Az olvasó írja

Beiktatták az új lelkészeket a Tulipán utcai gyülekezetben

Április 14-én iktatta be Czirmay Levente, a Marosi Egyházmegye esperese Nagy Gábort és Nagy Orsolyát a Tulipán utcai gyülekezetbe. Az ünnepségre összegyűlt kétszáz fős gyülekezet egy része az imaházban, másik része az udvaron kivetítve követte az ünnepi istentiszteletet, ugyanis a Tulipán utcai gyülekezet az egyetlen Marosvásárhelyen, amelynek még nincs temploma. Nagy Gábor és Orsolya a 2 Móz 20,24-ből olvasott alapigével köszönt be a gyülekezetbe: „Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged”. Egymást váltva többször is a szószéken jelezték, hogy együtt akarnak Isten dicsőségére szolgálni. Az igehirdetésben elhangzott, hogy ezt az igét még előző gyülekezetükben, Gógánváralján kapták, és hogy noha gyakran másképp vélekedünk, de mégiscsak az életünk főként arról szól, hogy Isten mit tett, tesz és mit fog tenni. Ha Ő akarja, ha Ő jön és ha adja az áldását életünkre, akkor minden szép rendben a helyére kerül. Akkor a mi dolgunk csak annyi, hogy megemlékezzünk az Ő nevéről és tetteiről. Márpedig Ő eljött Jézus Krisztusban, áldást ad mindenkinek, és azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk. 

A közös szolgálatot követően Molnár J. Csaba, a Tulipán utcai főgondnok köszöntötte az egybegyűlteket és a lelkészházaspárt: Szerezzenek örömöt Istennek itt a Tulipán utcai gyülekezetben! 

Márton Csaba jeddi lelkipásztor átadta a Bibliát, a kulcsot és a pecsétet, áldást kérve a lelkészházaspár szolgálatára, majd Berekméri Róbert egyházmegyei főgondnok üdvözölte az egybegyűlteket. Az ünnepet szavalat és ének tette színesebbé. Különleges volt, hogy egyszerre két lelkipásztor hajtotta meg fejét, kérve Isten áldását. 

A Tulipán utcai gyülekezet 1990-ben alakult, első megválasztott lelkipásztora Nagy József Levente volt, aki feleségével több mint 33 évig szolgált a gyülekezetben. Az új lelkipásztorok elmondták, hogy a lelkészi szolgálat szépsége az, hogy nem nulláról kezdődik. Valakik vitték a stafétát évekig, most átadták. Nem könnyű szolgálat sem a gyülekezetépítés, sem a templomépítés, de Isten mindig rendel embereket, akikkel együtt lehet küzdeni, tervezni, közösséget építeni. 

Az új lelkészházaspár mégsem az emberekbe veti a reménységét, hanem az élő Istenbe. Ő majd megindítja az emberek szívét, és ha valóban szeretettel, szelídséggel, hittel, Isten dicsőségére történnek a dolgaink, akkor kegyelmes lesz hozzánk az Isten, és minden lesz, amire ennek a közösségnek szüksége van, és minden olyan lesz, hogy arról az jusson eszünkbe: áldott az Isten! 

Szabó-Zsiga Dalma