Búcsú dr. Péter Mihály professzortól
Hosszú és tartalmas életének 96. évében, a lelki és szellemi folytatás bizonyosságával távozott közülünk dr. Péter Mihály egyetemi tanár, mikrobiológus, a marosvásárhelyi orvosképzés jeles képviselője, fontos tudomány- és egyetemtörténeti kiadványok megírója. Szép példa számunkra, hogy élete párjával olyan alapvető orvostörténeti művek szerzője, amelyek sok évtizedre, akár több száz esztendőre visszatekintenek, és ezáltal is előrevetítik, hogy majdan róluk se feledkezzen meg a hálás-hálátlan utókor.
Péter Mihály Heinrich 1929. május 11-én Sóváradon született. Iskoláit Vajdaszentiványon, Szászrégenben, majd a marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte, ahol 1948-ban érettségizett. Érdemoklevéllel fejezte be a marosvásárhelyi orvosegyetemet, majd kétévnyi körorvoskodást követően (Bögöz, Mezőcsávás) visszahívták az alma materbe. Több mint négy évtizeden át a MOGYI – MOGYE Mikrobiológiai Tanszékének oktatója, éveken át tanszékvezető professzora. Kutatási tevékenysége a bakteriológia, vírustan, mikológia, orvostörténelem számos területére terjedt ki. Szaktanulmányain kívül olyan hiánypótló orvostörténelmi kutatásokat folytatott feleségével együtt, amelyek kiterjedtek a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre, az erdélyi fogorvoslás történetére, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának százéves tevékenységére. A Genersich-emlékkönyv társszerkesztője, több jelentős kiadvány, fejezet szerzője (Hivatás és tudomány, Fejezetek az erdélyi magyar orvostudomány történetéből: kutatások 1945–1990 között, Teremtő életek). A kilencvenes évek elején újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület egyik országos alelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Érdemei elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, Marosvásárhely díszpolgára lett, és további tucatnyi díjban, elismerésben részesült.
Dr. Péter Mihály egyetemi tanár vitathatatlan érdemeivel, teljessé vált életpályájával hozzájárult a marosvásárhelyi orvosképzés kibontakozásához. Következetes kiállásáért súlyos atrocitások érték 1990-ben, így – amiről kevésbé beszélünk – ő maga is a fekete március áldozata lett. Szakmai és oktatói tevékenységén túli közösségi feladatvállalásáért is illesse hát tisztelet! És nem feledjük követendő emberi tartását, méltóságát, orvosi példamutatását, apáskodását, nyílt és őszinte véleménynyilvánítását, rendszeres koncertlátogatásait, a barna öltönyt és nyakkendőt!
Dr. Péter Mihály professzor személyében a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (később egyetem) doyenjének távozásával, a marosvásárhelyi orvosképzés egykori szellemiségét képviselők számának csökkenésével immár új időszámítás kezdődik a 2025-ben nyolcvanéves egyetem történetében. Talán odafent újraalakulhat a MOGYE – neves tanári közösséggel és jól bevált módszerekkel!
Óesztendő utolsó napján veszünk végső búcsút a földi létből a szellemi örökkévalóság felé tartó dr. Péter Mihálytól. Vajon ez annak jele, hogy a régi rendszer értékrendjét és tartását megtestesítő utolsó marosvásárhelyi orvosprofesszorok egyike, vagy inkább annak, hogy az új esztendő küszöbén bizalommal tekintsünk a jövő felé? Munkatársai, tanítványai, barátai, tisztelői, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanárai és diákjai, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának választmánya és tagsága őszinte részvétüket fejezik ki a gyászoló családnak, egyúttal köszönetüket és hálájukat ezért a gazdag életpályáért. Emléke legyen áldott!
Dr. Ábrám Zoltán
