Bakamúzeum Szekszárdon

Stílszerűen a szekszárdi vármegyeháza egykori légópincéjében működik a jó néhány háborús ritkaságot őrző Bakamúzeum.

Magyar tiszti egyenruhák

Stílszerűen a szekszárdi vármegyeháza egykori légópincéjében működik a jó néhány háborús ritkaságot őrző Bakamúzeum. Bár Magyarország-szerte több gyűjtő is közszemlére bocsátja háborús emlékeit, a szekszárdi múzeum élményszerűvé igyekszik tenni a látogatást: a gyerekek felpróbálhatják a rohamsisakokat, kézbe vehetnek egy-egy korabeli fegyvert is. 

A júliusi forróság után kellemes, alig több mint húszfokos hőmérséklet fogad a klasszicista épület – kissé eldugott lejáraton megközelíthető – pincéjében, ahol két helyiség van zsúfoltan berendezve háborús relikviákkal. Egy körülbelül 40 négyzetméteres terem a második világháború katonáinak tárgyait, fegyvereket, zubbonyokat, kitüntetéseket, dokumentumokat tesz közszemlére, egy kisebb szobában az első világégés emlékei, fotók, Ferenc József arcképével ellátott rámás emléklapok, levelezések, tűzoltó- és rohamsisakok láthatók, az összekötő folyosón pedig a Tolna megyei légi eseményeket ismerhetik meg a vendégek.

A Bakamúzeum két szekszárdi gyűjtő otthoni tárolókat kinőtt anyagából jött létre. Tálosi Zoltán és Borbandi György 2009-ben tárta a nyilvánosság elé a mára mintegy ezerötszáz darabosra nőtt gyűjteményét.

– Több mint harminc éve gyűjtöm a világháborúk emlékeit, 14-15 évesen szereztem meg az első bajonettet – mondta az MTI-Pressnek a 45 éves, nevelőtanárként dolgozó, történelem szakos tanító, Tálosi Zoltán, aki a Tolna megyei légi harcok szakértője is. Most a témában, 1500 példányban megjelent könyvének javított kiadásán dolgozik. Indíttatásához hozzájárult az is, hogy anyai nagyapja a Don-kanyarnál esett el, és két dédapja harcolt az első világháborúban.

Társa – a marketing szakmában dolgozó, 37 éves – Borbandi György is a dédnagyapa obsitlevelének köszönheti érdeklődését. Dédapjának öccse, a második világháborúban elesett vitéz Edelényi András katonafényképe a múzeum falára is felkerült.

Magyar, német és szovjet fegyverek

A gyűjtemény egyik kuriózuma Kozma László főhadnagy, a Szent László hadosztály utász zászlóalj-parancsnokának teljes hagyatéka, amelyre Mosonmagyaróváron bukkantak. – Az alakulat az egyik leghíresebb volt az akkori magyar hadseregben, a szovjet csapatokkal szemben is komoly ellenfélnek számított – jegyezte meg Tálosi Zoltán. Értékesnek tartják a tolnai származású Sallai Ferenc főhadnagy köpenyét; viselője a keleti fronton 30 évesen esett el, külön vitrinben emlékeznek meg róla.

A mintegy száz kitüntetés, jelvény között különlegesek a – Németországhoz hű – Volksbund jelvényei; a kollekcióban szintén a kevés fennmaradt kitüntetések közé sorolják Ferenc József lovagkeresztjét, egy-egy második világháborús tiszti keresztet és arany vitézségi érmet.

A magyar, német és szovjet fegyverek között ugyancsak különlegességnek számít egy francia, Chauchat gyártmányú golyószóró, amelyből kettőt ismernek az országban. A fegyver párja a Hadtörténeti Múzeumban van. A szekszárdi Chauchat a Sióból került elő, Tálosi Zoltán restaurálta. Azt nem sikerült kideríteni, hogyan került Tolna megyébe: annyit lehet tudni, hogy a Wermacht francia zsákmánya lehetett, amelyet eladtak a szövetségeseknek. A nyilas alakulatok is kaptak 30-50 darabot. A gyűjtők szerint egyébként nem volt jó minőségű fegyver, tűzgyorsasága változó volt, és rossz anyagból készült.

Szintén saját kutatás eredménye egy 1944 márciusában lezuhant szovjet JAK-9-es vadászrepülőgép, amelyet Tálosi Zoltán 2007-ben ásott ki a földből. Azt nem tudni, hogy a Pálfa és Simontornya között lezuhant gépet magyar vagy német vadászgép lőtte-e le, mindenesetre a függőlegesen zuhanó repülő motorja, légcsavarja és fegyverzete öt és fél méterre fúródott a szántóföldbe. Nem kevés szerencsével előkerült egy adattábla, amely alapján sikerült azonosítani a típust, majd pedig azt is, hogy a JAK-9-es M változatával csak két, korábban Madocsán állomásozott ezred repült. A pilótát, egy szovjet hadnagyot is azonosították, akit Madocsán temettek el. A múzeumban a légcsavar agya és a gép motormaradványa látható.

Rohamsisak, amelyre ásónyelet szereltek

A kiállított tárgyak nem kis része egészen más jellegű gyűjtés eredménye: MÉH-telepekről származik. Került elő a fémhulladékok közül első világháborús orosz rézcsajka, a cári hadseregben használt rézkulacs, de szekszárdi MÉH-lelet egy, a pápai ejtőernyős ezred emblémájával díszített rézkulacs is. Egy rohamsisak is újrahasznosításról árulkodik: ásónyelet szereltek rá, és maltert mertek vele…

A Bakamúzeum gyűjteményének csak egy része Tolna megyei, egy birodalmi sast és horogkeresztet ábrázoló zsákot, amelyben terményt vagy lisztet tároltak, például osztrák gyűjtőtől vásárolták 15 euróért.

Tálosi Zoltán elhárította a tárgyak értékére vonatkozó kérdéseket. Annyi bizonyos, hogy a világháborús emlékeknek széles piacuk működik; egy lőszeres ládához akár 1200 forintért is hozzájuthat a gyűjtő, hatástalanított német fegyvereket, egy-egy Gewehr-pisztolyt 20 ezer forintért, egy Mauser-puskát 150 ezer forintért lehet megvenni. A bajonettek ára 20-25 ezer forint, a szintén német rohamsisakok árfolyama 60-70 ezer forint körül jár, míg vaskereszteket 30-40 ezerért kínálnak. Egy Enigma német rejtjelező készülék milliós értéket képvisel.

A két gyűjtő nem mulasztotta el leszögezni, hogy a múzeummal nem a háborúnak állítanak emléket. – Mindketten gyűlöljük a háborút, azok előtt tisztelgünk, akik kénytelen-kelletlen részt vettek bennük, és hősiesen harcoltak – hangsúlyozták.

A Bakamúzeumba már minden szekszárdi iskola diákjait meghívták egy-egy látogatásra. – Nálunk kézzelfoghatóak a dolgok, meg lehet érezni a korabeli technika súlyát, színét, szagát, az embert megragadja a kor hangulata – válaszolta Tálosi Zoltán a kérdésre, mit tesz hozzá gyűjteményük a tankönyvekhez. – Ha a gyerek kézbe vesz egy kulacsot, fegyvert vagy kitüntetést, az megerősíti benne az iskolában tanultakat.

Tóth Ferenc