Csíkzsögöd és Nagy Imre

Csíkzsögöd (vagy Zsögöd, románul Jigodin) Csíkszereda település része Hargita megyében. Az 1930 óta Csíkszeredához tartozó település ismert gyógyfürdőhely, Csíkszereda déli külvárosa, a Fitód-patak partján fekszik.

Csíkzsögöd (vagy Zsögöd, románul Jigodin) Csíkszereda település része Hargita megyében. Az 1930 óta Csíkszeredához tartozó település ismert gyógyfürdőhely, Csíkszereda déli külvárosa, a Fitód-patak partján fekszik. Az Olt a Zsögödi-szorosnál hagyja el a Középcsíki-medencét. Neve a régi magyar ság
(= domb, – zsomp) főnév származéka. Csíkzsögöd (Zsögöd) és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. E településről kapta nevét az úgynevezett zsögödi kultúra is. Később a korai vaskor emberei is várakat építettek itt maguknak. A faluval szemben, az Olt partján emelkedő dombon, melyet Kisvártetőnek neveznek, dák vár nyomai látszanak. Az Olt jobb partján nyíló Rejtekvölgy végénél levő kerek dombon egy másik dák kori vár is állt, amely azonban napjainkban csak nyomaiban maradt fenn. Zsögöd 1332-ben már valószínűleg létezett Csíkszentlélekkel együtt, ugyanis Zsögöd Szentlélek egyházmegyéjéhez (községéhez) tartozott. A település keletkezése a 12–13. századra tehető. A település nevét 1539-ben említették először, a következő adat pedig az 1567. évi adóösszeírásban maradt fenn, mely évben Zsögödön és Martonfalván 20 kaput adóztak.
Az 1614. évi összeíráskor Zsögödön egy nemest, 19 lófőt, 19 gyalogrendűt, 14 szabadost, két „ős”jobbágyot, 8 „fejekötött” jobbágyot és 16 zsellért írtak össze, s még öt máshonnan jött „külső szolgát”. Összesen 81, nagyrészt családfő férfi. A falunak 1910-ben 1213 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye felcsíki járásához tartozott. Római katolikus temploma a 15. században épült gótikus stílusban a Szentháromság tiszteletére, 1707-ben barokk stílusban átalakították, tornya 1800-ban épült. Mária-szobra a csíksomlyóival egykorú, 1520 körül készült. A Mikó-udvarház a 19. század elején épült neoklasszikus-empire stílusban.
Itt született Kozán Imre (1897–1984) agrármérnök, mezőgazdasági szakíró.
A település világhírű szülötte Nagy Imre (Csíkzsögöd, 1893. július 25. – Csíkszereda, 1976. augusztus 22.) festőművész. A budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult, majd 1924-ben visszamegy szülőfalujába és 1949-ig kizárólag ott él, alkot, a székely nép és táj művészeti megörökítője. 1949-től állandó lakhelyét Kolozsvárra helyezi át, de Zsögöd megmarad az állandó feltöltődés helyszínének. A nyarakat mindegyre ott tölti. Háza egyszerű fatornácos parasztház, három egymásba nyitható szobával. Ehhez a festő 1963-ban toldotta a műtermet, ahol haláláig alkotott. Napi hat órán át dolgozott. Túl a nyolcvanadik életévén azt mondta, ha az Úristen még hét évvel megajándékozná, véghez tudná vinni minden vonalában, színében, ki tudná teljesíteni stílusát. Munkásságának elismeréseképpen 1939-ben a Zichy Mihály grafikai díjjal, 1942-ben a Kolozsvári Művészeti Hetek nagydíjával, 1969-ben a Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége tiszteletbeli tagságával, 1957-ben a Román Népköztársaság Érdemes Mestere címmel, 1963-ban a Munka Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 1968-ban a Kulturális Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 1971-ben a Román Kommunista Párt 50. évfordulója érmével, 1972-ben a Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója érmével, 1973-ban az Augusztus 23. Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 2005-ben pedig posztumusz Magyar Örökség-díjjal jutalmazták. Szülőháza kertjébe 1973-ban épült a galéria, a festőművész 80. születésnapjának tiszteletére. Az épület Nagy Imre halála után a festőművész képeinek állandó kiállítóhelye. Alkotásainak zöme közgyűjteményekben található: Csíki Székely Múzeum 6.546, Marosvásárhelyi Művészeti Múzeum 130, magángyűjtemény, Magyarország 91, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy 69, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 35, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 12, Kolozsvári Művészeti Múzeum nyolc, Bruckenthal Múzeum, Nagyszeben négy, Királyi Képtár, London négy, Románia Nemzeti Művészeti Múzeuma, Bukarest négy, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely három, Molnár István Múzeum, Székelykeresztúr 2, Kecskeméti Képtár egy, Városi Múzeum, Nürnberg egy, Városi Múzeum, Velence egy db. Vallomása szerint „A színeket nem felfokozom, hanem megpróbálom a természetet utolérni. Ritkán jelentkezik ugyanabban a ruházatban. Ezt kell kilesni, felfogni – no és megcsinálni. Aki a természetet elhagyta, ott is hagyhatta, mert nem is volt benne…” Noé bárkája felé című képe ihlette Kányádi Sándort ugyanezt a címet, és a „Nagy Imre-festmény hátára” mottót viselő versének megírására. A székely nép, a székely világ volt állandó témája. Kortársa volt Nagy Istvánnak, Gyárfás Jenőnek és Márton Ferencnek.
A festőművész hamvait a műterem külső falában helyezték el 1976 augusztusában; a szülőházban személyes dolgai, használati tárgyai, bútorai, könyvei láthatók. Külön figyelmet érdemelnek a szalmakalapjai, az utolsó két ceruzarajz önarcképe, valamint az állványon látható félbe maradt kompozíció. Marosvásárhelyen látogatható a Köteles Sámuel és Bolyai utca sarkán lévő Nagy Imre-képtár.