Bolyais lány nyerte a gasztronómiai versenyt

A nagymama sült krumplijától az ázsiai ízvilágig

Nagyon ritka manapság az a tizenéves lány, akit, ha megkérdezünk, mi a hobbija, a főzést nevezi meg. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceum tizenkettedik osztályos diákja, Simon Csenge-Alexandra azonban büszkén vállalja, hogy a szenvedélye a főzés, az ízekkel való kísérletezgetés, ami meg is hozta a gyümölcsét, ugyanis ő nyerte a székelyudvarhelyi Septimia Hotels & SPA Resort és a Hargita megyei tanfelügyelőség által februárban szervezett Ifjú séfek gasztronómiai versenyt. 

A székelyudvarhelyi Septimia Hotels & SPA Resort által a Hargita Megyei Tanfelügyelőséggel, a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatallal, valamint a Visit Hargitával partnerségben szervezett Ifjú séfek vetélkedőre több mint 150 középiskolás jelentkezett, majd tizenhárom megyéből 19-en jutottak be a döntőbe, amelyre Udvarhelyen került sor februárban. A többfordulós döntőbe jutott diákok vegyes etnikumú csapatokat alkotva, illetve egyéni főzés során is bizonyíthatták a gasztronómiai tudásukat a Verzár Krisztina, Molnár Csongor és Kiss Florin séfek alkotta szakmai zsűri előtt. A multikulturális vetélkedő a szakmai tudás fejlesztése mellett elsősorban egymás elfogadásáról, illetve a csapatmunkáról szólt, arról, hogy miként tudnak együttműködni a különböző tannyelvű iskolákba járó fiatalok. 

A vetélkedő apropóján a győztessel, Simon Csengével szenvedélyéről, a főzésről, a versenybeli tapasztalatokról, valamint a jövőbeli terveiről beszélgettünk. 

A Bolyai Farkas líceum társadalomtudományok-angol intenzív szakán tanuló Csenge elárulta, a gasztronómiával való szoros kapcsolata nem új keletű, már kislánykorában is nagyon szeretett főzőcskézni, a babakonyha volt a legkedvesebb játéka, majd ahogy nőtt, egyre szívesebben segédkezett a konyhában az édesanyja és a nagymamája mellett. 

– Tizenhárom-tizennégy évesen már rengeteg receptet kipróbáltam, folyamatosan böngésztem az internetet, újabb és újabb recepteket kerestem, nagy kedvencem az olasz konyha, de az ázsiai ízvilág is közel áll hozzám. Ezek elég távol állnak a hagyományos erdélyi konyhától, de mindig is nyitott voltam az új ízekre, mindig szívesen kísérletezek. Sütni is szeretek, de úgy érzem, a főzés tágabb teret enged a fantáziámnak, jobban variálhatók az alapanyagok, az ízek, és csodás dolgokat lehet alkotni. Ma már eljutottunk oda, hogy szinte teljesen átvettem otthon édesanyámtól a főzést – jegyzi meg nevetve a tizenkettedikes lány. 

Szendvics helyett friss finomság a tízórai

A gasztronómiai vetélkedőre az osztályfőnöke hívta fel a Csenge figyelmét, ugyanis az iskolában tudják, hogy mennyire szeret főzni, ezért a pedagógus úgy gondolta, érdemes volna szerencsét próbálnia.

 – Az iskolában már megszokták, hogy tízóraira nem szendvicset vagy péksüteményeket viszek, hanem esténként, ha 10-11 órakor is, de készítek magamnak valami finomságot másnapra, legyen az egy tésztás étel – ami nagy kedvencem –, egy kis sült hal körettel, vagy reggel, indulás előtt összedobok egy salátát. Fontos számomra, hogy minőségi, friss, szezonális alapanyagokból készült ételeket fogyasszak, nem pedig adalékanyagokkal, cukorral teli élelmiszereket. Mintegy két éve van egy Instagram-oldalam is, ahol megosztom a receptjeimet. A járvány idején kezdtem el, ugyanis akkor, a bezártság miatt nagyon sok időm volt főzni, kísérletezni. Fotókat töltök fel rövid leírással, és a hagyományos, erdélyi ízektől, az ázsiai és olasz konyháig már sokféle recept található ott – jegyezte meg Csenge. 

A habcsókos-karamelles madárteje juttatta a négy legjobb közé

A fiatal lánytól megtudtuk, hogy a vetélkedőt megelőző válogató abból állt, hogy be kellett küldeni egy 5 perces videót, amelyen a versenyzők egy tetszőlegesen kiválasztott ételt készítenek el úgy, hogy közben szóban is ismertetik az egyes lépéseket. Csenge dióba forgatott bélszínt készített párolt lilakáposztával, spárgával és áfonyaszósszal. Ez volt a bemutatkozó menü, ami elnyerte a zsűri tetszését, így a fiatal marosvásárhelyi lány bejutott a döntőbe. 

A vetélkedőre 150-en jelentkeztek, és megyénként egy-két diák jutott tovább, az esetek nagy részében egy magyar és egy román anyanyelvű középiskolás fiatal. Csenge Maros megyéből egy román lánnyal ment az udvarhelyi többfordulós döntőbe, ahol már csak 19-en voltak versenyben. 

– Öt napot töltöttünk ott, az első fordulóban párban dolgoztunk, egy román és egy magyar diák alkotott egy csapatot. Csirkemellel kellett dolgoznunk, a köretek pedig ránk voltak bízva, de kaptunk két meglepetés-alapanyagot, camembert sajtot és áfonyalekvárt, amit be kellett építeni a menübe. Ennek én nagyon örültem, mivel a bemutatkozó videómban is áfonyaszósz volt az egyik elem. A csapatversenyben vajas-fűszeres-fokhagymás csirkemellet készítettünk, és mivel nagyon kevés idő állt a rendelkezésünkre – fél óra alatt kellett három tányért összeállítanunk –, az volt a szempont, hogy gyors, praktikus, de finom legyen az étel. Karfiolpürét is készítettünk, abba építettük be a camembert-t, és grillezett zöldségeket is tálaltunk, hogy mutatós, színes legyen a tányérunk. A következő napon egyénileg főztünk, ekkor desszertet, madártejet kellett készíteni, ugyancsak fél óra alatt három tányérral. Az igazság az, hogy egyedül én még nem készítettem madártejet, mivel nem tartozik a kedvenceim közé, de örültem a lehetőségnek, hogy végre bemutathatom a saját ízvilágomat, azt, hogy miként dolgozom a konyhában. A madártejnél a vaníliasodót naranccsal, citrommal és fahéjjal bolondítottam meg, és a hagyományos hab mellett habcsókokat is sütöttem a tetejére, a végén pedig ropogós elemként karamelldarabkákat is készítettem, amit nagyon értékeltek a zsűri séfei – emlékezett vissza az elismerő szavakra Csenge. 

Ennek a feladatnak a végén jutott a döntő végső szakaszába két román és két magyar diák, Csenge volt az egyik. A döntő utolsó mozzanataként az egyik séfnek egy díjnyertes főételét kellett elkészíteniük, mi több, azt tökéletesen le kellett másolniuk. 

– Nagyon komplex tányér volt. Szuvidált növendékhús volt az alap, a köretek között az egyik főelem egy káposztás rétes volt, de szilvaszószt is kellett készíteni, emellett számos díszítőelem is szerepelt a tányéron. A séf tippeket adott, hogy az egyes elemeknél mire figyeljünk oda, ami nagy segítség volt, hiszen például káposztás rétest még azelőtt soha nem készítettem. A zsűri azonban szerencsére elégedett volt a tányérom külalakjával, illetve azt is megjegyezték, hogy jól bánok az ízekkel. Utólag szóvá tették, hogy meg voltak győződve, hogy gasztronómiát tanulok, meglepődtek, amikor mondtam, hogy nem – tette hozzá Csenge. 

Mint mondta, a versenytársai között sokan voltak, akik gasztronómiát tanulnak, nem csupán hobbiból főznek. 

– Az elején nagyon megijedtem, amikor láttam, hogy mennyire felkészülten érkeznek a versenyzők, volt, aki hozta a saját kését, kötényét, láttam a bemutatkozó videóikat, ahol be voltak öltözve séfruhába, volt, aki már dolgozott is konyhán. Az indulás előtti napon mondtam is édesanyámnak, hogy mennyire izgulok, de szerencsére meggyőzött, hogy ne hátráljak meg, és így utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, hiszen barátokat szereztem, és remélem, hogy a jövőben kamatoztatni tudom majd az ott szerzett tapasztalatot is – mondta bizakodóan Csenge, aki a vetélkedő győzteseként részt vehet egy, a szakmában elismerésnek örvendő Kiss Florin séf által tartott kétnapos kurzuson, valamint nyert egy üdülőcsomagot is a Septimia jóvoltából. 

Gasztronómiát tanulna 

Érdeklődésemre, hogy a közelgő érettségi után merre viszi majd az útja, Csenge elárulja, ez a verseny egyben visszaigazolás is volt számára, hogy a gasztronómia az életcélja, és egyre biztosabb benne, hogy ezen a pályán szeretne továbbmenni.

Gasztronómiát szeretne tanulni, így egyelőre Budapest, Szeged vagy Belgium felé kacsingat, ugyanis ott van ilyen szakirányú főiskolai képzés, és a sors úgy hozta, hogy mindhárom helyen vannak ismerősei, akik tudnak segíteni neki, amíg a saját lábára áll idegenben. Egy dologban viszont biztos: miután megszerzi a szükséges tudást, mindenképp hazatér, mivel azt itthon szeretné kamatoztatni. A családja maximálisan támogatja ezen az úton, a nagymamáitól nagyon sokat tanult, recepteket is, mi több, büszke arra, hogy a hagyományos erdélyi étkekhez szokott nagymamája mindig kíváncsian kóstolja meg unokája legújabb receptjeit. 

A fűszer az étel lelke

A kedvenc ételéről hiába faggatom, a fiatal lány nem tud egyet kiemelni. – Nagyon szeretem a nagymamám sült krumpliját, ami meg van bolondítva fokhagymával, cukorral, azaz teljesen más, mint a szokványos szalmakrumpli. Ugyanakkor „tésztás lány” vagyok, imádom a pesztót, olívával párosítva maga az ízparadicsom. A gasztronómia egy művészet, annyira szép, hogy olyan sok alapanyagot, ízt, színt lehet kombinálni, hogy valóságos csodák születnek. A konyhában a kísérletezés és az újítás híve vagyok, de a hagyományos ízeket is imádom, a jó erdélyi pörköltet, a gulyást, viszont érzem, kell a változatosság, az, hogy kipróbáljunk új ízeket, hiszen annyi, de annyi lehetőség van a gasztronómiában. Rengeteg fűszerem van otthon, és ezeket bátran kell használni, mert ezek adják az étel ízvilágát. Az én konyhámban, ha egy átlagos lerben sült krumpli kerül is az asztalra, azon biztosan lesz bazsalikom, oregánó, majoránna, fokhagyma – árulja el nevetve a gasztronómia szerelmese.