Bezzeg a fiatalok!
2025-09-09 15:00:00
- Nagy-Bodó Szilárd
Túlzás nélkül lehet azt állítani, hogy ez az egyik olyan mondat, amely leginkább idegesíti a fiatalokat, ahogyan az is vitathatatlan, hogy számos esetben semmilyen igazságalapja nincs. Továbbá pedig az a kérdés is felmerül, hogyha elkezdünk „bezzeg fiatalozni”, akkor attól milyen eredményt várunk? Mert ha valakibe, vagy éppenséggel egy teljes korosztályba belerúgunk, akkor utána miért várjuk el, hogy legyen fejlődés, hogy merjenek elindulni a saját útjukon, hogy mondják el a véleményüket?
A közelmúltban szűkebb és tágabb környezetünkben ismét előkerültek a fiatalok, akik pedig rámutatnak erre a korosztályra, azok kimondottan negatív szövegkörnyezetben vagy egészen minősíthetetlen jelzőkkel teszik ezt. De ne menjünk külföldre, hanem először nézzünk körbe a saját házunk táján. Augusztus második felében tartották a 16. Kolozsvári Magyar Napokat, az eseménysorozat egyik, évek óta népszerű helyszíne az Ifjúsági Udvar – külön gratuláció a szervezőknek, hogy megálmodták és megvalósították ezt a helyszínt –, ahol egy beszélgetés során egy vlogger (videós tartalomgyártó) feltett oda nem találó kérdéseket a színpadon beszélő – alapjában véve online marketinggel foglalkozó – fiataloknak. Egyebek mellett elhangzott az, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha lezárják a közösségimédia-fiókunkat, vagy éppen mi az élet értelme? A kérdésekkel önmagukban nincs probléma, csak nem a megfelelő embernek tették fel. Egészségügyi kérdéseket sem teszünk fel egy mezőgazdaságban dolgozó személynek, vagy fordítva, mert bár lehet tapasztalata, nem az ő válasza a legszakszerűbb. Aki online marketinggel foglalkozik, valóban kell értsen a közösségi médiához, kell valami fogalma legyen az algoritmusról, de nem informatikus, vagy nem egy közösségi médiás felületet üzemeltető cég munkatársa. Ugyanezen tartalomgyártó elmondja a videója végén, hogy a székelyföldi fiatalok – merthogy egyet megkérdezett régebb – nem tudják, hogy ki az a Kós Károly. Egy személy válaszából kiindulva ez messzemenő következtetés, de tény: Erdélyben ez szégyen. De ez sem kapcsolódik az online marketinghez.
Szintén a videóban jön elő az a felvetés, hogy miért nem lehetett az említett előadáson szóban kérdezni? Miért volt kötelező egy digitális platformon keresztül feltenni a kérdéseket? Ez valóban jogos, hiszen egy olyan környezetben élünk, azzal szembesülünk, hogy egyre több ember – korosztálytól függetlenül – a képernyő mögött éli az életét. Csakhogy egy ilyen videó után vajon több bátorsága lesz a fiataloknak felszólalni, nyíltan kérdezni? Aligha.
Nem azt nézik egyesek, hogy vannak fiatalok, akik akár az egyetem mellett próbálkoznak valamivel, hogy vannak, akik tenni akarnak, bele akarnak vágni valami újba, hanem keresik a kákán a csomót. Igen, fognak hibázni a fiatalok, de nem csak ők. Ha viszont egyből letörjük a szárnyaikat, akkor próbálkozni sem fognak, lehet, hibázni sem. De biztos, hogy ez a jó út? Biztos, hogy ezen kellene elindulni?
Mennyivel emberibb és hasznosabb, tisztább lenne az őszinte bátorítás! Nem a hibák nagy erővel történő keresése, hanem az útbaigazítás, a segítségnyújtás vagy felajánlás. És mennyivel előbbre lennénk, ha az lenne az általános álláspont, hogy büszkék vagyunk a fiataljainkra! Mert van okunk bőven! Erdélyben vannak olyan fiatalok, akik eseményeket szerveznek, akik kiállnak a közösségük mellett, akik szó szerint a semmiből képesek csodát tenni. Fiatalok szerveznek a fiataloknak nyári eseményeket, beszélgetéseket, tudásátadást szolgáló rendezvényeket, vannak fiatal alkotóink, művészeink, vannak, akik világversenyekről hoznak haza aranyérmet, fiatalok, akik kiállnak a tanáraik mellett, fiatalok, akik kiállnak egymásért, és akik leépítik az etnikai különbség bélyegét, amit sokan a szomszédjukra is rámondanak, mert talán nem azt a nyelvet beszéli, mint ők. Igenis, a mai fiataloknak nagy eredményeik vannak, és vannak céljaik, van véleményük. Számos erdélyi ifjúsági szervezet rengeteg eseménye erre a bizonyíték! Akkor leszünk képesek fejlődni, előre lépni, ha végre meghallgatjuk és nem elhallgattatjuk a fiatalokat, ha teret engedünk nekik, hogy próbálják ki magukat, álmodjanak nagyot, mindezt pedig nem egy külföldi szervezet prése alatt De elsősorban a „bezzeg fiatalok” helyett mondjuk közösen: „bízunk bennetek, fiatalok”!
