„Az ember szolgálatára vállalkoznak”

Több mint 300 orvos, fogorvos, gyógyszerész, asszisztens ballagott el

A megmaradás, az állandóság és a kitartás jelképe a Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem magyar tagozatának a ballagási ünnepsége, amit a Studium Prospero Alapítvány minden évben megszervez a Vártemplomban. A szerda délelőtti színvonalas ballagási ünnepségen több mint háromszáz leendő orvost, fogorvost, gyógyszerészt és egészségügyi asszisztenst engedett útnak a tanári közösség, amely az utóbbi években egyengette az útjukat, és amely búcsúzóul a szakmai életre vonatkozó tanácsok mellett szellemi, lelki útravalóval is igyekezett ellátni őket.

Házigazdaként elsőként Henter György, a Vártemplom vezető lelkipásztora köszöntötte a legifjabb gyógyító nemzedéket. Mint mondta, gyakran állt izgatottan fehér folyosókon fehér ajtók előtt, amelyen az állt, hogy hívás nélkül ne lépjen be, hogy vajon milyen lesz, amikor kinyílik az ajtó, milyen lesz a találkozás. – Az ajtó, amelyen belép egy beteg, egy kollégátok, egy beosztott vagy egy főnök, nem a kilincstől nyílik, hanem attól a mosolytól, amely megjelenik az arcotokon, a kedves, biztató szótól, amit az embertársatokhoz intéztek, amikor találkoztok vele – fogalmazott a lelkész.

– Az ember szolgálatára vállalkoztok – szólt a végzősökhöz Tamás Barna jezsuita szerzetes, aki a Jóisten áldását kérte erre a munkára.

Az alázat jelentőségét emelte ki beszédében Nagy László nyugalmazott unitárius lelkipásztor. – Pár évvel ezelőtt, amikor a Vártemplom udvarán tartottuk a ballagást, az alázatról beszéltem, és ma is úgy érzem, hogy alázat nélkül ezt a ti hivatásotokat végezni nem lehet. És nem csak a tiéteket, hiszen legyen az orvos, fogorvos, gyógyszerész, asszisztens, de akár földműves, ahhoz, hogy eredményes legyen a munkánk, teljes szívű alázat kell. Alázat Isten és ember előtt, alázat a hivatás végzése előtt. Bárki lehetsz, diplomata, államelnök vagy egyszerű ember, alázatra van szükség – hangsúlyozta Nagy László, majd Furó Félix egyetemi lelkész és Papp Noémi evangélikus lelkész áldást mondtak és közös imára hívták a jelenlévőket.

Aki az ember egészségével foglalkozik, nemcsak szakmát gyakorol, hivatása van

– Ez az ünnepély a magyar tagozat számára a megmaradás, az állandóság és a kitartás jelképe is – emelte ki beszédében dr. Nagy Előd, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, mai nevén MOGYTE rektorhelyettese. – Ha egy mottót szeretnék megfogalmazni a mai esemény kapcsán, azt mondanám: tanulás, tudás, műveltség, anyanyelv és lélek. Olyan tulajdonságok, erények, amelyek megszerzésére, kiteljesítésére, fejlesztésére ezután is törekednetek kell. Az orvosi hivatás műveléséhez szükséges tudás, tapasztalat, műveltség nem adódik magától, tanulással, sok-sok küzdelemmel és igényességgel szerezhető meg. Aki az ember egészségével foglalkozik, nemcsak szakmát gyakorol, hanem hivatása van. Szép, de ugyanakkor felelősségteljes ez a hivatás, amelynek része a helyes, kellő időben felállított diagnózis, a gyors, legjobb eszközöket használó terápia, de a sikeres, hosszú távú betegségmegelőzés is. Az orvos, fogorvos, gyógyszerész akkor lesz hosszú távon igazán sikeres, ha hitére, lélekjelenlétére, együttérzésére, emberszeretetére támaszkodik – hangsúlyozta a rektorhelyettes, aki arra biztatta a végzősöket, hogy mindig legyenek büszkék a magyarságukra, és soha ne szakadjanak el a közösségektől, amelyben nevelkedtek, sem a családtagjaiktól, akik biztosították számukra a tanuláshoz szükséges körülményeket.

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Beke Mihály András első konzul köszöntötte a végzősöket, és az erdélyi magyar orvosképzés jelentőségét emelte ki. – Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik – idézte Széchenyi Istvánt a konzul, mondván, az erdélyi magyarság megmaradásának a záloga ugyancsak a kiművelt emberfők sokasága, akiknek a számát a most végző diákok is gyarapítják. – Tanulni, imádkozni és álmodni leginkább az anyanyelvén tud az ember, legbensőségesebb pillanataiban a pappal és az orvossal beszélni legjobban ugyancsak az anyanyelvén tud – tette hozzá.

Képesek lesztek a jó irányt követni és kitartani!

Ady Endre A magyar Ugaron című verséből idézett beszédében dr. Vass Levente, a Studium Prospero Alapítvány ügyvezető elnöke. – Az a kérdés az erdélyi magyar kisebbségi létben, hogy egyszerre tudunk-e lenni családapák, családanyák, jó orvosok, civilek, nemzetpolitikusok? Hogy föl merjük-e vállalni az identitásunkat Erdély, a Kárpát-medence bármely szegletében vagy bárhol a világon? Képesek vagyunk-e Ady Endrével együtt liberálisan innovatívak lenni, és kimondani őszintén a véleményünket minden helyzetben, tiszteséggel és alázattal, senkit sem sértve, és ezáltal kivívni a betegeink és a közösség elismerését? Képesek lesztek ti, fiatalok, más irányt szabni, jó irányt követni és kitartani, és bárhová is visz a szél, megjegyezni és tudni, hogy a gyökereink itt vannak, hogy itt még mindig születnek magyar gyerekek, és feladatunk, kötelességünk a betegek ellátása mellett, a politikai és oktatói közösségünk összetartása mellett, vigyázni arra is, hogy mindig jöjjön abból a gyökérből egy tápláló, magyar nemzetet fenntartó erő. Én úgy gondolom, hogy képesek vagytok erre! – szólt bizakodóan a végzősökhöz dr. Vass Levente, majd röviden ismertette a számos támogatási lehetőséget, amelyekkel a Studium Prospero Alapítvány felkarolja a rezidenseket, valamint a pályakezdő egészségügyi szakembereket.

Nem a siker vetíti elő a boldogságot, hanem a boldog ember lesz sikeres

Dr. Kolcsár Melinda egyetemi docens szívhez szóló gondolatokkal tarisznyálta fel a leendő gyógyítókat, mint rámutatott, ebben a teljesítményorientált világban sikeresnek azt az embert tartják, aki valami kimagaslót ért el, például egy nagyon szép házat épített, a legmenőbb autót vásárolta meg, minimum egy jachtja van, felfedezett már valamit, amiért elismerésben részesült, jó munkahelye, jó fizetése van, vagy aki diákként átmegy a legnehezebb vizsgán, jól szerepel a rezidensvizsgán, az állásinterjún, helyet szerez a doktori iskolában. – De nem ez a siker! A siker az út és az úton levés élménye, azé az úté, amit az ember kiválasztott és amin kitart, úgy, hogy tudja, jó helyre fog érkezni. Ezen az úton az ember önmagát tudja adni, kinyílik, fejlődik, tapasztalatokat szerez, másokra figyel, és megtapasztalja, hogy őrá is odafigyelnek. A boldogság az, amit orvosként akkor tapasztalnak meg, amikor belevetik magukat a munkába, mindent odaadnak magukból, akár kockázatot is vállalnak, és megoldják a feladatot. Nem azt tűzik ki célul, hogy ötezer beteget megvizsgálnak félévente, vagy háromszáz szívműtétet hajtanak végre, egyszerűen csak naponta, apró élményeket szerezve az úton, tapasztalatokkal gazdagodva érzi boldognak és sikeresnek magát az ember. Az az érzés, amikor a mikroszkópba nézve, vagy a műtőasztal mellett állva kizárom a világot, kíváncsian várom a betegem leletét, hogy hogyan alakul a sora, és vele együtt örülök a gyógyulásnak, és ha mást nem tehetek, legalább megszorítom a kezét. Ez a boldogság! Nem a siker vetíti elő a boldogságot, hanem a boldog ember lesz sikeres – hangzottak el dr. Kolcsár Melinda megszívlelendő szavai.

A végzősök nevében Varga László általános orvosis hallgató, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség leköszönő elnöke búcsúzott. Mint mondta, az egyetemen töltött közel hetven hónapban kis szivacsokként szívták magukba a tudást, a tapasztalatokat, valamint az örömmel, olykor búval átitatott pillanatokat. Felevenítette azt az időt, amikor friss orvostanhallgatókként az órarend útvesztőiben próbáltak eligazodni, az első szesszió kihívásait, a járvány szülte nehéz időszakot, a könnyes búcsút, az üresen kongó termeket, ami először szabadságnak tűnt, aztán börtönné vált, az online térbe szorulás nehézségeit. De mindemellett úgy távoznak, hogy magukkal viszik a közös élményeket, egy-egy tanári jó tanácsot, egy-egy kedves mosolyt a kollégák részéről. – Bár ez búcsú, valójában egy új kaland kezdete – biztatta leendő kollégáit Varga László.

A színvonalas ünnepséget művészi műsor, valamint az oklevelek, illetve az emlékdíjak átadása zárta, majd a végzősök letették a hippokratészi esküt, és közösen énekelték el a himnuszt.