Az asztrológus üzenetei
Az idén február 18. – március 20. között tartózkodik a Nap a Halak jegyében, és ezzel a ciklussal lezárul az asztronómiai tél.
Mottó: „A tér és idő rabjai,
az öröklét remetéi
vagyunk. Minden kétség fölött:
őrlődünk két pólus között.”
Kedves Olvasók!
Az idén február 18. – március 20. között tartózkodik a Nap a Halak jegyében, és ezzel a ciklussal lezárul az asztronómiai tél. A Nap éves utazása a zodiákus háttérképe előtt a végéhez közeledik. A kör kerületén egybeesik a kezdet és a vég, és e két pólus között utazunk létezésünk véget nem érő folyamatában. Ebben a keringőben mindannyian részt veszünk, akiket Földanya gravitációs ölelése megtart, majd elenged. A régi eltűnik, és helyet ad az újnak. Kronosz sarlójával most éppen kimetszeni készül a telet, hogy majd betoppanhasson a tavasz.
A Halak-ember a víz elemhez tartozik, ami azt jelzi, hogy a világot az érzelmei által érzékeli. A tapasztalat az, hogy az érzelmek erősen befolyásolják a testi megéléseket. Úgy is fogalmazhatunk, hogy erősítik, vagy éppen gátolják az egyén fizikai teljesítményét. Megállapíthatjuk, hogy egy kiegyensúlyozott, vagy divatos szóval pozitív érzelmi életet élő embernek erősebb az immunrendszere. Magyarán szólva: egészséges. Az érzelmi labilitás és a negatív érzelmek hosszú távon sok esetben testi tünetekkel vagy betegségekkel járnak együtt. Az érzelmi megélések megzavarhatják a gondolkodást, gátolják a rációt, kiütik a ringből azt a bizonyos „józan paraszti észt”. Aki már találkozott Halak típusú emberrel, tudja, hogy részesévé vált egy olyan érzelmi libikókának, amely nehezen értelmezhető. Főleg a „szegény én” játszmában kiválóak, és aki belekerül ebbe a lelki társasjátékba, azon kapja magát, hogy olyat is képes megtenni, amire azelőtt még gondolni sem mert.
A Halak jegyéhez soroljuk a Neptunusz bolygót, melynek az egyik analógiája az irracionalitás. Minden ehhez a területhez kapcsolható, amit a tudatunk képtelen bemérni. Ilyen például az álom, amikor a fizikai törvényeknek ellentmondó események történnek, ha esetleg úszunk a levegőben vagy szárnyak nélkül repülünk. Szellemi kutatók azt mondják, hogy amikor alszunk és álmodunk, akkor a lélek az asztrális síkon tevékenykedik. Egy magasabb világban, ahol másfajta törvények uralkodnak. Erről egy keleti történet jut eszembe: Vang azt álmodta, hogy pillangó. Gyönyörű színes szárnya volt, és boldogan repült egyik virágról a másikra. Amikor felébredt, elgondolkodott: vajon én Vang vagyok, aki azt álmodta, hogy pillangó, vagy a pillangó vagyok, aki azt álmodja, hogy Vang?
Hasonlóan neptunuszi analógia a meditáció is. Valójában csak az tud meditálni, aki kikapcsolja a racionális tudatát, megszünteti a gondolatait. Ha ez sikerül, akkor történik valami, amit csak az tapasztal, aki ott van. Az sem véletlen, hogy a meditáció nem könnyű, amit Keleten mesterek mellett sajátítanak el a tanítványok.
A Halak-ember el tudja fogadni a veszteséget. Kiteljesedése nem rajta múlik. Az egység alkotórészeként jól működhet, de önmagában nem boldogulhat. Aki azonosulni tud a lemondással, nem veszít. Aki oda tudja adni azt, amit kérnek tőle, attól már semmit nem vehetnek el. A Sors akkor vesz el valamit vagy valakit, ha túlzottan ragaszkodunk hozzá.
Ha valaki elmélyült bármely ezoterikus vagy okkult tudományban, vallásban, már tudja, hogy semmit sem kapunk önmagunkért. Aki nem hiszi, járjon utána! Megéri a fáradságot, ennyit elárulhatok.
Észrevételeiket, véleményüket várom az asztros@yahoo.com címre.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Tóth Sándor
