Az asztrológus üzenetei
Az Úr 2017. évében január 19-től február 18-ig tartózkodik a Nap a Vízöntőben, mely a zodiákus tizenegyedik jegye.
Mottó: „A tér és idő rabjai,
az öröklét remetéi
vagyunk. Minden kétség fölött
őrlődünk két pólus között.”
Az Úr 2017. évében január 19-től február 18-ig tartózkodik a Nap a Vízöntőben, mely a zodiákus tizenegyedik jegye. Mifelénk ez a tél közepe. Paradoxonnal élve: időlegesen stabilizálódik a hideg. Az elképzelt kép: hófödte táj, szikrázó napsütés, csípős szél. Kristályfényű, csillogó, hideg szépség. Az emberkép: légi kísérő. Magas, kellemes megjelenésű, visszafogottan barátságos, udvarias, segítőkész.
A Vízöntő független, szabadságszerető és különleges. Mai korunkat, a XXI. század emberiségét áthatja ez az analógialánc. A teret kitágítottuk, a sebességet megnöveltük, életünk besűrűsödött. Ezzel sikerült elérni, hogy felgyorsítottuk a szubjektív idő múlását. És bizony számunkra sovány vigasz, hogy van objektív idő is, mert önmagunkat csakis szubjektumként érzékelhetjük. Világunk egy olyan felfokozott rezgésszámú információ-özönben, áramlásban él, melyet az idősebb generáció nehezen vagy egyáltalán nem tud követni. Profán hasonlattal élve: kettészakadt a világ: az okostelefonosok és az ezt nem használók vagy tagadók táborára. Az idő pénz, mondják, és interneten már jóformán mindent el lehet intézni, a vásárlástól az ételrendelésen át a számlafizetésig vagy a szórakozás bármely fajtájáig. Valamikor azt mondták a sportban, hogy a részvétel a fontos, nem a győzelem. Manapság ha fizikai szinten bármiben is részt veszünk, az felér egy nyereséggel. Már csak azért is, mert legyőztük lustaságunkat, vagy egyszerűen kiléptünk a virtuális világból, mely az elidegenedés és a magány előszobája. Aki bent reked, könnyen eltévedhet a virtuális kapcsolatok útvesztőjében, a felszínes információk, a bulvár világ nyálkás, olykor áporodott levegőjű mocsarában. A mátrixban valóságnak tüntetik fel a ködös, kereteit elveszítő álomvilágot. De akkor mi az igazi tulajdonképpen? A szellemi kutatók alapból megkérdőjelezik a fizikai világ valóságát. A keleti vallásfilozófia kerekperec kimondja, hogy a világ illúzió, egy álom, melyben az emberek vágyaik kielégítésével foglalatoskodnak. Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy mi is történik valójában? A Maya fátylától megvakult emberiség még rátesz egy lapáttal, fokozza csapdahelyzetét egy virtuális plusszal? Vagy ez amúgy is a fátyol külső burka, mely lassan áthatolhatatlan sűrűségű?
A Vízöntő a barátság jegye. Illene megfogalmazni, hogy mit is nevezünk barátságnak. Az a kapcsolat, melyért hajlandó vagyok önzetlenül áldozatokat hozni? Amikor valakit érdekek és elvárások nélkül szeretek? Vagy akit elfogadok erényeivel és bűneivel együtt? Ha mélyen magunkba nézünk, akkor beláthatjuk, hogy a barátság nemes ideájának nem könnyű eleget tenni. Mert a mai ember egyenként sem képes a felsoroltakat megvalósítani maradéktalanul. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, mondja Jézus. Ez az erkölcsi intelem abból indul ki, hogy az ember szereti magát. Mert hogy is szerethetnénk másokat, ha magunkat nem? A probléma ott kezdődik, hogy mindenki szereti magát valamennyire, de nem teljesen. A jó oldalát könnyen szereti az ember, de a rosszat, azt hárítja. Azt is mondhatjuk, hogy a többség nem veszi a fáradságot, hogy feltegye azt az egyszerű kérdést, hogy „ki vagyok én?” Gnoti seauton! Ismerd meg önmagad! Az igazi önmagadat. Mert csak így válsz szerethetővé önmagad által, és csak így leszel képes másokat szeretni.
A nehezebb erkölcsi parancs: „szeresd ellenségedet”! Miért kellene szeretni azt, aki nekem rosszat tesz, vetődhet fel a kérdés. Mert akit ellenségnek gondolsz, az a te tükröd. Ő is te vagy. A sorsod megvalósításához küldött negatív segítség. Tanítást kapsz, mert tanulnod kell. Mások hibájából képtelen voltál, remélhetőleg majd a sajátodéból sikerül. Mindaz, ami itt elhangzik, idegenül visszhangozhat a világban, de az echó lényege az ismétlés és a remény, hogy talán valaki meghallja. Abban a világban, ahol a merész a bátor, a hazug az igaz, aki felelősséget vállal, az bolond, aki nem csal, az élhetetlen. A szabadosságot szabadságnak nevezik, az értékelvűséget maradiságnak, a szerelmet és szexualitást párkapcsolatnak.
A Vízöntő-kor egyetlen túlélési esélye a globális szellemi emelkedés lenne. A változtatást önmagunkon kellene elkezdeni, mert ezáltal, ha keveset is, de hozzájárulhatunk a világ jobbá tételéhez.
Véleményüket, kérdéseiket és gondolataikat elküldhetik az asztros@yahoo.com e-mail-címre.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Tóth Sándor
