Buborékok…
Nem, nem Csíky Gergely nagy sikerű vígjátékáról van szó, hanem egész másról. És nem is vígjátékba, hanem inkább mesébe illő dologról. Azokról a hófehér falra festett buborékokról, amelyek nevet adtak a marosvásárhelyi Szabadság úti Református Egyházközség frissen elkészült és beindított foglalkoztatási központjának.
Nem, nem Csíky Gergely nagy sikerű vígjátékáról van szó, hanem egész másról. És nem is vígjátékba, hanem inkább mesébe illő dologról. Azokról a hófehér falra festett buborékokról, amelyek nevet adtak a marosvásárhelyi Szabadság úti Református Egyházközség frissen elkészült és beindított foglalkoztatási központjának.
Mesébe illő, ahogy egy romos házból két hónap alatt új parókia lett, mesébe illő, ahogy a régi parókiából két hét alatt megszületett a BUBORÉK TANODA.
A hit, a remény, az összefogás iskolapéldája ez a megvalósítás!
„…mi, magyarok készséggel adjuk időnket, figyelmünket, két dolgos kezünket másoknak, másokért….Talán, mert jól tudjuk, hogy ilyenkor többet kapunk, mint amennyit adunk.” (a Nők Lapjából)
A fő érdem a lelkes lelkészeinké, a Dénes Előd és Katinka házaspáré, akik bele mertek fogni egy ilyen horderejű dologba, és mellettünk, velünk együtt dolgoztak. De a presbitérium és az egész gyülekezet is derekasan kivette a részét valamilyen formában a munkából. Köszönet érte. És köszönet a jószívű adakozóknak is, akik pénzadományokkal, építőanyagokkal, a munkásoknak ebédekkel segítettek.
Böjte Csaba szavaival: „Kezdj egy jó ügyet, majd meglátod, hányan állnak melléd.”
Tövissi Antal
