Az itthoni turizmus múltja és jelene

135. születésnapját ünnepelte az EKE

Régi arcok, közös túraélmények, természetet szerető és védő kezek maradandó nyomai – mindebből sok képkockányi villant fel az Erdélyi Kárpát-Egyesület 135. évfordulója alkalmából április 29-én, szerda délután tartott marosvásárhelyi ünnepségen.

A Studium Hub zsúfolásig telt konferenciatermében Kiss Zoltán-Ernő, az EKE marosszéki osztályának elnöke elöljáróban elmondta, hogy bár az egyesület 1891. május 12-én született Kolozsváron, azért időzítették két héttel korábbi időpontra a múltba tekintő vásárhelyi együttlétet, hogy ne essen egy hétvégére az országos EKE szervezésében zajló várfalvi ünnepséggel. Április 29-e ugyanakkor egy olyan dátum, amire büszkék lehetnek a marosvásárhelyiek, hiszen 410 évvel ezelőtt ezen a napon emelte Bethlen Gábor fejedelem szabad királyi városi rangra a települést.

– Tulajdonképpen ez is születésnap, amit az EKE születésnapjával ötvöztünk egybe – tette hozzá Kis Zoltán.

A kivetített fotókkal segített időutazást az EKE létrejötténél bábáskodó Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület országos szervezetének alelnöke, a Maros megyei szervezet tiszteletbeli elnöke, dr. Ábrám Zoltán indította.

– Az EKE a harmadik legrégebbi erdélyi civil szervezet, amelynek sikerült újjáalakulnia, és ma is virágkorát éli – helyezte el az időben az Erdélyi Múzeum-Egyesület, illetve az EMKE után következő egyesületet a felszólaló, majd azt is felidézte, hogy az 1885-ben alakult EMKE biztosította a hátteret az EKE megszületéséhez. Ezt a napot, május 12-ét nem késő az erdélyi turisztika napjaként levédetni – javasolta dr. Ábrám Zoltán.

A polgárságot hegyvidékre vonzó kezdeményezés

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület és ezzel együtt az erdélyi turizmus megszületésének és fejlődésének történetét Böjthe-Beyer Barna korábbi EKE-elnök, a marosszéki osztály jelenlegi alelnöke körvonalazta.

– A polgárosodás időszakában több lett az emberek szabadideje, így a természetjárás iránti igény is megnőtt. Kezdtek megalakulni Európa-szerte a turistaklubok, először Angliában, Ausztriában, Svájcban, Olaszországban. 1873-ban megalakult a magyarországi Kárpát Egyesület is, ami kacsingatott kicsit Erdély fele, de mivel időközben az EMKE is megszületett, rá lett bízva ez a feladat. A magyarországi egyesület létrejötte után tíz-tizenöt évvel kezdődött nálunk a turistáskodás, mivel 1870 körül a Kárpátokban még nem volt vasútvonal. Ahogy megépült a Körös és a Szamos völgyében, illetve a Maros mentén a székely körvasút, egyből elindultak a turisták is, és egymás után jelentek meg a többnapos túrákról szóló, érdekesebbnél érdekesebb beszámolók, Szintén ebben az időszakban járta be turistamódra a Székelyföldet a nagy székelyünk, Orbán Balázs, aki aztán kiadta a Székelyföld leírása című hatkötetes művét. Az 1885-ben született EMKE eleinte egy Kárpát-osztály felállítását tervezte, utána azonban egy önálló turistaegyesület létesítése mellett döntött. Ezt az ügyet Sándor József vállalta el, aki többnapos tanulmányúton volt a Magas-Tátrában, jegyzetelve járta végig a menedékházakat, turistaösvényeket, kilátókat, továbbá egyesületi szabályzatokat tanulmányozott. Hazaérve ő építette fel az Erdélyi Kárpát-Egyesületet, amelynek alakuló közgyűlését 1891. január 11-én tartották meg. Az első közgyűlésen mintegy 300 tagja volt az egyesületnek, és ez a taglétszám már az első évben megkétszereződött. Az egyesület hivatalos bejegyzésére május 12-én került sor, ezért ünnepeljük ezen a napon az EKE-szülinapot. Az egyesület első elnöke gróf Bethlen Bálint volt, főtitkára pedig Radnóti Dezső. 1902-ben meglett a hivatalos alapszabályzat is, miszerint az EKE fő célja az erdélyi turistaság kiművelése, kizárva a politikát, illetve a polgárok kimozdítása a városokból a hegyvidékre. Ezt próbáljuk mi is több-kevesebb sikerrel megvalósítani – jegyezte meg az alelnök.

Fürdőügy, lábszánkóklub, sziklaavató ünnepség

Böjthe-Beyer Barna arra is kitért, hogy eleinte négy fő irányzat bontakozott ki az egyesület működésében: a turistaság, a néprajz, a fürdőügy és az idegenforgalom; de minél több tag bevonása érdekében szükség volt bizonyos működési mellékvágányokra is, ilyen volt a múzeum, a balneológia, a síklub (azaz „lábszánkóklub”) vagy a kerékpársport. Az egyesület már működése második évében felismerte, mennyire fontos a mondanivalója eljuttatása szélesebb körökbe, így létrehozta az Erdély című folyóiratot, ami 1947-es megszűnéséig rendszeresen megjelent. A fiatal EKE ugyanakkor már megalakulása évében foglalkozott az elhanyagolt erdélyi fürdőüggyel, részben azért, hogy tagjainak olcsó üdülőszállásokat biztosíthasson.

Az egyesület marosszéki osztálya is már az első évben megalakult, ez volt az egyik legnépesebb osztály, Vásárhelyen ugyanis nagyon sok sportot, kultúrát és természetet kedvelő és támogató polgár élt, akik rögtön aktívan bekapcsolódtak az egyesület életébe. Ezt bizonyítja az is, hogy 1891. október 3-án Marosvásárhelyen tartották meg az első balneológiai kongresszust.

Időközben sorra alakultak az EKE-osztályok, nemcsak Erdélyben, hanem például az Al-Duna vidékén is. 1910-ben már harminc osztálya volt az EKÉ-nek több mint 3500 taggal. Az egyesület közben elkezdte kiépíteni a turizmushoz elengedhetetlen infrastruktúrát: a menedékházakat – amelyekből ebben az időszakban több mint tíz volt –, turistaházakat és  -szállókat, kilátókat, turistaösvényeket, továbbá mintajelzéseket is festettek. Minden egyesületi tagnak vasúti kedvezménye volt, így egyre népszerűbbek lettek az EKE-túrák, illetve a sziklaavató ünnepségek, amelyeken egy idő múlva az előkelő hölgyek is aktívan részt vettek.

Az egyesület nagy hangsúlyt fektetett a helynevek rendszerezésére. Márki Sándor vezetésével bizottság alakult, amely elkezdte a katonai térképeken szereplő földrajzi nevek helyesbítését, valamint saját térképek kiadását. Időközben egyre több útikalauz jelent meg az EKE nagyjainak a tollából, például Hankó Vilmos Székelyföld című könyve, Radnóti Dezsőtől az Erdélyi kalauz, Tavaszy Sándortól az Erdélyi tetők.

A Kolozs megyei osztály néprajzi jelmezbált rendezett, ez a mulatság lett az EKE-múzeum megalapozója. A múzeumot 1902-ben József főherceg jelenlétében avatták fel Mátyás király szülőházában.

Az egyesületen belül mozgalom indult az erdélyi ipar pártolására is, gyújtót, pezsgőt, likőrt, rumot is terjesztett az EKE, és ezért 5-10 százalék jutalékot nyert.

Az erdélyi fényképészet fóruma

Az első világháború eléggé megtépázta az EKÉ-t, sok osztály megszűnt, leégtek a menedékházak, de ezután hamar összekapta magát az egyesület. Hermann Antal, Hankó Vilmos és Cholnoky Jenő vetített képes előadásokkal járta Erdélyt és Magyarországot, így népszerűsítve a hazai tájakat és segítve a tagtoborzást.

Az EKE már a fekete-fehér fényképészet hőskorában támogatta a fotózást, külön klubok indultak a tagok számára, így lett az egyesület az erdélyi fényképészet fóruma, és így bontakozott ki általa az erdélyi táj-, turista-, valamint riportfényképészet. A legnagyobb fotóversenyre és -kiállításra 1933 októberében került sor Marosvásárhelyen, ekkor több mint 300 kép versenyzett öt csoportban. Ezt a szemlét több éven át megrendezték, és ennek hagyományát elevenítette fel EKEArt fotóbiennálé néven az 1940-es évek vége fele megszüntetett, a rendszerváltás után újrainduló egyesület.  

A régi küldetés folytatása

1933-ban 970 tagja volt az országos egyesületnek, a marosszéki pedig több mint 72 taggal a harmadik legnépesebb osztályként működött. Ebben az időszakban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a természetvédelem, amit a jelenlegi EKE is továbbvisz.

1935. szeptember 8-án került sor az egyesület két világháború közötti leggrandiózusabb rendezvényére, a tordai hasadék előtt lévő új menedékház felavatására. Az eseményen több ezren vettek részt, magyarok és románok a legnagyobb egyetértésben.

A második világháború nehéz éveit alaposan megsínylette az EKE, az egyesületi vagyont lefoglalták, széthordták, a múzeumot elvették, és nagyon sok EKE-tag a világégés áldozatává vált. 1945-ben hivatalosan is megszüntették a polgári osztályhoz tartozó egyesületet, és beolvasztották a baloldali proletár sportegyesületként működő Erdélyi Népi Kárpát-Egyesületbe, ami még mintegy négy évig létezett. 1947-ben szűnt meg teljesen az EKE, az egyesületi tagok azonban továbbra is együtt túráztak. elsősorban az 1954-től a Szakszervezetek Házában működő turistakör, illetve a nagyvállalatok klubjai keretében. A turistakört eleinte Both Károly, majd Kiss Ernő, utána pedig Nagy Lajos vezette.  

Az egyesület a kilencvenes évek elején indult újra. 1992-ben az Erdély című folyóirat utódja, a kéthavonta megjelenő Erdélyi Gyopár is megszületett.

A továbbiakban Kerekes Ibolya, az újjászületett egyesület alapító tagja és marosvásárhelyi osztályának korábbi elnöke az 1991–2003 közötti időszakot elevenítette fel számos fotóval színesített visszatekintőjében. Az időséta a gyergyószárhegyi első találkozótól indult, érintette a Gyilkos-tónál tett első kirándulást, majd az első torockói tábort és persze a vásárhelyi osztály 1992-es újjáalakulásához fűződő túrát a Zászpáson, ami az EKÉ-s élménygyűjtés rendszeres helyszínévé vált. A nagy elődök tisztelete vezette a csapatot egyebek mellett Marosvécsre, a Kemény-kastély udvarára és Szejkefürdőre, Orbán Balázs sírjához, a tenni akarás pedig például a Somostetőre, ahol útjelző táblát festettek újra és avattak. Értékőrző kirándulásaikba a felnövekvő nemzedéket is igyekeztek bevonni, egy bolyais diákcsapattal például a Wass Albert nevéhez fűződő erdélyi helyszíneket járták be.

Az Istenszéke védelme és a Mária-út

Kiss Zoltán ezt követően egyperces elcsendesedésre kérte a jelenlevőket a néhai EKE-tagok tiszteletére, majd Német József Levente, a vásárhelyi osztály alelnöke az Istenszéke védelmében 2003-tól indított tevékenységekről, valamint az utóbbi két évtized természetjárást népszerűsítő és közösségépítő EKE-akcióiról szólt.

Szilágyi Eszter korábbi alelnök az osztrák Mariazelltől a csíksomlyói kegyhelyig vezető  Mária-zarándokútról beszélt, amelynek közel száz kilométeres Maros megyei szakaszát turistaútvonalként az EKE vásárhelyi osztálya építette ki és gondozza. András Erika, a marosvásárhelyi osztály titkárnője a rendszeres közösségépítő programokról: farsangi bálokról, csapatépítő hétvégékről, társasjátékestekről, zsíroskenyér-partikról, születésnapokról, szilveszteri bulikról, továbbá a 2018-as túravezető-képzésről és a 2025-ös elsősegély-tanfolyam megszervezéséről számolt be, utóbbit a Samaritanus Mentőszolgálat tartotta az EKE túravezetőinek.

Az együttlétet közös eszem-iszom zárta a Studium Hub alagsorában, ezt megelőzően azonban dr. Wass Levente, az EKE marosvásárhelyi osztályának fővédnöke köszöntötte az ünnepeltet.