Cirkusz és kenyér

• 2012-05-15 15:56:26

• Kósa András

Utóbbit megkaptuk idén bőségesen politikusainktól, hiszen nem egészen fél év alatt máris három miniszterelnökünk, s ennek megfelelően három kormányunk volt.

– mondta egykoron Néró. S bizony a Római Birodalom mély nyomokat hagyott az európai civilizáción – kultúrán, gazdaságon és politikán egyaránt. Mi pedig Európa részesei vagyunk, tehát kenyeret és cirkuszt kell adni a népnek. Utóbbit megkaptuk idén bőségesen politikusainktól, hiszen nem egészen fél év alatt máris három miniszterelnökünk, s ennek megfelelően három kormányunk volt. De volt immár olyan miniszteri tárca, ahol ennél is több nevesített bársonyszék-várományost, illetve stallumot elfoglalót tarthatunk számon.

Mondhatnánk, hogy Európában is hasonló állapotok uralkodnak, hiszen a gazdasági válság kitörése óta immár alig-alig van olyan kormány, amely ne bukott volna meg. Tulajdonképpen csak az Angela Merkel vezette német és a Donald Tusk irányította lengyel kormány állja még a sarat. Bár előbbi bukni látszik a soron következő választásokon, utóbbi országot viszont a recesszió elkerülte, Tusk és pártja pedig megnyerte a választásokat. Ha jobban belegondolunk, Románia tulajdonképpen még jobban is áll, legalábbis a hosszú hónapokig ügyvezető kormánnyal rendelkező belgákhoz, vagy a kormányalakításra képtelen görögökhöz, esetleg a kormányt külső nyomásra lecserélni kénytelen olaszokhoz képest.

Sajátos demokráciánkhoz azonban hozzátartozik, hogy Victor Ponta új miniszterelnök a kilencvenes évek román politikájához hasonlóan a gazdasági problémák okozta gyomorbántalmakat igyekszik a nép számára némi nacionalista fűszerrel orvosolni. Ez még mindig csak a cirkusz, de politikusaink immár gondoskodnak arról is, hogy a kenyérből is legyen valami. Már Emil Boc is megígérte, hogy a közalkalmazottak elvett bérét még az idei évben bizonyos arányban kompenzálja a kormány – elvégre a kormány vette el. Mihai Răzvan Ungureanu a forrást is megjelölte, amiből a kompenzáció megtörténik, Victor Ponta pedig már a béremelések időpontjáról is említést tett. Teljes a boldogság, a nép megkapta mindazt, amire vágyott: a cirkusz mellé immár a kenyeret is.

Itt sem térünk el Európától, hiszen az elmúlt három év – sehova sem vezető – állandó megszorításai után Franciaországban a nemrég hatalomra került Francois Hollande máris bejelentette, lezárja ezt a korszakot, s mindenféle megszorítás ellen lesz. Persze van ennek is gazdaságtudományi alapja, hiszen recesszió esetén a kormánynak van gazdaságélénkítő szerepe, azonban felmerül a kérdés: miből fedezhető az az eladósodás, amit az ezredforduló fellendülése mellett sikerült felhalmozni? Előbb-utóbb a hiányt fedezni kell.

A gazdaságfilozófiai merengésből térjünk inkább vissza a mindennapokba. Éppen tegnap jelentette be a Nemzeti Statisztikai Intézet, hogy a román gazdaság technikai recesszióba süllyedt (0,1%-os a visszaesés az elmúlt év utolsó negyedévéhez képest), hiszen két egymást követő negyedévben csökkent a GDP. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a csökkenés lassul, hiszen 2011 első negyedévéhez képest 1% alatti emelkedést mutat. Viszont csökkent az ipari termelés, az építőipar továbbra sem talál magára, ugyanakkor a szolgáltatószektor és a kereskedelem is visszaesést mutat. Persze azonnal befut majd a „statisztikai cirkusz” is mint magyarázat: „az előző kormány a hibás”, másrészt a nehéz meteorológiai időszak („iarna nu-i ca vara”, hogy „kedvenc” hajóskapitányunkat idézzük), valamint – s ez már megmutatja a nacionalista kártyát is – a külföldi kereslet elmaradása az oka a visszaesésnek.

Egy dolog azonban – választási kampánytól függetlenül – biztos: nem jöhet létre gazdasági növekedés külföldi tőkebefektetés nélkül. Márpedig a Ponta-cirkusz része az is, hogy bejelentették a hazai „gyémántok” eladásának leállítását, vagyis mindenképpen csúszik a nagy energiavállalatok tőzsdei bevezetése, ami a tőkebevonás egyik legegyszerűbb formája lenne. Mint lehetőség ott vannak az európai uniós források, a kérdés pusztán az, hogy ezen a téren mennyivel tud magasabb fokozatba kapcsolni az új kormány. Legalább biztató, hogy az EU-forrásokért felelős miniszter a székében maradhatott, de ez még nem elég az eredményhez. Marad tehát a cirkusz, s kapunk egy kis kenyeret, amit majd jókora böjt követhet.