A nézetet, miszerint a mérsékelt szeszesital-fogyasztás egészséges, sok orvos is osztja, de arról, hogy mennyi tekinthető egészségesnek belőle, és főleg a borból, meglehetősen ellentmondásosak az adatok. Hippokratész utódai, akik a nedvekről szóló tanokon nevelkedtek, az alkoholt bizonyos embertípusoknak kifejezetten erősítőként ajánlották (például a gyenge testalkatú aszténiásoknak). A népi gyógyászatban ez a felfogás a mai napig tartja magát, a lábadozó pácienst alkohollal erősítik. Mindennek van némi alapja, ugyanis az alkohol fontos kalóriaforrás (amit jól bizonyítanak a tekintélyes sörhasak), és fokozza az étvágyat. A túlsúly kialakulásában még a mérsékelt alkoholfogyasztás is jelentős szerepet játszik. Aki esténként egy-két üveg sört vagy negyed liter bort elfogyaszt, ne csodálkozzon, hogy súlya folyamatosan gyarapszik, még akkor is, ha ételadagjai visszafogottabbak. Az a tény, hogy az alkohol szinte spirituális jelentőségre tett szert a középkorban és a kora újkorban, a desztilláció feltalálásához vezető alkímiának köszönhető. Az ősi alkimistaelképzelés, hogy például a bor előállításakor valamilyen magasabb rendű, tiszta szubsztancia keletkezik, a mai napig makacsul tartja magát. Pedig a borban és egyéb szeszes italokban, a jó hatás mellett, sok nem természetes adalék is előfordul (szulfátok, nitrogén, enzimek, szorbinsav), még ha csak nyomokban is. Erről az ezekre érzékeny, allergiás emberek sokat tudnának mesélni. A klinikai tanulmányok kimutatták, hogy az absztinenseknek rosszabbak az eredményeik, mint a mérsékelt borfogyasztóknak. A mindennapi egy pohárkával kapcsolatban gyakran emlegetik Paracelsus híres mondatát, miszerint „a dózistól függ, mi az orvosság és mi a méreg”. De ki mondja meg, mennyi a mérték? A moderált alkoholfogyasztással kapcsolatos nagy felmérésben (NHANES-III) a mértékletes fogyasztást heti fél liter borban határozták meg. Ezzel szemben egy másik franciaországi teszt eredményei azt igazolják, hogy az átlag francia polgár megissza a napi fél liter borát, s a szívinfarktus, magas vérnyomás mint halálok itt a legritkább az egész világon. Más tesztek kimutatták, hogy a mérsékelt borfogyasztás stresszoldó, erősíti az érfalak rugalmasságát, segíti a vérkeringést, az emésztést, feloldja a gátlásokat, növeli a jótékony hatású LDL-koleszterint, csökkenti a kártékony hatású HDL-koleszterin szintjét, jó hangulatot teremt. Az elhunytakon végzett vizsgálatok is kimutatták, hogy az alkoholt fogyasztók érrendszerében kevesebb a káros arterioszklerotikus érelváltozás. Más tesztek arra utalnak, hogy mégsincs érvédő hatása, mivel növeli a vérnyomást és a trigliceridek szintjét. Még ha képes is a szívinfarktus kockázatát 60-70%-kal csökkenteni, a magas vérnyomásban vagy valamilyen szervi szívproblémában szenvedőkre nem hat pozitívan. Egyes kutatások azt is kimutatták, hogy a nők szervezetében biológiai okok miatt kevesebb alkoholt bontó ADH termelődik. Ez az oka annak, hogy jóval több fiatal lány szenved alkoholmérgezést, mint fiú. Más tesztek kimutatták, hogy a 40-50 éves korosztályú nők túl sok szeszes italt fogyasztanak. A fiatalok alkoholfogyasztási szakásairól sok vita zajlik, azonban ez a probléma szinte minden korosztályt érint. Valószínűleg minden 3. időskorú ember túl mélyen néz a pohár fenekére, az anyagcsere lassulásával pedig az alkohol mint idegméreg jelentősen hozzájárul az időskori polineuropátia és a lábfejben a kellemetlen, égő érzés kialakulásához. De miért beszélünk folyamatosan az alkoholról? A bor talán nem sokkal nemesebb dolog, mint a profán alkohol? Statisztikai, illetve epidemiológiai felmérések újra és újra hangoztatják, hogy a mértékletes borfogyasztók egészsége jobb, és várható élettartamuk is magasabb. Ennek alapján megszületett a következtetés, miszerint a borban van valami, ami nagyon egészséges. Mi tehát a végkövetkeztetés? A megfelelő mennyiség valószínűleg heti negyed-háromnegyed liter bor, ami napra leosztva egy decit tesz ki. Aki betartja a szabályokat, annak egészséget, aki pedig áthágja, annak betegséget jelent.
