Igaz, hogy lassan kifelé megyünk fergeteg havából, januárból, de még „aktuális” az úgynevezett Blue Mondayról, azaz a szomorú hétfőről beszélni, amelyet Cliff Arnall, a Cardiffi Egyetem professzora az év legszomorúbb napjának kiáltott ki még 2004-ben.
Igaz, hogy lassan kifelé megyünk fergeteg havából, januárból, de még „aktuális” az úgynevezett Blue Mondayról, azaz a szomorú hétfőről beszélni, amelyet Cliff Arnall, a Cardiffi Egyetem professzora – figyelembe véve az ember motiváltsági szintjét, az időjárást, illetve azt is, hogy ki mennyi bevétellel és kiadással rendelkezik – az év legszomorúbb napjának kiáltott ki még 2004-ben. Szerinte nem légből kapott állítás, hanem vizsgálatokkal alátámasztott tény, hogy emberek pesszimizmusa és rosszkedve éppen január harmadik hétfőjén a legerősebb, így az év legrosszabb napja január harmadik hétfője, amely idén január 15-re esett.
Állítja, hogy ezen a napon a szokásosnál is borúlátóbbak az emberek: a karácsonyi és szilveszteri ünnepi hangulat tovaszáll, és sokan ilyenkor döbbennek rá, hogy decemberben túlköltekeztek. Ráadásul ezen a napon általában kevés a napfény, és egyesek máris feladták az újévi fogadalmaikat. Ez pedig csalódottságot és motiválatlanságot, szomorúságot eredményez.
Arnall professzor megállapítását több kutató is kétségbe vonta, mert szerintük nincs hiteles bizonyíték arra, hogy egyetlen konkrét napban összpontosul minden, amitől depressziósak lesznek az emberek. Legutóbb 2014-ben jelent meg fejtegetés arról, hogy miért is igyekeztek ezt a napot a legszomorúbbként beállítani. Feltételezések szerint ez egy utazási cég előre kifundált reklámkampányának volt a része, amely az úgynevezett Blue Monday, vagyis szomorú hétfő kifejezést elhintve a köztudatban igyekezett a turisztikailag holtidőnek számító időszakban felüdülésre és feltöltődésre vágyó vendégeket megszólítani, és utazásra, szállásfoglalásra biztatni.
Talány tehát, hogy van-e valóságalapja vagy nincs a „tudományos” fejtegetésnek, és hányan estek depresszióba például mifelénk. Egy dolog azonban bizonyos. Nem tudni, hogy a Blue Mondaynak köszönhető-e vagy Liviu Dragneának, de Mihai Tudose miniszterelnököt épp ezen a napon billentette ki saját pártja a kormányfői bársonyszékből. Pedig neki köztudottan esze ágában sem volt menni.
Persze az élet már csak ilyen: időnként „bejönnek” jóslatok vagy „tudományos számítások”. A volt miniszterelnök esetében „működött” a brit professzor nyakatekert logikája.
Ha menni kell, hát menni kell, és Tudosénak menni kellett. Számára a szomorú hétfő kétszeresen is szomorú volt: nem lesz immár alkalma székelyeket akasztgatni, és állítólagos nagylélegzetű országépítő terveit sem tudja kibontakoztatni. Ám az is igaz – bár nem brit tudósok állapították meg – , hogy minden rosszban van valami jó. A jó ebben az esetben az, hogy nem vonható felelősségre, ha más kormányígéretekhez hasonlóan az ő ígéreteiből sem lesz semmi.
Ilyen szempontból tehát még boldog is lehet: egyrészt nem kell számot adnia, másrészt végre az olvasmányainak szentelheti az idejét. (Rossz nyelvek szerint mostanában olvasni kezdett.)
Újabb öröm lehet(ne) számára, hogy elmúlt 15-e, túl van a nehezén, és remélheti, hogy az év összes többi napja csak jobb lehet.
