A bilincstől a dugóhúzóig

Hétfőn este a marosvásárhelyi vár B épületében, pontosabban a szépen felújított régi katonai istállóban „csapra verték a hordót”. Azaz, csapra verték volna, ha lett volna boroshordó, de a jelenlevőknek meg kellett elégedniük a közel félszáz hordócsap látványával, amelyeket dr. Madaras Sándor idegsebész főorvos állított ki az Erdély fémei elnevezést viselő kiállításon. 

Nem csúszott hiba a címbe, bár sok különleges ezüsttárgy valóban fénylett a tárlókban, de a kiállítás anyagát különböző fémekből, rézből, ónból és elsősorban vasból készült tárgyak képezték. Köztük mindenekelőtt olyanok, amelyek Erdély múltját, a fémmegmunkálás fejlett művészetét idézték. 

– Ezekben a tárgyakban az a legszebb, hogy a gyűjtővel összenőnek, élete részévé válnak, és mindenik darabnak el tudja mondani a történetét, honnan került hozzá, miért tetszett meg neki, és miért fontos számára – hangzott el Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatójának nyitóbeszédében, aki bevallotta, hogy a kiállított tárgyak közül a hordócsapok a kedvencei, hiszen legalább 400 év történetét rejtik. Mivel sok a réz bennük, általában újrahasznosították, és ritkábban élik meg a történelem viharait – értékelte a gyűjteményt, majd a „csapra verik a hordót” mondásunk eredetére utalt. Azt is megjegyezte, hogy Madaras doktor reprezentatívabb gyűjteménnyel rendelkezik, mint a megyei múzeum, ezért alkalom-adtán „alkudozásra” is sor kerülhet. Szavait azzal zárta, hogy reményeik szerint a helyiségben az erdélyi múlthoz kötődő régi tárgyak állandó kiállítását rendezhetik be. 

Egy hosszú, szenvedélyes gyűjtőmunka eredménye a tárlat – mondta dr. Madaras Sándor, aki ezúttal is kitért arra, hogy számos gyűjteményét szeretné egy megfelelő helyen kiállítani, ha befogadó készségre találna. A részletek ismertetésére visszatérünk.