Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén június 21-től július 22-ig tartózkodik a Nap a Rák jegyében. Az asztrológia szemüvegén keresztül nézve a világot elmondhatjuk, hogy valójában most kezdődik a nyár. Eljött a töltekezés ideje. Stresszes életünkben fontos megfelelő énidőt biztosítani, ha nem szeretnénk idő előtt elhasználni, elkoptatni fizikai testünket. Az életünk során megjelenő tünetek és betegségek arra igyekeznek felhívni a figyelmünket, hogy bizonyos problémákat meg kellene oldanunk. Szervezetünk bonyolult rendszer, mely időszakosan karbantartást igényel. Nem tanácsos olyan túlterhelésnek alávetnünk, mellyel hosszú távon nem boldogulunk. Ha nem boldogulunk, azt jelenti, hogy nem vagyunk boldogok. A boldogtalanság egy olyan negatív energiaveszteség, melynek árát előbb-utóbb kénytelenek leszünk megfizetni. Boldogságra kellene törekednünk, mert ez egy pozitív, felemelő energia, mely talán a legfontosabb az egészségünk megőrzésében.
A Rák a leggondoskodóbb állatövi jegy, és ha ezt folyamatosan meg tudja élni, akkor lelkileg és testileg is rendben van. Legnagyobb belső félelme az, hogy nem lesz rá szükség. Én gondoskodom, vagy rólam gondoskodnak? Spirituális értelemben nincs különbség, viszont az egó szintjén az első változat a jobb. A Rák ember kivárásra játszik, de ez a passzivitása ne tévesszen meg senkit. Pontosan tudja, hogy mit akar, ez viszont mások számára csak az utolsó pillanatban derül ki. A gondoskodás legegyszerűbb megélése a gyermekvállalás. A gyermek a csoda és a rejtély ötvözete. Belegondoltak-e úgy istenigazából, hogy a megtermékenyüléstől a születés pillanatáig milyen metamorfózis zajlik le az anyaméhben? Mi, férfiak sohasem tapasztalhatjuk meg az egységcsodát: anya és magzat szeretetszövetségét. A születés pillanata, majd a köldökzsinór elvágása megszünteti a fizikai egységet. Az anyák is a csecsemő születésével születnek. Ettől a pillanattól kezdve a legmagasabb szintű gondoskodás következik be: az új élet védelme, óvása és gyarapítása. A csecsemő mosolya, nevetése, öröme az a tiszta energiaforrás, mely feledteti az átalvatlan éjszakákat, a fáradtságot és a kiszolgáltatottság érzését. A gyermek segítése, támogatása, nevelése nem kis feladat. Régen azt mondták, hogy ez a világ rendje. Önök, akik e sorokat olvassák, ezt vagy így, vagy úgy, de megtapasztalták. Manapság új szelek fújnak. Európa, a „gyönyörű nő”, öregszik. A vágyvilág műanyag ideológiáinak fogságában vergődik. A legaljasabb támadás a nemi identitásunkra irányul. Megkérdőjelezik azt, ami születési adottságunk. Alkotmányos védelemre szorulunk a nyugati őrülettel szemben. Néhány évtizeddel ezelőtt senki sem gondolta, hogy törvényben kellene rögzíteni azt, hogy az apa férfi és az anya nő. Különcök, homoszexuálisok, leszbikusok mindig is léteztek, és ezt az európai társadalmak elfogadták a magánélet szentsége címszó alatt. A másságot elfogadhatjuk, de nem szentesíthetjük. Nem nevezhetjük normalitásnak. Mert van, ami normális, és van, ami eltér a normálistól. Ezt nevezzük magyarul másnak, vagy eltérőnek. Nyugaton az LGBTQ-propaganda – elnézést, hogyha kihagytam más betűt is az elnevezésből – olyan lobbierővel bír, hogy az arcunkba tolják ideológiájukat, akárcsak a szektások a báránykát nyalogató oroszlános füzetecskéiket. Az utóbbi években készült hollywoodi filmekben a főhősök többnyire leszbikusok, homoszexuálisak, transzneműek, és az ő problémáikról szól minden. Arról már nem is beszélek, hogy többnyire ők a „jó emberek”. Szomorúnak tartom a művészetekkel való manipulációt. Valamikor a szellemi vagy intellektuális csodavárás volt a mozi. Manapság – tisztelet a kivételnek – értéktelenített, unalmas melodrámákkal árasztanak el, és korcsosítják el az amúgy sem acélos közízlést. Egy dolgot tehetünk: igent mondani a normalitásra és a valódi értékekre. És nemet arra, ami silány, ostoba és üres. Ehhez kívánok türelmet és józan határozottságot!
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
