Az új Vejnemöjnen

Sokak számára ismerős lehet a címben említett név. Induljunk el egy romantikus kirándulásra, ahol megismerkedhetünk Vejnemöjnen világával!

Képzeletbeli utunkat csillagfény világítja meg, majd a sarki fény játszik üdvözlő táncot látogatásunk tiszteletére. A tenger a végtelen titkok és rejtélyek sötétjébe burkolózik, csak néha-néha pislog vissza a hullámokról valamelyik csillag tükörképe. A partról szerény kis ösvény vezet a titokzatos félhomályban. Friss emberi lábnyomok álmodnak a porban. Elindulunk, és követjük a léptek irányát. Egy erdőbe érünk, majd az erdőből egy tisztás szélére. Az esti csendben ének hangja röpköd a szellő szárnyán. Kis kunyhó előtt ősz öregember dalol. Éneke maga a varázslat: felidézi a régmúlt idők szépségét, csodáit. Énekéből erő árad, és sok nagy titka elevenedik meg a világnak. Aztán megtudjuk, hogy Venemöjnen csak dalol, mert neki dalolni kell, másképp szegényebb lenne a világ. Messze földön híres az éneke, és sokan tisztelik vagy félik.

Ezt a mesés, szép világot sose ismernénk, ha Vejnemöjnen hatalmas dalával el nem varázsolt volna egy fiatalembert. Ezt a fiatalembert Elias Lönnrotnak hívták. Az öregember éneke őt is elvarázsolta, és mert szót fogadott az intésnek, elnyerte a jutalmat, népe szolgálatának jutalmát.

Elias Lönnrot 1802-ben született a dél-finnországi Sammatiban. Mint minden népmesehős, ő is egy szegény ember gyereke volt. Az apa szabó volt, de sok mindenhez értett, mert saját kunyhójukat is ő építette egy kis dombocskán a nyárfák árnyékában. Bár szerény volt a kunyhó, mégis gazdag volt, mert körülölelte a héttagú családot és még két szabóinast.

A kis Eliast mesék és énekek tanították, hogy majd felnőttként helytállhasson a világ elágazó ösvényein. Hamar kiderült, hogy rendkívül fogékony. Tanulni is szeretett. De mit ért a tehetség, ha néha az is megtörtént, hogy a kisfiúnak házról házra kellett járnia a betevő falatért. Aztán ahogy cseperedett, egyre bizonyosabbá vált, hogy tanítani kellene a fiúcskát. A család – de főképp legnagyobb testvére – mindent megtett, hogy a gyerek kamatoztathassa tehetségét.

Elias iskolába került, hogy a mesék után végre megismerhesse a valóságot is. Kiderült, hogy a mesék egy szebb világról szólnak. Abban az időben Finnország a svédek árnyékában küszködött némi napfényért. Az ország hivatalos nyelve a svéd és a latin volt. Az iskolázott finnek már a svéd nyelvet beszélték, a finn amolyan parasztnyelvnek számított akkor. (Hasonló volt a helyzet a XIX. századi Magyarországon is, mert itt az ország elitje szégyellte saját anyanyelvét, és inkább németül meg franciául beszélt.)

1809-ben fordulat következett a finn történelemben, mert szakítottak a közel hétszáz éves svéd kapcsolattal, és az ország orosz fennhatóság alá került mint autonóm tartomány. Ekkor kezdődött el egy hosszú nemzetiségi mozgalom, amely megteremtette a finn nemzetet. Nem hiába emlegetik úgy a  XIX. századot, mint a nemzetek születésének évszázadát.

Elias Lönnrot 1822-ben beiratkozott a turkui egyetemre filozófiai alapképzésre. Itt ismerkedett meg Johan Vilhelm Snellmannal és Johan Ludvig Runeberggel, akik később kulcsszerepet játszottak Finnország kultúrájának és nemzeti identitásának kialakításában.

A filozófiai képzés után Elias beiratkozott az orvosképzésre is. Hogy fenntarthassa magát, közben magántanárként tanított. 1832-ben megszerezte az orvosi diplomát is.

A fiatal orvos oklevéllel és egy furulyával a kezében kettős útra indult. Kerületi orvosi gyakornokként naponta megfordult a legszegényebb falvak világában. Miközben gyógyított, mesélni kezdett, aztán az emberek is mesélni kezdtek neki. Ekkor bontakozott ki előtte a finn népköltészet gazdagsága. Időben belátta, hogy ezt a kultúrát meg kell menteni, fel kell karolni.

Elias tizenegy gyűjtőútja alatt hihetetlen mennyiségű anyagot jegyzett le. A népköltésekben megelevenedett a finn őrtörténet, a hiedelmek és az ősi vallás is – egy addig ismeretlen világ tárulkozott ki előtte. Elhatározta, hogy a népdalok, mesék, mondák és hiedelmek töredékeiből megalkotja a finn nemzeti eposzt.

1835-ben nyomtatott formában megjelent a Kalevala. A mű annyira jól sikerült, hogy hamarosan világhírűvé vált – az addig ismeretlen finn nép pedig egyből kiemelkedett az ismeretlenségből.

(Folytatjuk)