Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
A Nap december 22-től január 20-ig tartózkodik a Bak jegyében. A Föld északi féltekéjén ez azt jelenti, hogy beköszöntött a csillagászati tél. Mifelénk, ahol évente megélhetjük a négy évszak csodáját, talán ez a legkevésbé kedvelt időszak. A gyakori hideg, a kellemetlen szél, a korai sötétedés nem igazán tesz jót a lelkünknek. A kegyelmi órák azok, amikor kisüt a nap, vagy „hull a pelyhes, fehér hó”. Az öröm lehetősége azoknál gyarapodik, akik szeretik a téli sportokat. Manapság egyre többen ismerik fel, hogy van élet a mínusz fokok világában is. Az emberi szervezet energiaszintje ilyenkor a legalacsonyabb, ami fogékonnyá tesz a légzőszervi betegségekre. A megelőzés egyik formája a megfelelő öltözködés, illetve a szabad levegőn végzett tevékenységek rendszeresítése. Nem kell órákig szaladgálni, de egy napi 30-40 perces séta a természetben csodákra képes. A XXI. század embere kevés időt szán arra, hogy tegyen bármit is az egészségéért. A kényelmes élet, a civilizáció, a jólét nemcsak mentális, hanem fizikai elsatnyuláshoz is vezet. Aztán, ha jön a baj, akkor mindenki más hibás lesz, kivéve önmaga. Kire lehet fogni a betegségeket? Sorolom. A stresszre, a környezetszennyezésre, a klímára, a fronthatásra, a melegre, a hidegre, az esőre, a szélre, a főnökre, az ország vezetőire. Aki belekóstolt valamelyest az ezoterikus tudományokba, tudja, hogy a tünetek és betegségek jelzések arra, hogy valamit nem jól csinálunk. A kényszerpihenő sok esetben hasznos, de ez főleg akkor igaz, ha méltóztatunk eltöprengeni azon, hogy mit kellene megoldani. Nem a betegség a probléma, hanem az azt elszenvedő egyén. A betegségtükörben a valóságot kellene feltérképezni, ahelyett hogy megdöbbennénk azon, hogy milyen szörnyen nézünk ki.
A közösségi oldalakon viszonylag ritkán látunk betegekről posztokat. Kivéve azokat, amikor valaki éppen a rákot győzi le, vagy ha anyagi segítséget kér „csak külföldön” elvégezhető műtétekhez. Kimondhatjuk bátran, hogy az egónk csillogni-villogni akar, büszke önmagára, például azért, hogy elutazhatott olyan, általa egzotikusnak vélt helyekre, melyekre az átlaghalandónak legjobb esetben csak álmaiban van lehetősége. Számomra az a legviccesebb és legszomorúbb egyben, amikor valaki 60-70 éves korában képeket oszt csak meg önmagáról, néha silány és rosszul fényképezett, előnytelen helyzetben, aztán elhiszi a virtuális dicséreteket. „Jól nézel ki.” „Csini vagy!” „Semmit sem változtál.” Szögezzük le, hogy az öreg és a szép két olyan jelző, amelyek kényelmetlenül érzik magukat egymás társaságában. Aki egy idős embert a szépségéért szeret, ott valami nagyon félresiklott. Lehet őt tisztelni, elismerni a bölcsességét, a tudását, a tapasztalatát, a világlátását, a kisugárzását. De a szépségversenyeket nem aggastyánoknak és öreganyóknak szervezik. Az asztrológia a Bak jegyét uraló planétát Szaturnusznak nevezi, aki nem más, mint az olümposzi istenek ősapja. Bár nem fiatalembernek képzeljük el, hatalmától mindenki félt, és ez így van manapság is, mert ő az Idő Ura. Emiatt nekünk, földi halandóknak is ő a mérték és a korlát. Mert életünk homokórájában folyamatosan fogy a homok.
A Bak ember összeszedett, egyenes és céltudatos. Ahhoz, hogy bárki célba érjen, nem ábrándozhat, félre kell tennie az érzelmeit, és koncentráltan, jól felmérve képességeit és teherbírását, előre kell indulnia. A kérdés csak az, hogy önös vagy mások céljait valósítjuk meg. A célok legnagyobb támogatója a hit és az akarat. Ezért van az, hogy azt a legkönnyebb megtenni, amiben hiszünk. És ez akkor is igaz, ha olyat tesz valaki, ami nem tűnik könnyűnek.
Karácsonyt a keresztény világban mindig a Bak jegyében ünnepeljük, mert akkor van a legnagyobb szükség a fényre, amikor a legnagyobb a sötétség. Jézussal a fény születik meg. Ő a világ világossága. És ez ma is legalább annyira igaz, mint annak idején.
Áldott karácsonyt, kedves Olvasó, és boldog új esztendőt!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
