A bátorság legyőzte a félelmet

Hatvanegy évvel ezelőtt a bátorság legyőzte a félelmet, és összefogást szült – hangsúlyozta Latorcai Csaba, a magyar Miniszterelnökség helyettes államtitkára szombaton Budapesten, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének megemlékezésén.

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot „nemzeti identitásunk és a bátorság szimbólumaként” említve Latorcai Csaba kijelentette, a magyarok az utóbbi ezer évben nagyon sokszor kényszerültek szembesülni azzal, hogy „a szabadság és a függetlenség nem magától értetődő, természetes létállapot”. A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem – idézte Bibó István szavait, hangsúlyozva, hogy ezek összefoglalják a magyarság évezredes szabadságküzdelmének lényegét, hiszen az aktuális siker mindig attól függött, hogy le tudtuk-e győzni az elnyomóink által belénk táplált félelmeket. Úgy fogalmazott: a világ először nem értette, aztán értetlenül csodálta, végül feláldozta a reálpolitika oltárán mindazt a szabadságcsodát, amelyért a magyar nép 13 napig fegyverrel küzdött, végül csak a hangzatos szózatok sorai közé elbújtatott sajnálkozás maradt. Hozzátette, a feledés homályába süllyesztették volna 1956 eseményeit, ha nem lettek volna, akik vállalják az emlékek megőrzését.

Boross Péter volt miniszterelnök beszédében azt emelte ki: az öröm, a dicsőség, a büszkeség és a fájdalom érzése keveredik 1956 emlékében, miközben mind kevesebb élő egykori résztvevőnek róhatjuk le tiszteletünket és köszönetünket 1956-ért.

Miért van az, hogy ez a nemzet az első, amelyik meg tudott maradni itt, ezen a földön? – tette fel a kérdést, a túlélés titkaként „a megmaradás és a szabadságvágy szinte végletes és korántsem minden nemzetnél ismert tulajdonságát” adva meg, egy ösztönös erőről beszélve, amely megnyilvánul, ha „ártó kezek akarnak rontani rajtunk”.