Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén április 19-től május 20-ig tartózkodik a Nap a Bika jegyében. Mifelénk ez a tavasz közepe, ilyenkor gyarapszik, növekedik az újjáéledt természet. A Bika az első földjegy. Szerez, kisajátít és birtokol. Megtart, ragaszkodik, gyűjtöget, felhalmoz. Az anyag és az érzékek világának bűvöletében él. A mindenkori veszteség őt érinti a legfájóbban. A spirituális vezetők, a bölcsek, a szent emberek azt mondják, hogy mindenfajta fájdalom, betegség vagy szerencsétlenség tanítás. Hogy miért éppen a negatív tanítás az igazi? Mert bennünket, embereket olyan fából faragtak, hogy jó esetben képesek lehetünk a rosszból tanulni. Bár meg kell jegyeznünk, hogy a széles néptömegek, a világ egyszerűbb fiai és lányai ezt többnyire szerencsétlenségnek, csapásnak fogják fel, és nem tanításnak. Nem értik, hogy az okozatot ok előzi meg, tehát minden gondolatnak, kimondott szónak és cselekedetnek következménye van. A bukás értelme az, hogy léket üssön az ego hajótestén. Vészhelyzetben jó esetben megnövekszik és felgyorsul a motiváció. A kellemetlen ébredés is végső soron ébredés. A tapasztalt tengerész nem a vihar kellős közepén kezdi el leengedni a vitorlákat, hanem jóval előtte.
Az égi díszlet, a planéták tükre, az úgynevezett analógiák megfejtése nem könnyű feladat még azoknak sem, akik e terület szakértői. Legyen elég annyit megjegyezni, hogy az aktuális konstellációban támogatott a célok meghaladása és újjászületése. A világban az egység megteremtése csak az áldozathozatal által valósulhat meg. Ellenkező esetben – és most úgy tűnik, ezt éljük – zűrzavar, veszteség, kilátástalanság és a félelem uralkodik. Az emberiség – és benne a nemzeti közösségek – létükben fenyegetettek. Amit biztonságnak hittünk, már nem az. Az anyagi világ kiszolgáltatottságot él át. Minél inkább kötődünk, beleragadunk az anyagiakba, annál fájdalmasabb lesz a veszteség. Csak az boldogulhat, akinek sikerül teljesen új mederbe terelni a hozzáállását és a döntéseit. Az optimisták és álmodozók szerint képesek leszünk megoldani a világot sújtó problémahalmazt. A pesszimisták szerint eljött a vég kezdete. A koronavírus-járvány megtanítja az emberiséget arra, hogy mennyire védtelen, mennyire kiszolgáltatottá válhat bárki – történelmi távlatokban számolva – egy pillanat alatt. Elgondolkozhatunk azon, hogy kegyes-e a Sors azáltal, hogy csak egy ilyen alapvetően kis mortalitással bíró járvánnyal figyelmeztet? Talán ez az egyetlen szerencse a szerencsétlenségben, bár minden szenvedő ember, minden elhalálozás fájdalmas. A félelem legmélyebb forrása a halálfélelem, mely jelenleg társul az ismeretlentől való félelemmel. A nyugati „modern” civilizáció a tudattalan birodalmába söpörte a halál kultúráját. Az életet a lét fölé, a mulandó anyagot pedig piedesztálra emelte. Az örökké létezőt elfelejtette, az ego felkapaszkodott, és elterpeszkedett az oltáron. Hamis képek között rohangálunk összezavarodva, megvakulva. Vágygenerátoraink maximális sebességfokozatot követelnek, értékeinket ballasztnak ítélve kidobáljuk az ablakon. A kihajított értékek: a komolyság, a fegyelem, a megbízhatóság, a mértékletesség és a korrektség. Ha majd újraindul az élet, az értékrendünket, a hozzáállásunkat, önmagunk helyét és helyzetét mindannyiunknak újra kellene fogalmazni. Mert ha nem ez történik, akkor az elkövetkezendő években még súlyosabb válságok következhetnek be.
Jelen helyzetben annyit tehetünk, hogy elfogadjuk, megértjük és vállaljuk az önkorlátozást. Még minden ránk van bízva. Ne éljünk vissza a bizalommal! Most ennek van rendelt ideje. És most dől el, hogy mit hoz majd a közeljövő.
Vigyázzanak magukra és egymásra! Védjék az öregeket és a krónikus betegeket!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
