Az asztrológus gondolatai
Idén szeptember 23-tól október 23-ig tartózkodik a Nap a Mérleg jegyében.
Mottó: „A tér és idő rabjai,
Az öröklét remetéi
vagyunk. Minden kétség fölött
őrlődünk két pólus között.”
Kedves Olvasók!
Idén szeptember 23-tól október 23-ig tartózkodik a Nap a Mérleg jegyében. Életadó planétánk hetedik állatövi jegybe való belépésével hivatalosan is beköszönt az ősz. A természet utolsó díszeit aggatja magára, legszebb színpompájával köszönti azt, aki nyitott szemmel és szívvel járkál. Ha elsétálunk egy erdőbe, rájövünk, hogy mennyire eltörpül a tájképfestők művészete ahhoz képest, amit ott megpillanthatunk.
A Mérleg-ember leglényegesebb kérdése az, hogy szeretik-e őt eléggé, rosszabb esetben, hogy egyáltalán szerethető-e? E probléma megoldása végett sok áldozatot képes meghozni: igyekszik minden helyzetben kedves, barátságos, udvarias lenni. Jól nevelt. Kerüli azokat az élethelyzeteket, ahol konfrontálódni kellene. Hárítja a durvaságot és az erőszakot, igyekszik a békés megoldások felé orientálódni. Azt is mondhatjuk, hogy született diplomata, a kompromisszumok nagymestere. Olyan szereplő, akit általában a „jók” táborába sorolnak. A kellemetlen élethelyzetek akkor kezdődnek a számára, amikor kívülről jövő tanításként, akaratuk ellenére szembesülnek az agresszió valamely formájával. Vagy, ha mérlegelő alkalmazkodásuk egyesekben visszatetszést vált ki. Netán, ha rákényszerülnek világos állásfoglalásra egy ügyben, mert ilyenkor elkerülhetetlen azok ellenszenve, akik ellen érvelnek. A sorsesemények olyan döntéshelyzetek elé állíthatnak bárkit – és itt nincs kivétel –, amikor is vagy ide, vagy oda kell voksolnunk. Ha ide szavazok, megsértem azt, aki a túloldalnak elkötelezett. Ezért jobb esetben nem fog szeretni. Rosszabb esetben gyűlölni fog. Egyik változat sem hízelgő annak, akinek van valamilyen Mérleg szerepszemélyisége.
A Mérlegben az uralkodó planéta a Vénusz. Görögül Aphrodité, a szerelem és szépség istennője. Zeusz, hogy ne legyen civakodás az olümposzi istenek között, Héphaisztosznak, a nyomorék kovács istennek adta őt feleségül. Hogy mennyire harmonikus e szép és csúnya isteni szereplők házassága, arra iránymutató lehet Aphrodité bőséges és termékeny szerelmi élete. Az viszont elgondolkodtató, hogy a leggyönyörűbb istennő mire is használta az isteni férj által készített ajándék aranyövet, mely bűbájjal lett megszórva. Ugyanis minimálisra csökkentek azok esélyei, akik netán ellen szerettek volna állni a szépség végzetes csábításának. Van egy olyan vélekedés, miszerint Aphrodité néha kölcsönadja varázsövét földi halandóknak is. Amikor pedig visszaveszi, elmúlik a szerelem.
Vénusz az életöröm szimbóluma is, és valljuk be, hogy mindannyian igényeljük ezt az érzést! A probléma az, hogy egy változó, mulandó, jó esetben megújuló energiáról beszélünk. A földi síkon sajnos semmi sem örök, arról nem is beszélve, hogy a fránya polaritás miatt az egyik oldal megjelenése úgymond „megszüli” a másik oldalt. A boldog ember bevonzza a boldogtalanságot is egy idő után. Ezen igazság másik oldala akár vigaszként is értelmezhető, mivel a negatív élethelyzetben lévő ember már el is indult valamilyen szinten a jó megélések felé. Életünk kellemes történéseivel természetesen könnyebb azonosulni, de a kellemetlenségek által is tanítást kapunk, még akkor is, ha ezzel az információval sokan nem tudnak mit kezdeni.
Az okkult tudományok azért javasolják azt, hogy találjuk meg a szellemi központunkat, mert onnan szemlélve mindkét pólusra rálátunk, és nem azzal azonosulunk, ami a külvilágban történik, mivel az úgyis csak illúzió. Mi, emberek egymás tükrei vagyunk, szükségünk van azokra a visszajelzésekre, amiket egymástól kapunk, akár támogatjuk, akár támadjuk egymás egóját. A tükör nem hibás, ha valaki belenéz, és ijesztő képet lát önmagáról és a tetteiről.
Észrevételeiket, véleményeiket várom az asztros@yahoo.com címre.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Tóth Sándor
