Betegség, orvosok, orvoslás a magyar irodalomban (88.)

• 2026-08-19 15:00:00

• Kiss Zsuzsánna

Krónika az magyarok dolgairól – Heltai Gáspár, Bornemisza Péter

1575-ben Heltai Gáspár már nem él, amikor özvegye folytatja férje nyomdavezetői munkáját, és kiadja utolsó nagy művét, az Antonio Bonfinit és más latin történetírókat felhasználva készített könnyed, olvasmányos és ízes magyarságú Krónika az magyaroknak dolgairól című munkát. Heltai sok esetben szembefordul a „tényközlés” logikájával, hiszen a közemberek számára dolgozza át a történelmet szórakoztató, elgondolkoztató, új nézőpontokat felvillantó, olykor megrázó reneszánsz szépprózává. Józan paraszti ésszel leírja például, hogy Szent István király lelki beteg lett, és azután gyengült le testileg is! Abba betegedett bele, hogy aggódott országa sorsán, azon, hogy „Szent Emre herceg” nélkül „az ő magyari” talán elfordulnak a római kereszténységtől: „igen kezde ezen bánkódni, annyira, hogy a nagy bánatból egyik betegségből a másikba esnék. És a fájdalomban is esék annyira, hogy a lábán nem állhatna” (szerk. Nemeskürty István: Heltai Gáspár és Bornemisza Péter művei, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1980, 435.).

A Hunyadi-mondakör kapcsán Heltai inkább a katonák és közemberek körében elterjedt szájhagyományra támaszkodik. Heltai az, aki Mátyás  királlyá választásának csodás elemekkel teli mondáját lejegyzi, és aki az álruhás király kalandos történeteit először rögzíti.

Kiemelkedően szépen kidolgozott a Krónikában Hunyadi János betegsége és végrendelkezése a nándorfehérvári győzelem után. Hunyadi „a csatában teljességgel elfáradott vala. És e nagy nyughatatlanságból esék egy igen forró hideglelésbe”. Az orvosok – pestis ellen – „égváltoztatást” tanácsolnak, de a kormányzó állapota nem javul, „színében is megemésztődik”. Az orvosok kétségbeesnek, de Hunyadi „jó és szép renddel” végrendelkezik, s „lelkére is gondot visel” (Heltai–Bornemisza 1980, 456.). 

Mátyás király Bécsben bekövetkezett halálát Heltai Gáspár úgy adja elő, mintha abban Beatrix királynénak is lett volna szerepe. A királyt „hideglelés gyötri”, „kénlódni kezde”, a Beatrix által elébe hozott virágvasárnapi csemegékből nem eszik, szédül és ágyba kívánkozik. „Monda, hogy igen kerengene a feje, és hogy a szöme féne elveszne: meghagyá ez okáért, hogy bevinnék őtet az ágyasházba. […] mindnyájan megrémülének [Mátyás király] nagy óhajtással [jajgat és Jézust hívja]. Királyné asszony csak egyedül veszédik vala környűle, és felfeszíti vala a száját néki, és valami leves állatokat bocsát vala néki szájába. Fejében is piszkál vala, haját is vonogatja vala, karjait és lábait szorítja vala, hogyha valamiképpen szólhatna. Fülében is kiált vala, a szömeit is nyitogatja vala és mindenöket cseleköszik vala. Az orvos doctoroktól is tanácsot kérd vala, de mindheába.”  (Heltai–Bornemisza 1980, 481-482.)     

Történelmünk igaz és igazolatlan tényeivel szemben a jámbor olvasót, kinek testi-lelki egészséget kíván, Heltai Gáspár ekképpen kezeli. 

A világban, az emberben és az emberi sorsokban, életekben látott szörnyű eltévelyedések kimondásáért és orvoslásáért ragadott tollat a nyomdászatot is kitanult humanista, Habsburg-ellenes prédikátor-író, evangélikus püspök, Bornemisza Péter (vezetékneve latinul Abstemius; Pest, 1535. február 22. –  Rárbok, 1584 tavasza). Jómódú szüleit hatévesen (1541-ben), Buda török megszállásakor vesztette el. Árva gyermekként Felső-Tisza vidéki nemesi udvarokban nevelkedett. 1548 és 1553 között Kassán tanult. Miután 1552 júniusában a Habsburgok megszállták az Izabella királynő (vele a kis János Zsigmond) kezén lévő Kassát, a diák Bornemisza (kamaszosan) igyekezett szembeszegülni a város új uraival. 1553-ban, talán advent elején lepedőbe bújt kísértet mezében ráijesztett Kassa új kapitányára, aki éppen a templomban imádkozott. Ismerős életkép ez a Hamletből, ugye: amikor apja korai halálának okát kutatva, a dán királyfi látja imádkozni iparkodó nagybátyját a kápolnában? Igaz, nagy művét a romlott trónbitorló körüli dilemma egyetemes emberi kivetüléséről ötven évvel később írta meg Shakespeare. A csínytevő ifjú Bornemiszának verés és börtönbüntetés lett „a jutalma”. A börtönből karácsony után „angyal vitte ki” – társai megszöktették. Jó három évet bujdosott és rejtőzködött. Protestáns nemesi udvarok fogadták be, szolgadiákként főúri ifjak mellett járhatott külföldi egyetemeken, majd Nádasdy Tamás, illetve Nádasdy tiszttartója, Perneszith György anyagi támogatását nyerte el. Wittenbergben Melanchton Philipp tanítványa volt, tanult még Páduában, Velencében; 1557 áprilisától pedig a bécsi egyetem hallgatója volt. Közben ismét börtönbe került, ugyanis a magyarországi és az önállósodó Erdély közti belháborúkba keveredhetett (Nemeskürty: Heltai és Bornemisza művei, Szépirodalmi Kiadó, 1980, 1292.).

Szophoklész Élektráját fordítja 

A (még mindig csak) huszonhárom éves Bornemisza Bécsben görögtanára, Georg Tanner (magyar nevén Szabó György) buzdítására és tizennégy magyar diáktársa hasznára iskoladrámának fordította magyarra Szophoklész Élektráját. Fordításában egyszerre volt hűséges a görög eredetihez és alkotott eredeti, az iskoladráma kereteit túlszárnyaló reneszánsz magyar drámát. Forrása az 1502-es ógörög editio princeps és több latin fordítás is lehetett. Erasmus latin Elektrája 1535-ben jelent meg. Ugyanakkor a bécsi magyar diákok latin tankönyvként tanáruk, Tanner Szabó György 1555-ös bécsi kiadású, jegyzetekkel ellátott fordítását használták. A zsarnok uralkodó meggyilkolásának dilemmájáról és a gyilkosságra készülés testi-lelki fokozatairól szóló Tragoedia magyar nyelven az Sophocles Electrájából  negyvenhárom évvel előzte meg Shakespeare Hamletjét! Orvosilag több érdekes szálon is elindulhatunk e remekmű felfedezésére.

Kezdjük azzal, hogy a traumatizált és diszfunkcionális család legtudatosabb tagja, Electra (a szereplőnevek esetében Bornemisza helyesírását követjük) pontosan abban a kórban szenved, amit ma poszttraumatikus stressz-szindrómának nevezünk. A trójai háború miatt sokáig távol járt apja, Agamemnon király visszatérése örömből azonnal gyászba fordul, mert a hűtlen királyné, Clitemnestra és szeretője, Aegistus meggyilkolják. Igaz, hogy közönségesen megromlott feleségével szemben Agamemnon „számlája” sem egészen tiszta, mivel – ez az Electra cselekményének előzménye csupán: „háborús célokra” nagy fájdalommal, ellenkezéssel, de mégis feláldozta elsőszülött lányukat, Iphigéniát. Iphigénia idősebb húga, Electra hősi lélek, de egyedül marad a gyászban, mivel fivérét, Orestest – mint majd Hamletet – az udvartól távol tartják, a legfiatalabb húg, Chrisothemis pedig inkább puhán és csendesen alkalmazkodik anyja udvartartásához, mintsem lázadni merne. A Bécsben tanuló magyar diákok előtt világosan ott állt tanáruk, Tanner-Szabó-Melantius drámaelemzése, amint a maga latin Elektra-fordításában is kifejtette, hogy a tragédia igazi dilemmája politikai jellegű: a csendes tűrés, avagy a gyilkos indulatig dagadó lázadás között feszül… Electra először „csak” gyászreakciókat produkál: nem eszik, nem alszik, „teste elaszályosodik”, szíve „szorong”, lelke „elnehezül”. A drámában láthatjuk, hogy a főhős bánata, gyásza nem érzelem, hanem állapot, depresszió pszichoszomatikus tünetekkel, tehát betegség. A gyászoló lefogy, arca hamuszínű, szíve „megsűrűsödik’, vére „megkövül”. Az első felvonás ötödik jelenetében, amikor megjelenik a közösséget képviselő Chorus, már hiába vigasztalja és hiába hívja Electrát a megalkuvó passzív tűrés „akolmelegébe”. Electra elszigetelődik, és készül a jogosnak ítélt bosszúra.  

A betegítő gyász ellenszere Electra számára nem a csendes beletörődés, hanem a rögeszméig fokozódó és tettlegességig fajuló bosszú. A még csak „deák” Bornemisza a mindig csak óvatosan Habsburg-ellenes Nádasdy patronátusa alatt világosan ábrázolja, hogy a mértéktelen gyász beszűkült tudathoz vezet, s a beszűkült tudat egyféle őrület, amely lelkiállapot a gyilkosság elkövetéséhez elvezet…

A Magyar Electráért Bornemiszát (még) nem üldözték, az 1558 júniusában kiadott kötetek mégis eltűntek, egy példány kivételével. Ezt az egyetlen kelet-németországi (gothai) példányt 1923-ban találták meg; a magyar tragédiát még abban az évben feltárta és kiadta Ferenczi Zoltán, pár év múlva korszerű nyelven újraírta Móricz Zsigmond; a csodálatos drámát ma eredetiben is játszhatják, olvashatják.

Orvosi szempontból értékelhető a zsarnoki uralom elviselésének harmadik, legkevésbé sem eszményített útja is a Magyar Electrában. Bornemisza már az első jelenetben színre állít egy sem az eredetiben, sem más fordításokban nem létező szereplőt, Parasitust. Az élősködő nevet és viselőjét Bornemisza találta ki. Parasitus a talpnyaló szolga típusa volt az ókori komédiákban. Plautusnál viccelődő, olykor a groteszkségig falánk, csak a következő étkezésre törekvő figurák jelenítették meg (más neveken); Terentiusnál ravasz, számító, a cselekményt is bonyolító szereplők alakjában tűnik fel a parazita embertípus. Bornemisza Electrájában Parasitus Aegistus hízelgő szolgája, de hamar megtudjuk, hogy korábban Agamemnont szolgálta. Első megszólalása így hangzik: „Úgy, felséges uram, úgy! Lakjunk, meddig csak lakhatunk!” (Heltai és Bornemisza 1980, 547.) Az élősdi lakáj hamar felméri, hogy új ura jellem és tisztesség dolgában jóval csekélyebb értékű, mint orozva meggyilkolt előző gazdája: „Azmint látom, nem Agamemnon ez, fel tudja süvölteni az másét” (548.). Élősködő típus maga Aegistus is, hiszen nem vonult hadba, elfoglalta Agamemnon helyét Mükéne közösségi és magán-

életi síkján, majd nemcsak kárt okozott (mint a paraziták a gazdatestben), de meggyilkolta a hazatérő királyt. Parasitus pedig, amikor megjelenik Orestes, hogy apjáért bosszút álljon, átáll a fiú oldalára, s nemcsak segédkezik új „felséges urának” a véres bosszúban, de meg is magyarázza Aegistusnak a végső percben, hogy „az, ki ebül keresi, ebül veszi hasznát” (588.).    

A „paraszitosz” görög szó asztali vendéget jelentett, de már az ókorban használták, nem is átvitt értelemben, az élősdi személyre. Mikroszkopikus parazitákat legelőször a holland biológus, Antoni van Leeuwenhoek látott – a Giardia egysejtűt találta meg mikroszkóp alatt (saját ürülékéből vett mintában). Bornemisza Péter 1558-ban a zsarnoksággal szembeni magatartásformák közül a simulékony haszonélvezőét bélyegezte meg a Parasitus névvel. Az egyetemista ifjú tudatosan és egyértelműen „az egyéni és közbajok” leleplezésére és a „keresztyéneknek erkölcsöknek jobbításokra” (595.) szerezte drámáját, melyben az ókori hitvilágot protestáns keresztény hitbe olvasztotta. Így a hübrisz (mértéktelen gőg mint tragikai vétség) és peripetaia (tragikus sorsfordulat) ógörög fogalmai helyett a bűn és büntetés, a lelkiismeret és gondviselés fogalmait találjuk a magyar tragédiában. „Későn bár, de nesztelen léptekkel jön a büntetés”, írja utószavában. Korabeli ördögképzeteket és pszichológiai fogalmakat egyaránt használ: Orestes „rettenetes tébolyulásba” esik, „ördögök dühössége és zsarnoksága szüntelen cselt vet az emberi gyengeségnek” (594.). Fordításának utószavában a nemzeti nyelvekre fordítás fontosságának tudatában az erazmista Biblia-fordítók gondolatait folytatja:

„Minden józan ítéletű ember előtt ismeretes, hogy néhány év óta már elkezdődött az írás magyar nyelven is, amelyet nekünk, Cicero és minden műveltebb nemzet példája alapján súlyos okokból napról napra mind jobban és jobban tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani kell” (598.).

A Magyar Electra végkicsengése a politikai dilemmán túl erkölcsfilozófiai: „Lelkiismeretesen éljetek, ne úgy, mint az esztelenek!” (597.). Érdemes elolvasnunk, minden sora gyönyörű, jelenetei izgalmasan peregnek. Amikor Orestes megérkezik, először még leplezi magát, és amint a családi helyzet és Orestes vélt halála miatt jajveszékel Electra, maga Orestes is könnyezik. Electra ezt észreveszi, s így fordul a számára ismeretlen férfiúhoz: „Mit könyvez, jó uram?” (580.) A váratlan örömöt húgának csak lassan adagolja Orestes, nehogy sokkot okozzon vele…

***

Kérjük kedves Olvasóinkat, hogy az októberi kvízjátékra készülődve olvassák figyelmesen sorozatunkat; a régi sorozatrészek megtalálhatók és letölthetők a világhálóról a Népújság Betegség és orvoslás a magyar irodalomban Kiss Zsuzsánna linken. Több rész egyből megjelenik, szerző vagy sorozatszám alapján is lehet keresni.