Az asztrológus gondolatai

Kedves Olvasók!

December 21-től  január 20-ig tartózkodik a Nap a Bakban. Az időszak kezdete egyben a tél kezdete, a jegybe lépés ugyanis nemcsak évszakváltás, hanem téli napforduló is egyben. A leghosszabb éjszaka szimbolikusan a legnagyobb sötétséget jelentette, de a jó hír az, hogy innentől kezdve, amint tapasztalhattuk, lassan, de biztosan növekedni kezdtek a nappalok, illetve napról napra több lett és lesz a fény. Az emberi szellem analóg a tűzzel, ezért az sem véletlen, hogy jobban érezzük magunkat a fényben, bizakodóbbak, optimistábbak, életigenlőbbek vagyunk. Az éjszaka alapvetően a pihenésről, a feltöltődésről, az aktivitás felfüggesztéséről szól, és ez akkor is igaz, ha létezik az éjjeli műszak. Attól még, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni a „fordított” életvitelhez, nem azt jelenti, hogy ez a normális. Az ember egészségével sokan és sokat foglalkoznak, és az indokolja, hogy sok a betegség. A civilizáció, vagy amit mi annak nevezünk, valljuk be, rengeteget rontott a helyzetünkön. A stresszes élet, a túlvállalás az a mókuskerék, amelybe számos embertársunk belesétál, önként és dalolva. A miértre egyértelmű a válasz: a vágyvilág délibábját hajszoló életmód nagy anyagi ráfordítást igényel. És aki nem dolgozik és nem túlórázik, az kevesebbet keres, illetve keresni keres, de nem talál. És a kielégítetlen vágyak szilaj paripákként nyerítenek az ego pusztaságában. Minden, amit túlzásba viszünk, utólag behajtásra kerül a fizikai testünk szintjén. Persze azt is tudjuk, hogy vannak az ügyeskedők, a szélhámosok, a csalók, akik látszólag könnyen jutnak anyagiakhoz, de higgyék el, az sem egy stresszmentes életvitel. Ott is előbb-utóbb kihozza az „égi pincér” a számlát! Summa summárum, időt kellene szánni a pihenésre és a feltöltődésre. Az ember számára elérhető legfontosabb tényező az alvás. Mindenki tapasztalta szerintem, hogy mennyi időt kellene eltölteni álomországban ahhoz, hogy frissen, pihenten kezdje a napot. Ha erre fittyet hányunk, az energiaszintünk lecsökken, az immunrendszer gyengül, és a külső, mikroszkopikus betolakodók tüneteket és betegségeket okoznak. Az asztrológia a betegségeket analógiás jelzéseknek, tanításoknak tekinti. Ha ebből a perspektívából szemléljük a világot és benne önmagunkat, akkor felismerhetjük, hogy a jó és rossz bipoláris játszmájának csak az egónk, a fizikai testünk a „szenvedő alanya”, szellemi szinten minden esetben épülünk.

A Bak ember céltudatos. Tudja az irányt, amely felé halad. A csúcsra akar érni, és ezért szívósan, kitartóan küzd. A régi korokban a nők vagy az apjuktól, vagy a férjüktől függtek. Számukra nem létezett karrier. Ma már a világ fejlettebb országaiban az asszonyok számára kinyílt ez a lehetőség is. Ezt a fordulatot minősíteni fölösleges, legyen elég annyit megjegyezni, hogy a karriert választó nők életében ez a döntés következményekkel jár. Tudomásul kell venni, hogy ilyen esetben a család megvalósítása, illetve megtartása nehezítetté válik.

A Bakban a Szaturnusz uralkodik, az a planéta, amelyet a régi asztrológusok Infortuna Maiornak neveztek, azaz a „nagy szerencsétlenségnek”. Ezzel azért nem tudok egyetérteni, mert a bolygó analógiás láncának bármely megjelenését szerencsétlenségnek, tehát rossznak minősíteni ostobaság. Szerencsétlenség-e a korlát? Hát a kerítés? Baj-e, ha vannak határaink? Negatív-e, ha valami befejeződik, lezárul? Szerencsétlen-e az, aki szereti a fekete színt? Na és mi történne, ha nem lenne véralvadás, ha nem lenne bőrünk, csontjaink és ízületeink? Tudják a választ: nem élhetnénk. Meghalnánk rövid időn belül. Tehát mondjuk ki: szükségünk van a Szaturnuszra! 

A Szaturnusz jelzi az ember sorsfeladatát. Nem véletlenül szült anyánk e világra. Dolgunk van egymással. A legkilátástalanabbnak tűnő helyzetben élő ember sem sorstalan. Sorsunk van, nem sorstalanságunk. Nincs könnyű sors, de ha rátalálunk és felvállaljuk, az a bizonyos kereszt jó helyen lesz. Ha javasolhatom, a háton cipeljük, mert ha magunk után húzzuk, mindenbe beleakad, és többször meg kell majd állnunk az úton. Amikor valaki a keresztet tagadja, az a sorsot tagadja. A teret és időt cáfolja. Önmaga és Isten ellen fordul. Kronosz kősarlója elől nincs menekvés. Az idő eljár felettünk. Élvezzük hát az összes percet, ami megadatik!

Észrevételeiket, véleményüket várom az asztros@yahoo.com címre.

Vigyázzanak magukra és egymásra!

Tóth Sándor