Az önkormányzatban is botrányt kavart a Művészeti Líceum ügye

Parázs hangulatot váltott ki csütörtökön a marosvásárhelyi tanács ülésén a Művészeti Líceum ügye. A sürgősségi eljárással napirendre tűzött témában Ciotlăuş Ionela és Józsa Tibor alpolgármesterek olyan határozattervezetet terjesztettek elő, amelyben a polgármesteri hivatalt sürgős beavatkozásra kötelezik.

Fotó: Vajda György

Parázs hangulatot váltott ki csütörtökön a marosvásárhelyi tanács ülésén a Művészeti Líceum ügye. A sürgősségi eljárással napirendre tűzött témában Ciotlăuş Ionela és Józsa Tibor alpolgármesterek olyan határozattervezetet terjesztettek elő, amelyben – elsősorban a polgári védelemre és az építkezésbiztonságra vonatkozó szabályozások értelmében – a polgármesteri hivatalt sürgős beavatkozásra kötelezik, ugyanakkor felszólítják, hogy hosszabbítsák meg a bérleti szerződést az épület tulajdonosával, a katolikus egyházzal.

Miután Ciotlăuş Ionela előterjesztette a határozattervezet indoklását, Maria Cioban jegyző törvénytelennek titulálta, mivel „nem volt megfelelően előkészítve”. Ekkor mindkét alpolgármester nehezményezte, hogy semmilyen jogi asszisztenciát nem kapnak a hivatal részéről, de az is megengedhetetlen, ami a hivatalban történik. Öt éve próbálják rendezni a líceum ügyét, de még nem sikerült előrelépni. Különböző elköltöztetési változatok merültek fel ez ideig, többek között az is, hogy az Energomur irodahelyiségeibe, vagy akár a volt utász- és hidászlaktanyába telepítenék át az oktatási intézményt, de nem történt semmi. Kit terhelt volna a felelősség, ha netán a gerenda agyonüt egy gyereket, vagy a tetőről, a homlokzatról leesik egy tégla és megsért egy járókelőt az utcán? – tette fel a kérdést az alpolgármester.

Claudiu Maior tanácsos fölényesen kijelentette, törvényesen nem tehet semmit a hivatal, mert az épületrész nem a város tulajdona, s a felelősség is a tulajdonosé. A helyzet ellenőrzés alatt áll! – mondta a volt alpolgármester, majd elmondta: tudja azt, hogy a hivatal nem fizette a bért, sőt a bérleti szerződést sem újították fel, de hallgatólagosan minden működött. Sőt a polgármesteri hivatal képviseletében ő maga tárgyalásokat folytatott az egyház képviselőivel a helyzet rendezése érdekében. Szóban abban is megegyeztek, hogy az egyház hozzáfog a javítási munkálatokhoz, amelyet a hivatal törleszt, közben felmérik az épület állagát, s elkészülhet egy költségvetés a főjavításról is.

Válaszként Ciotlăuş Ionela újabb kérdést szegezett Claudiu Maiornak: – Ki bízta meg őt azzal, hogy a hivatal, illetve a tanács nevében tárgyaljon az egyházakkal?!

A vita során Soós Zoltán képviselő jelezte, hogy az egyház kifizette a számláit, sőt annak a bérleti díjnak a hozzáadott értékadóját is, amelyet nem bevételezett, így nincsen pénz egy komoly szaktanulmány elkészítésére.

Karácsony Etel tanácsos szerint jogilag a felelősség a tulajdonosé, de a kár okozója a hivatal is, mert azáltal, hogy nem törlesztette adósságát, hozzájárult a kialakult helyzethez. (Sz.m.: Tegyük hozzá, hogy a visszaszolgáltatás előtt sem fektettek be sokat abba az épületbe, amelyet az állam több évtizedig jogtalanul használt.)

Claudiu Maior válaszként elmondta: „ez történik, ha elveszik az épületeinket”, s példaként máris felhozta az Egyesülés kollégiumot, az Európa gimnáziumot, vagy a Bolyait, amely egyre romosabb állapotba kerül, mert nincs pénz a karbantartásra. Az egyház egyáltalán nem vállal felelősséget azért, amiért ilyen állapotba kerültek az említett épületek! Ez nemcsak a város, hanem a magyarok szégyene is! – így Maior.

Ionela Ciotlăuş sem hagyta annyiban. Kifejtette: az építkezésekre vonatkozó 153-as törvény szerint a helyhatóságnak kötelessége intézkedni abban az esetben, amikor az épületek homlokzatainak állapota veszélyt jelent a lakosságra nézve. Ennek alapján a tulajdonost is kényszeríthették volna intézkedésekre, vagy ellenkező esetben a hivatal végezhette volna el a szükséges munkálatokat, amelyeket utólag behajt a tulajdonostól. Ezt sem alkalmazták. Aztán a vitából kiderült, hogy havonta szerződés nélkül számlázták a bérleti díjat, amelyet a hivatal önkényesen nem is törlesztett. S nincs olyan törvény az országban, amely a közhivatalt erre kötelezte volna. Mi több, a polgármesteri hivatal – Claudiu Maior – hamis ígéreteket tett, „hazudott” a diákoknak, szüleiknek és az iskola tanárainak. Nem az FCM-nek kellett volna a pénzt elszórni, hanem ebből iskolákat építeni! – mondta az alpolgármester asszony.

Végül Ioana Roman, Kikeli Pál és Karácsony Etel is szorgalmazták, hogy a politikai szócsatározások helyett találjanak kivitelezhető megoldást a helyzetre. Erre Kiss Imola, a hivatal gazdasági igazgatója megígérte, hogy elkészít és a tanács elé terjeszt egy olyan kimutatást, amiből kiderül, hogy a hivatal az általa bérelt oktatási intézményeknek mennyivel tartozik. Végül a tanácsosok abban egyeztek meg, hogy létrejön egy bizottság, amely tárgyal a katolikus egyház képviselőivel, és kidolgoznak egy olyan bérleti szerződést, amelyet a legközelebbi rendkívüli tanácsülés elé terjesztenek. Ebben szerepel az is, hogy milyen feltételekkel használhatja majd a város az épületet.

Az nem hangzott el, hogy konkrétan mikor utalja át a pénzt a hivatal, s az is kérdéses, hogy a továbbiakban megbízhat-e egy ilyen albérlőben az épülettulajdonos? Az is elhangzott, hogy a katolikus egyház meg akarja változtatni a jelenlegi Egyesülés kollégium rendeltetését, így az sem kizárt, hogy a diákokat a szomszédos – a polgármesteri hivatal tulajdonába került – helyőrség épületeibe kell költöztetni. A Művészeti Líceum ügye sincs teljes mértékben megoldva, s az újabb szerződés sem nyújthat elegendő garanciát arra, hogy a diákok biztonságos körülmények között kezdhetik a tanévet, mert az is elképzelhető, hogy az itt tanulók az Egyesüles kollégiumban járó társaik sorsára juthatnak. Csak abban reménykedhetnek, hogy a volt zárda felsőbb emeleti osztályaiban tanulók fejére nem zuhan újabb gerenda…