2024. june 30., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Október 31-én a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Kara Kertészmérnöki Tanszékének egykori oktatója, dr. Jakab Sámuel – mindannyiunk Samu bácsija – visszaadta a lelkét Teremtőjének. 

Jakab Sámuel 1931. november 19-én született a Maros megyei Szásznádason nemesi gazdálkodó család ötödik és egyetlen, legkisebb fiúgyermekeként. Elemi iskolai tanulmányait (1939–1943) szülőfalujában, az általános iskolát (1943–1948) Erzsébetvárosban, a középiskolát (1948–1951) a marosvásárhelyi Református Kollégiumból átnevezett 2-es Számú Magyar Tannyelvű Fiúlíceumban (ma Bolyai Farkas Elméleti Líceum) végezte. Egyetemi tanulmányait (1955–1960 között) a kolozsvári Victor Babeş, illetve Babeş–Bolyai Tudományegyetem Földrajz-Földtan Kara fizikai földrajz szakán folytatta, talajföldrajz és felszínalaktan szakirányon. Tudományos fokozatának megszerzéséért 1972–1977 között a Bukaresti Tudományegyetem Földtan-Földrajz Karának doktori képzésén vett részt. 1977-ben avatták doktorrá. Szakmai pályafutását geológus-térképészként kezdte a Kolozsvári Bányavállalatnál, majd talajtérképészként folytatta a Kolozsvári Területrendező Központnál. Később talajkutató munkatársként, főmunkatársként, talajtérképezési osztályvezetőként dolgozott az egykori marosszentgyörgyi Maros Megyei Talajtani és Agrokémiai Hivatalnál. Nyugdíjazása előtt a volt Marosvásárhelyi Gyümölcstermesztő Kutatóállomásnál talajmeliorációs főmunkatársként dolgozott. 

Nyugdíjba vonulása után több felsőfokú tanintézményben tanított, mint a marosvásárhelyi Dimitrie Cantemir magánegyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem, majd a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara. Elévülhetetlen érdeme, hogy egyik alapítója volt az 1993-ban létrejött Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Határon Túli Tagozat Nyárádszeredai Konzultációs Központjának. 1993 és 2016 között, az intézmény fennállásának 23 esztendeje alatt vezetője/dékánja volt. 1993 és 2016 között 461 diák szerzett ott egyetemi oklevelet, a végzettek 85%-a szülőföldjén gyakorolja a szakmát. 2001-ben elkészítette a Sapientia EMTE keretében indítandó okleveles kertészmérnökképzés engedélyeztetési dokumentációját, elindította, megszervezte a képzést, és hozzájárult az oktatói állomány kialakításához. 2002 és 2013 között a kertészmérnöki karon talajtant és agrokémiát oktatott. Ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1989 utáni erdélyi magyar felsőfokú agrárszakoktatás létrehozásában, fejlesztésében. 

A felsőfokú oktatásban vállalt szerepe mellett több szakmai szervezet, alapítvány szaktanácsadója, meghívott előadója volt, köztük a LAM Alapítványnál 1994 és 2007 között konzultáns és szakelőadó. Dr. Jakab Sámuel számos hazai és külföldi szakmai társaság tagja volt, ahol különféle tisztségeket is betöltött, ugyanakkor kiemelkedő volt a tudományos ismeretterjesztő, valamint szakírói tevékenysége is. A Magyar Tudományos Akadémia Köztestülete és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság tagja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Agrártudományi Szakosztályának alapítója, első elnöke, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Maros szervezetének alapító tagja, a Román Talajtani Társaság, a Román Földrajzi Társaság tagja (az 1980-as években a Maros megyei fiókjának elnöke), a Magyar Agrártudományi Egyesület Gyepgazdálkodási Bizottsága, az Európai Talajvédő Társaság tagja, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Baráti Körének alapító tagja. Az 1960-as évek végétől tíz évig tagja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a dr. Málnási Gáza vezette kutatócsoportnak, amely a gyomorrák földrajzi elterjedése kérdéskörét tanulmányozta. 

Szakcikkei több hazai kiadványban megjelentek, köztük a bukaresti Buletinul Societăţii de Ştiinţe Geografice, Ştiinţa solului, a kolozsvári Studii şi Cercetări de Agronomie, a Maros Megyei Múzeum évkönyve, valamint a Geographica Medica vagy a Noplasma szaklapok. Munkatársa volt A Hét, a Falvak Dolgozó Népe, az Előre, az Igazság, a Tanügyi Újság, az Erdélyi Gazda és a Bekecsalja című lapoknak, folyóiratoknak. Évtizedekig együttműködött a Vörös Zászlóval, 1989 után pedig a Népújság szakírója, szakmai tanácsadója is volt. 375 tudományos, ismeretterjesztő írása jelent meg, ebből több mint száz külföldön, neves szaklapokban, angol nyelven. Több mint 100 szakdolgozat témavezetője volt. 11 önálló vagy társszerzőkkel írt könyvet adott ki, négy egyetemi jegyzete van. 

Számos elismerésben és kitüntetésben részesült, 2000-ben szülőfaluja, Szásznádas község díszpolgára lett, 2007-ben átvette a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának legrangosabb elismerését, a Pro Facultate Horticulturae-t, ugyanabban az évben a Maros Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság Kiválósági oklevelet adományozott neki. 2015-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, az EME Gróf Mikó Imre-emléklappal és plakettel ismerte el munkásságát, 2019-ben a Szent István Egyetem díszdoktora lett, ugyanakkor a Sapientia EMTE tiszteletbeli professzori címet adományozott neki. 

Búcsúzik tőle a szakma, a Sapientia egyetem, a kertészmérnöki tanszék, a családtaggá vált kollégák, a barátok, az a 757 erdélyi magyar egyetemi hallgató, akiknek az életére hatással volt, akiket „megfertőzött” az erdélyi táj tiszteletével, szeretetével. Búcsúznak tőle a dűlők, a lejtők, a talaj… Emberi tartása, egyenes gerince, konok kitartása, szakmai bölcsessége, humorral fűszerezett intelligenciája példaértékű marad mindazoknak, akik ismerték, tisztelték és akiket életre szóló batyuval vértezett fel, nemcsak tudással, hanem életszemlélettel is. 

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Kara Kertészmérnöki Tanszékének nevében dr. Fazakas Csaba egyetemi adjunktus, volt tanszékvezető és Balog Adalbert professzor, rektorhelyettes. 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató