Egy minapi üzleti megbeszélésen elhangzott gondolat szerint a klaszterekben, vagyis a több évszázados múltra visszatekintő céhrendszer modern változatában rejtőzhet mifelénk a gazdasági fellendülés lehetősége.
Egy minapi üzleti megbeszélésen elhangzott gondolat szerint a klaszterekben, vagyis a több évszázados múltra visszatekintő céhrendszer modern változatában rejtőzhet mifelénk a gazdasági fellendülés lehetősége. Nincs itt szó forradalmian új ötletről, a vén kontinens nyugati felén, ahol a múlt század második felében nem központi irányítású tervgazdaságok léteztek, a régi céhek sem haltak ki, csak új formákban éltek tovább. És ott, ahol a választott közéleti szereplők inkább közszolgák mintsem kiskirályok, a politikumnak is volt rátermettsége olyan törvényi hátteret alkotni, ami segítette a gazdaságot és a fejlődést. Többek közt ezért is van megközelítőleg akkora életszínvonalbeli különbség a nyugati és a keleti fertály között, mint a két térség gazdaságainak fejlettségi szintje közti eltérés.
Ha már legalább két évtizeddel a rendszerváltás után az üzleti szféra ráébred arra, hogy valamiféle céhrendszerbe tömörülve sokkal eredményesebben tud fejlődni és az érdekeit különböző fórumok előtt megjeleníteni, mint hogy ha vállalkozóként csak önmaga erejére hagyatkozva száll szembe az élet számtalan kihívásával, az kétségkívül jó jel, aminek időben jelentkeznek a pozitív hatásai is. Azonban ott a kérdés, hogy az állítólag a jólétünkért fáradozó közéleti szereplőket mi tartotta vissza ez idő alatt attól, hogy olyan törvényeket alkossanak, amelyek elősegítik az ilyen üzleti szerveződéseket? Hiszen ha nyitott szemmel jártak a nyugati országokban, látniuk kellett volna az ottani viszonyokat, és ebből leszűrni a következtetéseket, aztán meghozni a kellő döntéseket. Világos az utóbbi évek láttán, hogy a nyugatról tollba mondott törvények nagy része többé-kevésbé azt célozta, hogy az ottani tőkeerős nagyvállalkozásoknak kikövezze erre az utat, és kedvező üzleti környezetet teremtsen számukra. Aligha várható, hogy olyan gazdasági szabályok törvénybe foglalását erőltetnék onnan ránk, amiknek hosszú távú foganatjaként itt a nagymenőknek veszélyes konkurensek teremhetnének, viszont ha fejlettségi szintben nem kezdünk el közelíteni a nyugatiakhoz, akkor életszínvonalban sem fogunk tudni felzárkózni. Ha ezt már a szakértők látják, az jó jel, ám ahhoz, hogy ebből az adófizető is észrevegyen valamit, legalább távlatilag a mindennapjai alakulásán, a gazdasági fejlődést támogató lépésekkel a politikumnak is kell még bőven adóznia.
