Az asztrológus üzenetei

Kedves Olvasók!

A Nap égi útján megérkezett az Oroszlán jegyébe, melyet az asztrológia az „életet adó” planéta domicíliumának nevez. A domicílium magyarul otthont jelent. A Nap hazaérkezett. A mai ember életében az utazás hétköznapi történésnek számít. Utazunk a munkahelyünkre, utazunk nyaralni, külföldre netán, a merészebbek pedig távoli országokban keresik azt, amit úgy gondolnak, hogy otthon fellelhetetlen. Végső soron, hogy lerántsam az illúzió fátylát, elmondom önöknek, nektek, kedves és kedvetlen olvasóim, hogy akit keresünk, az önmagunk. Énmagunk, azaz szellemi csíránk, az öröklét tulajdonosa, a vándor, aki dimenziók és létformák megtapasztalója. Mert ha Isten saját képmására teremtett, akkor nekünk adományozta a halhatatlan magvát, melyet a fizikai testünk oltalmaz. Ezt hirdették régen az okkult tudományok, és néhány szerzetesrend is tudta. Az okkult tudomány ma is létezik, és ide sorolhatjuk az asztrológiát is. Miért rejtett? Mert a világban fellelhető több ezer ilyen témájú könyv ellenére a mai ember képtelen felfogni a spiritualitás lényegét. A legtöbb „szellemi ember” addig szellemi, amíg valaki meg nem érinti az egóját. Akkor, amikor rajta kéri számon a sors a tudás alkalmazását, gyakorta elbukik. Pedig a feladat egyszerű: semmit sem kapunk önmagunkért. És ez alól az Oroszlánokat sem lehet felmenteni. Aki Oroszlánnak születik, megnyerte a vezetés képességét. Kiemelt fontossággal bír számára az elismerés, és ez annyit tesz, hogy mindig másoktól függ. Képtelen bárkinek is alárendelődni, csak hát nem lehet minden Oroszlánból főnök, és ezt nehezen tudja feldolgozni. A nagy kudarc kettétörheti a gerincét. Gondoljanak csak arra a bokszvilágbajnokunkra, aki nézők tízezrei és tévénézők százezrei előtt veszített. 

Az Oroszlán másik erőssége a teremtő erő. Teremtés nélkül senki sem tud teljes életet élni. A szellemi teremtés egyik formája az írás. Persze, ez akkor igaz, ha nyilvánosságra kerül, illetve el is olvassák. 

Sokat  hallhattunk a gondolat teremtő erejéről. Nem nehéz megérteni, hogy miért van ez így. Semmit sem mondhatunk, írhatunk és tehetünk, csak ha megjelent a gondolati síkon. Ezért nagy a felelőssége mindenkinek, hogy milyen gondolatokkal „bombázza” a közvetlen környezetét, milyen energiákat küld a világnak. Azt mondják: gondolkodjunk „pozitívan”. Mert a jó jót vonz be, a rossz rosszat. A probléma sajnos az, hogy a 

„pozitív” csak egy pólus, és így még egy egyszerű Volta-féle elem sem működhet. Az erőltetett jó azt eredményezheti, hogy nem veszünk tudomást a rosszról, elfojtjuk, lenyomjuk a tudattalanba, ahol egyre sűrűsödik a „sötét anyag”. Amikor pedig bekövetkezik a robbanás, akkor csak nézünk, mint a moziban. Aki már járt a Föld északi részén, az tudhatja, hogy milyen az, amikor nem megy le a Nap. Higgyék el, az éjszaka legalább annyira fontos, mint a nappal. Az alvás pedig az ébrenlét segítője. Az arany középút lenne a megoldás. Elfogadni mindkét oldalamat, és hogy döntéshelyzetben a nehezebbet válasszam. Mert a nehéz után a könnyű következik. Amire az ego vágyik, az többnyire a kísértés. Csak „kicsit” értek meg abból, ami a dolgom. Tegyék a szívükre a kezüket! Hányszor nem értettek, vagy nem akartak megérteni valamit? Azt már meg sem merem kérdezni, hogy hányszor estek kísértésbe. A Miatyánk is felhívja a figyelmet erre a problémára, mert bizony a Jóisten is tudta, hogy ez az emberek egyik gyengéje. Szabadíts meg a gonosztól! Kérjük a segítséget, mert a feladat egyedül megoldhatatlan az ember számára.

A fizikai szintű teremtés legkézenfekvőbb formája a gyermekvállalás. Formát teremteni valakinek, aki szeretne hozzánk kapcsolódni, aki azért jön, hogy megtanítson a legpozitívabban arra, hogy felelősséggel tartozunk egymásért. Ahogy az egyik költőóriásunk, Arany János írta: „Sorsa az én sorsom, s ha dalra olvadék,/ Otthon leli magát ajakimon dala”.

Véleményüket, gondolataikat megoszthatják az asztros@yahoo.com e-mail címen. Vigyázzanak egymásra!