Az asztrológus üzenetei

Mottó: „A tér és idő rabjai,

Az öröklét remetéi

vagyunk. Minden kétség fölött,

Őrlődünk két pólus között.”

Kedves Olvasók!

Az idén augusztus 23-tól szeptember 22-ig tartózkodik a Nap a Szűz jegyében. Nekünk, Kronosz szekerén utazó földi halandóknak azt jelzi, hogy megérkeztünk a nyár utolsó felvonásához. A születés, a kiteljesedés és az elmúlás minden földlakónak potenciális lehetősége. Ha „objektív lencsét” illesztünk szemüvegünkbe, megállapíthatjuk, hogy a középső fázis, a kiteljesedés nem feltétlenül következik be, mert a halál angyala kézen foghat bárkit, akinek sorsában nem adatik meg az érés folyamata.

Ez évben elmondhatjuk, hogy szép nyarunk volt. Hosszú, forró nyár. Zsörtölődhetnénk, hogy túl sok volt a kánikula, de ne tegyük, mert aki panaszkodik, egy olyan negatív örvénylést indukál, ami érzelmileg lehúzza. Egy bölcs, öreg szerzetes szerint a boldogsághoz vezető úton az első aranyszabály az, hogy ne panaszkodjunk. A meleg, a sok fény megérleli a gyümölcsöt, a zöldséget, a gabonát. A földműves van mit betakarítson, a kereskedő megveszi, elszállítja, eladja, mi pedig megvásároljuk és elfogyasztjuk.

A Szűz hava a betakarítás ideje a mezőgazdaságban. Az asztrológiát ezen a területen is alkalmazhatjuk. Őseink, ükapáink, dédapáink, nagyszüleink még birtokolták azt az őstudást, azokat a hagyományos időpontokat, amit illett alkalmazni a növénytermesztésben és állattenyésztésben. A tapasztalati tudás apáról fiúra szállt, nem kellett szakkönyveket bújni, kísérletezni. A természettel összhangban élő ember a sors tanításait: a nyereséget, a veszteséget, a hasznot és a kárt, az egymásra utaltság fontosságát javarészt az anyaföldtől kapta. Aztán valami teljesen megváltozott. A gépesítés, a műtrágyázás, az öntözés, a szövetkezetesítés, mely a magántulajdon elrablásáról szólt, a géntechnológiák bevezetése és még sorolhatnánk, valami fontosat elvett a földművestől. Talán a lelkét mérgezték meg, a hagyományt irtották ki a gyomokkal együtt. Érdemes lenne jó néhány dolgot újragondolni, amíg nem késő. A Hold fázisai, az állatövi jegyekben elfoglalt helye jelzés arra, hogy milyen munkafázist mikor lehet a legmegfelelőbb időpontban elvégezni. És ha van „jó időpont”, akkor van „rossz” is, amit nem árt elkerülni.

A Szűz ember létezésének központi kérdése a munka. Szorgalmas, megbízható, pontos, tökéletességre törekszik. A legjobb alkalmazott. A munkaadók álma. Számára az a legnagyobb dicséret, ha megbízzák valamivel. Kiválóan analizál, figyelme minden apró részletre kiterjed. Észreveszi a hibát és meglátja más szemében a szálkát. Negatív megélések esetén kritizál, kötekedik. Törekszik az egészséges életmódra, néha tisztaságmániás. Mindig töri valamiben a fejét, szeret számolgatni. Mondhatjuk, hogy kiszámított. Vagy számító. Nézőpont kérdése. Tudjuk, hogy a számításba olykor hiba csúszhat, főleg akkor, ha megjelenik a sorsfaktor. Mert ami történik, az nem minden esetben rajtunk múlik. Nekünk az lenne a dolgunk, hogy hozzátegyük azt, ami tőlünk telik. Aztán megtörténik az, amire szükségünk van. Ez akkor is igaz, ha az egónk sűrűn tiltakozik ellene.

A racionális Szűz igyekszik hárítani az érzelmeket és az irracionalitást. Ezért, ha szerelmes lesz, teljesen elbizonytalanodik, mert olyan ingoványos terepre kerül, amit lehetetlen átlátni, kiszámítani, uralni.

A mai világ, a XXI. század, úgy tűnik, kezd elcsúszni az irracionalitás felé. A nemzetközi eseményeket szemlélve, nem nehéz felismerni azt a káoszt, melybe Európa lassan belesodródik. Az más kérdés, hogy a káoszteremtést indukáló és manipuláló erők tudják, hogy mit akarnak. Bár alaptermészetem optimista, a köd mögött felsejlő, fenyegető árnyak igencsak megkérdőjelezik egy jó végkifejlet lehetőségét. Ilyenkor szoktam mondani, hogy bárcsak ne lenne igazam! Lassan valamiféle csodára lesz szükségünk. A Szentírás alapeszméje a hit, a remény és a szeretet. Ezt akkor sem szabad feladnunk, ha egy nyersebb, fanatikusabb hitrendszerű tömeg dörömböl a kapuinknál. Akkor sem, amikor a szeretetről papolnak, de nem élik, amikor beszélnek róla, tartalmát kiüresítették. És a remény? Talán ez a legfontosabb, mert enélkül emberségünk teljes pusztulásra ítéltetik. A reményét veszített ember semmi más, mint engedelmes és szomorú rabszolga egy számító és gonosz intelligencia karmaiban.

Ha egy rendszer nem működik, azt meg kell javítani. Ha nem lehet megjavítani, akkor meg kell szüntetni, és egy újat létrehozni. Mert az ember magas intelligenciával felruházott, szellemi képességekkel megáldott, teremtésre hivatott teremtmény. Még akkor is, ha néha nem úgy tűnik.

Véleményüket, gondolataikat elküldhetik az asztros@yahoo.com e-mail-címre.

Vigyázzanak magukra és egymásra!

Tóth Sándor