Bezárnak a Bányák!

Bezárják kapuikat a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban székelő Bányák. A Székely Csaba Bánya-trilógiájának első két részéből készült Bányavirágot és Bányavakságot joggal nevezhetjük az utóbbi évek két legsikeresebb marosvásárhelyi színházi előadásának. A marosvásárhelyi drámaíró szövegei a Yorick Stúdió kezdeményezésére látták meg a napvilágot, majd a Tompa Miklós Társulattal együttműködésben koprodukcióként indultak diadalútjukra, rendre, 2011 októberében és 2012 szeptemberében. Az öt- és négyéves „futamidőt” tekintve  a két leghosszabb életű előadás nem csak a határon inneni és túli színházi szakma elismerését, de a közönséget is megnyerte magának. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az összesen 130 alkalommal játszott előadásokat közel 20 ezer néző látta Bukaresttől Pécsig 23 különböző városban. Az összesen 17 fesztiválszereplés pedig 18 díjat hozott a produkcióknak, illetve az alkotóknak. 

A művek helyszíne fiktív erdélyi magyar falu, ahol már nincs bánya, nincs munka, nincs pénz, nincs jövő, nincs remény. Szesz van, korrupció, bűnözés, békétlenség és magas öngyilkossági ráta – foglalja össze Stuber Andrea kritikus. 

Jelen melléklet az utolsó előadások alkalmával eleveníti fel a több évadon át tartó siker történetét.

A Bányák temetésére ezen a hétvégén kerül sor – dupla előadásokkal: január 21-én, szombaton 17 és 20 órától a Bányavakság, 22-én, vasárnap pedig szintén ebben a két időpontban a Bányavirág búcsúzik. 

Ezúton mondunk köszönetet a Bányák összes munkatársának, akik a hosszú pályafutás alatt hozzájárultak a sikerekhez:

Székely Csaba: Bányavirág – Rendező: Sebestyén Aba. Szereplők: Iván – Viola Gábor/Sebestyén Aba, Mihály – Bányai Kelemen Barna, Ilonka – Nagy Dorottya, Illés – Kovács Botond/Bartha László Zsolt, Irma – Gulácsi Zsuzsanna. Díszlet- és jelmeztervező: Lukácsy Ildikó. Zenei munkatárs: Czerán Csaba. Video: Sebesi Sándor. Világosító: Aszalos Attila. Ügyelő: Vajda György.

Székely Csaba: Bányavakság – Rendező: Sebestyén Aba. Szereplők: Ince – Szakács László, Iringó – Nagy Dorottya, Izsák – Ördög Miklós Levente/Tollas Gábor, Florin – Bányai Kelemen Barna, Izabella – Czikó Julianna. Díszlet- és jelmeztervező: Bartha József (asszisztensei: Bajkó Blanka Alíz, Hotykai Evelyn). Zene: Boros Csaba. Zenészek: Fazakas Attila, Pál Tamás, Sándor László. Maszk: Benő Kinga. Ügyelő: Szakács László

*

A Bányák pályafutásának részletei a melléklet belső oldalain olvashatók.

 

 

BÁNYAVÉG

Mikor a színházban egy előadás készül, az hasonlatos az első gyerek érkezéséhez egy friss házasságban. Kicsit átalakul a ház, kicsit figyelmesebb mindenki mindenkivel, egyesek kicsit érzékenyebbek, a szomszédok süteményt készítenek. Mindenki megpróbál egy kicsit jobb lenni. Aztán felsír a gyerek ami a színházban a bemutatóvégi taps. Majd felnő a gyerekelőadás. Abban az esetben, ha nem bukás, önálló életet él, majd… csendesen elfelejtjük. Archívumba kerülnek a cikkek, fényképek, bontóba a díszlet, raktárba a ruhák…  Vannak speciális esetek. Ilyen a két Bánya, ahogyan nem hivatalosan szólítjuk. Két olyan előadás, ami nem a színház gyereke. A Yorick Stúdióban születtek. Szerelemgyerekek voltak. Gondos Pál atyaként adoptáltuk őket.  Székely Csaba kiváló szövege, a színészek hihetetlen odaadása, Lukácsy Ildikó és Bartha József játéktere és nem utolsó sorban Sebestyén Aba sokoldalú érdemei egy mind ez idáig elképzelhetetlen sikersorozatot hoztak létre. Ugyanakkor a Bányák sikere egybeesett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház újragondolásával. Egy sikersorozat első darabjai voltak. A sikersorozat eredményeit mellé-keljük, de azt nem lehet papírra vetni, hogy milyen szakmai és erkölcsi elismerés övezte az előadást az évek során. Telt házak, dübörgő tapsok, nézői kommentárok… Most a telt ház ellenére, búcsúznunk kell. Az élet bonyolult és a szereplői mozgásban vannak. A két előadás játszásához öt színházzal kell időpontot egyeztetni. Ez sajnos a hatalmas távolságok és a színészek elfoglaltsága miatt szinte kilátástalan. Köszönet mindenkinek. Higgyünk a csodában, hátha egyszer majd még. Addig is köszönet mindenkinek. Az előadás nem halt meg… csak alszik.

Gáspárik Attila