart. Hiszen az iskolának közösségformáló szerepe is kell legyen, ez pedig kimaradt. Örültünk annak, amikor májusban kék maszkok mögé rejtettük magunkat, de találkozhattunk. Most is így találkozunk, de legalább együtt vagyunk. Maszkok mögé rejtjük arcunkat, és próbálunk úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Megpróbálunk egy hagyományos tanévet elkezdeni. De ne felejtsük el, hogy minden egy vékony cérnaszálon függ, ami bármikor elszakadhat, és akkor ülhetünk vissza a képernyők elé. Ezért nagyon fontos, hogy vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra. Az iskola egy olyan hely kell legyen, ahol diák, pedagógus és szülő egyaránt biztonságban érzi magát. Ennek a megvalósítására kell törekednünk közös erővel. Mindezek mellett előre meg szeretném köszönni azt a támogatást, amelyet a szülői közösség, az önkormányzat, az érdekképviselet, a magyar kormány és nem utolsósorban egyházközségeink nyújtanak. Az iskola egy közös érdek, hiszen nemcsak gyerekeink jövője készül benne, hanem a miénk is. Ehhez kell tartsuk magunkat mindannyian, akik felelősek vagyunk az oktatás minőségéért – foglalta össze gondolatait Benedek Zsolt.
Az iskolaigazgató szerint a diákok feladata az, hogy gyűjtsenek kincseket – tudást.
– Jézus tanítását sem szabad figyelmen kívül hagyni. Igaz, hogy Ő azt mondta, hogy ne gyűjtsetek kincseket a földön, mert azok mulandóak, hanem a mennyben gyűjtsetek kincseket, amik megmaradnak. Viszont ezzel, kedves diákok, nem azt mondta Jézus, hogy a földi kincsek teljesen lényegtelenek az ember életében, hanem azt mondja, hogy a mennyei kincsek mellett ezek lényegtelenné válnak. Ezért, a tudás elsajátítása mellett, Ti, kollegista diákok a mennyei kincsek elsajátítására is kell törekedjetek. Hiszen ezzel lesztek értékesebbek, ezzel vagytok TI másabbak, mint a többiek, és a Református Kollégium feladata is ez kell legyen: kincseket átadni tanulni vágyó fiataloknak, mind földi, mind mennyei kincseket. Ehhez kérem Isten gazdag áldását szülőkre, pedagógusokra és tanárokra egyaránt.
