Az orvos helye a digitális világban

A konferencia tanulságai

A múlt év végén a digitális orvoslásról Marosvásárhelyen tartott gondolatébresztő konferencia (Digitális orvoslás az emberközpontú gyógyítás szolgálatában) egy hosszú beszélgetéssel végződött. Az erről szóló tudósítás közlése az ünnepi lapszámok, szabadnapok miatt elmaradt, ezért kissé megkésve tesszük közzé a zárórendezvényen megfogalmazott tanulságokat. 

Szükség van-e orvosokra?

A beszélgetés során dr. Szatmári Szabolcs ideggyógyász főorvos, egyetemi előadótanár „provokálta” hozzászólásra a fiatal résztvevőket. 

Tette ezt egy olyan helyzetkép felvázolásával, amelyben kizárólag gépek végzik az adatfelvételt, állapítják meg a betegséget, robotok műtik meg a beteget. Ez az automatizált folyamat bizonyos szempontból lehet kedvező azoknak, akik tartanak a kellemetlen kérdésektől, nem szívesen mutatják meg előnytelen alakjukat egy orvosnak. A gép nem fog kommentálni, megállapítja a diagnózist, a robot megműti a beteget. Ha azonban a műtét után sem lát orvost a beteg, akivel szóba állhatna, nos, a vitavezető határozottan kijelentette, hogy nem szeretne ilyen helyzetben lenni. Majd azt is hozzátette, hogy ez nem zárja ki, hogy az újabb x, y, z nemzedékek számára mindez elfogadható, sőt természetes lehet.

Hol az orvos helye, mi a feladata, ha olyan tökéletes a műszerezettség, és minden pontos, megbízható program szerint működik? Ilyen feltételek mellett szükség van-e egyáltalán orvosra? – tette fel a kérdéseket, majd válaszolt is: akkor lesz pontosabb az anamnézis, ha a folyamatot orvos felügyeli, aki az árnyalatokat, a hangsúlyokat is észreveszi. 

Válaszát megerősítették a fiatal résztvevők is, akik szerint fontos az orvos jelenléte, aki átlátja az okos gépek által megállapított diagnózist. Ugyanakkor a fejlett technológia ellenére is az orvos és a beteg közötti kapcsolat már eleve serkentő hatással van a gyógyulásra. Ha ezt a lelki segítséget nem kapja meg a beteg az orvostól, máshol fogja keresni. Az embernek egyébként is igénye van a társas érintkezésre, ezért hatékonyabbak a társaságban végzett megelőző és rehabilitációs tevékenységek – utaltak a hozzászólók a konferencián hallottakra. 

Rezidens orvos véleménye szerint a digitalizáció ezen a nemzedéken „csattan”, ugyanis rengeteg dokumentumot kell hagyományos módon és elektronikusan is kiállítani. A technológiával való babrálás pedig igénybe veszi az orvos idejének az egyharmadát, amit egyébként a betegekre fordíthatna. Emiatt a digitalizáció térhódítása a gyógyításban azt is jelentheti, hogy a mai rezidensek esetleg nem lesznek olyan jó klinikusok, mint tanáraik. Másrészt megnyugtató volt hallani, hogy a technológia ismét visszaviszi az orvoslást a személyre szabott medicinához, a beteg mellé. 

Standard algoritmus, egyéni kezelés

Sok szó esett arról, hogy a technológiai fejlődés mennyire könnyíti meg az orvos dolgát, mennyire betegközpontú a fejlődés, arról azonban kevesebb, hogy mennyire nehezíti meg az orvos életét, akinek dupla annyi munkája lesz. Milyen hátrányai származnak, hogyan fogja az orvosokat megterhelni, hogyan fognak alkalmazkodni a megnövekedett információhalmazhoz? – hangzottak el a bizonytalanságok is. 

A korábbi vélemények részleges cáfolata sem késett: nem lett több a jelenlegi rezidensek dolga, de más lett, van, ami könnyebbé vált, van, ami nehezebb. A technológia a különböző szakterületeken rohamosan fejlődik. Korábban a standard kezelésre, jelenleg az egyénire esik a hangsúly. Legyen meg a standard algoritmus, ami elvezet az egyéni kezeléshez, és ez fog nagy segítséget nyújtani a betegellátásban. 

Egy normális fejlődésről van szó, annak ellenére, hogy egy újabb technológiai „bumm” előtt áll az orvoslás, de ez az út. Meg kell tartani a konvencionális medicina alapjait, és ki kell használni az új technológia előnyeit, minimálisra csökkentve a hátrányokat. Ha a papírmunka leterhel, legyenek digitálisan rögzítve az adatok – vélték egyesek. A minden legyen digitális ellenében pedig elhangzott a példa, hogy éjjel három órakor rosszul lesz a beteg, kellene tudni, hogy milyen gyógyszereket szed, de nincs hálózat, nem lehet látni a digitális kórlapot. A Németországban kipróbált teljes digitalizáció feltehetően ilyen vagy hasonló okok miatt nem vált be, és az elektronikus adatrögzítésről visszatértek a papíralapú rögzítéshez, ami nem a jövőt jelenti, de egyelőre hasznosabbnak bizonyult.

A pozitív placebó

A betegek elhalálozása a modern kórházakban sem lett kisebb, mint akkor, amikor a kedvesnővérek, apácák ápolták, erősítették lelkiekben a kórházban ápoltakat, miközben ma a technológia és a gyógyszerek segítségével gyógyítanak. Mindkettőre szükség van, a személyes kapcsolatra és a technológiára is. Hiszen jól dokumentált tanulmányok szólnak arról, hogy az orvos pozitív placebó, személyének 30 százalékos hatása van a gyógyításban. Elhangzott továbbá, hogy az orvosok is a sérülékeny társadalmi csoportba tartoznak, amit nem szabad a fejlesztés során elfelejteni. Orvosközpontú medicinára van szükség, ami betegközpontú is egyben. 

Azért sem lehet kiiktatni az orvosokat, mert a szoftvereket, azaz a gépeket működtető programokat, bármennyire is digitálisak, emberek írják, akik tévedhetnek, s így a programoknak hibái is lehetnek. A digitális medicina jelen van gépként, de fontos, hogy az orvosok emberként legyenek jelen ebben a folyamatban. 

Meggondolkoztató problémát jelent, hogy míg másfél évtizeddel ezelőtt 15 év volt az orvostudományban használt gépek amortizációja, ma például egy 250.000 euróért vásárolt gép teljesítményét egy hónap alatt felül tudják írni egy jobbal. Ezért minden gépvásárláskor fel kell mérni, hogy van-e szakember, aki maximálisan ki tudja használni (délután és akár éjjel is), hiszen a géppel kapcsolatos költségek, a vásárlás mellett a fenntartási és javítási kiadások is nagy összeget jelentenek. Ha ezt nem tudják kezelni, az egészségügy finanszírozása lehetetlenné válik. 

– Hiszek a papírmentes orvoslásban, és kevésbé aggasztanak az akadályok, viszont az orvos számára jelent majd nehézséget, hogy meg kell tanulnia, hogyan használja a rendszert – idézhetünk egy optimista választ.

Az informatikus szintén derűlátó: az oktatás is igyekszik lépést tartani a fejlődéssel, a fiatalok együtt nőnek fel a gépekkel, a paradigmaváltást a korszellem hozza magával. Minden változik körülöttünk, s a manapság zajló technikai forradalomhoz hasonlón esett már át az emberiség, és előbb-utóbb sikerült legyőznie az akadályokat. 

Oltáspárti vélemények

– Mit tehet az orvos az áltudományos elemekkel vegyített oltásellenes kampányokkal szemben? – gördült tovább egy újabb kérdéssel a beszélgetés. 

A fiatalok részéről megfogalmazott válasz sem késett, miszerint az orvos nemcsak egy szakember, hanem egy adott társadalmi közösség meghatározó alakja, akire ideális körülmények között hallgattak az emberek. Ennek a helyzetnek, tekintélynek a megtartása nehezebb lett a fejlődő gyors technológiák időszakában, amikor az internetről tájékozódott pácienst kell ellátnia. Mivel az oktatás nehezen tudja beérni a technológiát, az alapokat kell jól lefektetni, az orvosnak pedig autodidakta módon kell lépést tartania a fejlődéssel, hogy megőrizhesse társadalmi szerepét – hangoztatták. 

Azokkal a véleményformálókkal, influencerekkel szemben, akik például az oltásellenes kampányokkal befolyásolják a szülőket, az orvosok a védőoltás elmaradása miatti veszélyeket kiemelve az oltáspárti véleményt kell hangoztassák. Ezzel kapcsolatosan elhangzott az Egyesült Államokból vett példa, miszerint egy 35 év körüli, a konvencionális nyugati medicina elveit valló orvos olyan oldalt működtet, amelyen egy sor témáról, így például az oltásellenességről nagyon profi, érdekes, figyelemfelkeltő módon készít videókat.

A kardiológiában is van egy hasonló kezdeményezés, az Európai Kardiológiai Társaság az európai nyelveken a betegek számára hozott létre egy digitális felületet megbízható adatokkal, a szívműködéstől elkezdve, a szívbetegségen át a tudomány mai állásának megfelelő ismeretekig. Ezt érdemes lenne népszerűsíteni a betegek körében, ugyanis az orvosnak gyakran nincsen ideje az elvárt részletességgel tájékoztatnia pácienseit, amit kiegészíthet a megbízható internetes elérhetőségekről való tájékoztatással.

A beszélgetésbe bekapcsolódott prof. dr. Falus András immunológus, aki öt év óta működteti A védőoltás véd című Facebook-oldalt, amelyre több száz személy jelentkezik be évente. Kezdetben az „anyázás” sem hiányzott, amikor például ellentmondott annak, hogy a HPV-oltás méhnyakrákot okoz, és feltették a kérdést, hogy a véleményét melyik cég szponzorálásának a hatására terjeszti. Az utóbbi időben viszont egyre empatikusabb, értelmesebb hozzászólásokat írnak, ezért továbbra is megmarad optimistának a védőoltások ügyében – emelte ki. 

Olyan esetről is szó volt, hogy a súlyos tévedést az orvos által küldött hibaigazítás nyomán a blogger kijavította, természetesen ehhez követni kellett a blogját, ami az ülésvezető szerint a fiatal orvosnemzedék feladata lenne.

Az orvosok felelőssége kapcsán merült fel, hogy mennyire negatív példát jelent, ha az orvos köztudottan nem oltatja be a gyermekét. 

Naprakésznek lenni

A vita végén az előadók zárógondolata hangzott el.

– Az a legizgalmasabb egy ilyen konferenciában, hogy az orvos, a fejlesztő kutató, a műszaki szakember megismerheti egymás gondolatait, amelyekkel kapcsolatosan jó volt hallgatni a fiatal orvosok visszajelzéseit.

Volt aki az új irányokat és a felelősséget említette. Mások azt hangsúlyozták, hogy az ilyen jellegű tanácskozásokra szükség van, mert az orvosnak naprakésznek kell lennie. Függetlenül attól, hogy digitális technikáról vagy hagyományos orvoslásról van szó, a nagy ellenfél a tudatlanság. 

– Részben a digitális medicinától való félelem szülte a tanácskozás témáját, és érdekes volt hallani, hogy a fiatal orvosokban is van ilyen félelem, de úgy látom, a konferencia elérte célját, nagymértékben feloldva félelmeinket, ugyanakkor hiszem, hogy minden résztvevő sokkal gazdagodott, betekintést nyerve számtalan, különböző ágazatot érintő orvosi digitális technológiába – emelte ki dr. Szabó Mónika belgyógyász, diabetológus főorvos, a MOGYTTE tanára, a konferencia főszervezője, majd a fiatal önkénteseknek szóló köszönettel és Mécs László Fényt hagyni magunk után című versével zárult a tanácskozás.