Beláthatatlan következményei lesznek a klímaváltozásnak
2024-07-15 14:00:00
- Nagy-Bodó Szilárd
Emelkedő tengerszint, hőség, szemét, növényzet pusztítása
A mostani forróságban a bőrünkön érezzük a globális felmelegedést. Lehet persze azt mondani, hogy nyár van, azért van meleg. De ennyire és ilyen égetően? Az emberek és az állatok is tudnak védekezni a rendkívüli hőség ellen, azonban a növények vagy éppen a Föld északi és déli részén lévő jégsapkák nem, ennek pedig nagyon súlyos következményei lehetnek! A Vibe Fesztiválon tartott előadást dr. Toldi Ottó, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Klímapolitikai Intézetének vezetője Klímaváltozás: mentsük meg a sört és a jegesmedvéket címmel. A szakértő az előadás után a Népújságnak is nyilatkozott.
Elmondása szerint, bármennyire is furcsán hangzik, jelen állás szerint jobban kell félteni a sört, vagyis az árpát (ami az egyik alapanyaga a sörnek), mint a jegesmedvéket. Ezen állítását arra alapozza, hogy a jegesmedve már megtalálta a túlélés kulcsát, ami a táplálék miatti délre vándorlás. Így keresi a túlélési lehetőségeket a jegesmedve, és közben keveredik a barna medvékkel és a grizzlykkel, ennek eredményeképpen pedig egy világosbarna medvefaj jön létre, mutatott rá dr. Toldi Ottó, aki szerint ennek következtében a jegesmedvék túl fogják élni a klímaválságot, igaz, nem abban a formában, ahogy most ismerjük őket. Az MCC Klímapolitikai Intézetének vezetője szerint hogyha valamikor a sarkokon helyreállnak a körülmények, akkor meglesz annak a lehetősége, hogy a fajok elkezdenek szétválni, és újra kialakul a jegesmedve. Tisztában van azzal, hogy ez a magyarázat az extrém klímavédőknek nem tetszik, de látni kell, hogy ez is része az evolúciónak – vélekedett dr. Toldi Ottó.
Ugyanakkor az árpának nincs meg a lehetősége a vándorlásra, és növényként a hűvös, csapadékos időjárást kedveli, a globális felmelegedés hatására megvan annak az esélye, hogy az árpa nem fogja a mostani klímát kibírni, ezért lenne szükség növénynemesítőkre, hogy létrehozzanak egy olyan, szárazságtűrő árpát, amely képes elviselni a klímaváltozást, mondta a Klímapolitikai Intézet vezetője.
Továbbá a globális felmelegedésről nemcsak a jegesmedve és a sör párhuzamában lehet beszélni, ugyanis tisztában kell lenni azzal, hogy olvadnak a jégsapkák. Ennek következtében 1880 óta 30 centiméterrel nőtt átlagosan a tengervízszint. Ezen adat olvastán talán sok ember nem kap a szívéhez, hogy valamit tenni kell, mert nagy baj jön, viszont árnyalja a képet, hogy ez egy exponenciális folyamat, emelte ki a szakértő. Ezalatt azt kell érteni, hogy felszakadoznak a jégtáblák, és a jeget több helyen éri el a melegebb víz, ami felgyorsítja az olvadást, azt a folyamatot, amelynek a tengervízszint-emelkedés a következménye. 2100-ra átlagosan 2-3 méterrel is emelkedhet a tengerszint. Ez pedig katasztrófát jelent.
Lényegében a megnövekedő tengerszint teljesen veszélybe sodorja az emberi civilizációt. Elsősorban gondoljunk arra, hogy a városi lakosság 60%-a tengerparton él, tehát mindenképpen szükség van ezeken a helyeken a védekezésre. Ilyen tekintetben elég csak Hollandia példájára gondolni, ahol már nap mint nap harcolnak az emelkedő tengerszinttel. De a védekezés a tengerparti városok esetében nem is lesz elegendő, egészen bizonyos, hogy lesznek olyan városrészek, amelyeket ki fog kelleni üríteni, és új lakónegyedeket kell majd létrehozni, világított rá dr. Toldi Ottó. Ezzel egy időben pedig a gazdaság is nehéz helyzetbe kerül, mert a védekezést és újjáépítést valamiből finanszírozni kell, másrészt a kikötők is veszélybe kerülnek az emelkedő tengerszint miatt.
De van egy másik, még súlyosabb vetülete is ennek. A sós víz bekerül a talajba, az édesvízkészletekhez. A sós víz pedig sem emberi fogyasztásra, sem növénytermesztéshez használt öntözővíznek nem alkalmas. Ilyen tekintetben pedig egyértelmű: valamit tenni kell.
A kérdés az, hogy mit? Sokan felháborodnak, ha valaki azt állítja, hogy az ember felelős a klímaváltozásért. Nagy valószínűséggel nem ez az egyetlen tényező, viszont az emberi élet is nagyban hozzájárult a mostani helyzethez, egyrészt a CO2-kibocsátással, másrészt azzal, hogy a Föld növényzetének közel a felét már eltüntettük, hangsúlyozta az MCC Klímapolitikai Intézetének vezetője. De akkor most mit tehetünk?
A rövid válasz az, hogy bármit, minden kicsi lépés számít! Érdemes egyéni és családi klímavédelmi stratégiákat kidolgozni, igen, ezek bizonyos lemondásokkal járnak, de nem azt jelentik, hogy teljesen ellehetetlenítjük a saját életünket, húzta alá dr. Toldi Ottó, aki felvetését azzal példázta, hogy ne menjünk mindenhova autóval, hanem használjuk a tömegközlekedést, vagy éppen kerékpározzunk, sétáljunk. Ezek is sokat hozzátesznek ahhoz, hogy élhetőbb maradjon a Föld.
Továbbá a szülőknek is nagy a felelősségük, nem mindegy, hogy milyen példát mutatnak a gyermekeiknek. Ha azt látják, hogy kitakarítjuk a kertet, összeszedjük a szemetet, ha az utcán látunk szemetet, azt is felvesszük, szelektíven gyűjtjük otthon a hulladékot, komposztálunk stb., akkor ők is így fognak eljárni felnőttkorukban, emelte ki az MCC Klímapolitikai Intézetének vezetője. Nem elhanyagolható a tanintézmények szerepe sem, hiszen a gyermekek az oktatóiktól is átvesznek példákat. Az óvodában, az iskolában is a pedagógus képes példát mutatni a tanítványainak a tudás átadása mellett.
Utóbbira a Mathias Corvinus Collegiumnál is törekednek, például a Tavaszi Akadémia nevű eseményükön (Magyarországon) séta közben a résztvevők összegyűjtötték a szemetet az esztergomi várnál. Ez egy kis lépés, de sokat számít, főleg akkor, ha egyre többen kezdenek el így gondolkodni. Ha odafigyelünk ezekre a kicsi dolgokra, akkor hosszabb távon maradhat élhető a Föld.
Összességében mindent meg kell tenni, még akkor is, ha valamilyen szinten lemondásokkal jár, hogy tartsuk minél élhetőbb szinten a Földet, és próbáljuk meg megmenteni mind a sört, mind pedig a jegesmedvéket!
