Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén január 20-tól február 18-ig tartózkodik a Nap a Vízöntő jegyében. Beköszöntött a tél közepe, mely mifelénk a leghidegebb hónap. A világhelyzet, az energiaárak emelkedése pluszterhet jelent mindenki számára, és ez aggodalomra ad okot sok honfitársunknak. A vágyvilág fertőzöttjeiként nehezünkre esik elhinni, a boldogságunk nem azon múlik, hogy tartjuk-e a lépést azzal az anyagi színvonallal, amit az elmúlt években sikerült elérni. Van egy olyan nézet, mely szerint a félelmeink leblokkolnak, és a vágyaink előre visznek. Vajon káros-e, ha félelmeink gátat szabnak a túlzásoknak? Aligha. És tényleg jó, ha a vágyak eszeveszett erővel előre tolnak? Természetüknél fogva néha úgy tűnik, hogy a vágyak osztódással szaporodnak, és olyanok, mint az, aki folyamatosan iszik, és mégsem tudja szomját oltani. Csak a tudatos elménk ereje képes őket megfékezni, vagy megálljt parancsolni az emberi mohóság útvesztőjében. Halálfélelem és hatalomvágy. E motiváló dualitás határoz meg bennünket, még akkor is, ha egónk ezt vehemensen tagadja. Ezért kellene őket megérteni, leleplezni és jó irányba terelni. Az „egyszer élünk” primitív jelszava mögé rejtőzés kártékony és kisszerű magyarázkodás. Mert ha ez netán igaz is lenne, akkor sem tehetünk meg bármit kényünk-kedvünk szerint. Törvények és önmagunk számára észszerű korlátok felállítása és betartása nélkül az erkölcsi lecsúszás, a zűrzavar és káosz sötét világát hívjuk be az életünkbe. És itt meg is érkeztünk a vízöntőség lényegéhez: minden közösség, mely megtagadja a szellemi irányt, előbb-utóbb a vesztébe rohan. A legtöbb vízöntő forradalmár a maga módján. Tagadja a régit, és kardoskodik az újért. Jobbítani akarja a világot. Ennek a szándéknak a szélsőséges megnyilvánulása a forradalom. Pusztuljon a régi, éljen az új. A bolsevizmus egyik legkártékonyabb jelszava „A múltat végképp eltörölni” volt. Joggal kérdezhetjük, hogy miért van erre szükség? A régmúlt civilizációinak bölcsessége örök érvénnyel bír. Az igazi érték sosem korhoz kötött. Valami vagy értékes, vagy értéktelen. Az értékek megőrzése és tisztelete nélkül tartós jövő elképzelhetetlen. A hibák kijavíthatóak, és a létezés jobbá tehető mindenki számára. De, mint annyiszor jeleztem, a javítást önmagunkon hajthatjuk végre, és ezáltal a világ is jobbá lesz.
„Jót, s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt, ha nem érted,
Szánts és vess: s hagyjad másnak az áldozatot!”
Kazinczy Ferenc tökéletes intelmét érdemes követni. A titok nem titok többé, mert aki megértette, azt jót gondol, jót mond és jót cselekszik. Ez áldozatvállalással jár, mert az egóról való lemondás áldozatot követel. Feláldozni az önös érdekünket másokért: a párunkért, a szüleinkért, a gyerekeinkért, a munkaközösségünkért vagy a nemzetünkért. És aki ezt még nem érti, dolgozzon becsülettel, és ne akadályozza azt, aki már képes áldozatot hozni. És talán eljön a megértés, a megérés a jó tettre. A magyar népmesékben többször is találkozunk a „Jótett helyébe jót várj!” mondattal. A reinkarnáció tana tartalmazza azt, hogy minden cselekedetünknek következménye van. A karma törvénye – magyarul a Sors igazsága – abban áll, hogy a jóért jót kapsz, a rosszért pedig rosszat. Nem lehet semmit megúszni, még akkor sem, ha néha ez a látszat. Nem jónak kell látszani, hanem jónak kell lenni. Az emberi jóság cselekedeteinkben nyilvánul meg. Meggyőződésem, hogy minden embernek van fényes oldala, és érdemes erre fókuszálni. Nem szabad feladni a hitünket akkor sem, ha azt látjuk, hogy a világ sötét erői szövetséget kötöttek az elpusztításunkra. A sötétség sohasem tudja legyőzni a fényt. Gyújtsanak minden nap egy gyertyát, és gondoljanak a belső békére. Amikor ez valóban sikerül, akkor észreveszik, hogy eljött az igazi béke.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
